Hétfőn annyira esett az eső, hogy bőrig áztam függetlenül a fejem fölé tartott esernyőtől. Deréktól lefelé a kabátom, a farmerom csurom víz lett. Nem volt túl nagy kedvem ilyen időben tornázni menni, de mikor hazaértem a férjem magától mondta, hogy elvisz és értem is jön. Ekkor már nem akartam nyafogni. Néha nehezemre esik elindulni, de mikor ott vagyok olyan jó:)
Tegnap délután háromszor is szerencsém volt.
Elmentünk a kárpitos boltba, textilbőrt venni az ebédlőszékekre. Még karácsonyig át szeretnénk húzatni mindet. Nem beszéltük meg előre, de szinte csak a sárgákat néztük végig - most is ilyennel vannak bevonva. Találtunk egy egészen sötétsárgát, kicsit mustárszínbe hajlót, puha, kicsit fényes bőrt. Egyszerre mondtuk rá, ez jó lesz. Megrendeltük az anyagot és míg a férjem fizetett, az asztalon hagyott mintát néztem és mellette a rengeteg másfajta méterárut. A mintához közel megláttam egy anyagot, amit közelebb húztam és szóltam a férjemnek, hogy megtaláltam a falvédőnek valót is, mert pont ilyet gondoltam a székek mögé ahol hiába a friss festés mindig leverjük a falat. Így két legyet ütöttem egy csapásra:)
A Cora-ba mentünk, mert Portugál-hetek vannak és a férjem szeretett volna nosztalgiából borokat venni. Ténfegetünk, nézelődtünk, majd a pénztárnál a csaj már adta volna nejlonzacskót, mikor szóltam neki, hogy van szatyrom köszönöm, erre a fizetés után mondta, hogy mivel nem kértem a műanyagot, kapok egy kupont amivel megnyerhetem 1 havi szemétszállítási díj értékét. Kitöltöttem, bedobtam, hátha...:)
Legalább egy éve nyaggatom a férjem, vegyünk neki új farmerokat. De ő bele van nőve a meglévőkbe és én hiába szerettem volna, ha egyszer ő nem akarta:) Na, most akart. Csak imádkozni tudtam, hogy minden rendben menjen. Hat darab nadrágot próbált fel, abból kettővel volt elégedett. Mondtam neki, vegyünk meg mindkettőt, ha már van olyan ami tetszik. A pénztárnál az előttünk lévő vásárlónak mondta a pénztáros, ha van a telefonjában reklám sms tőlük, akkor 20% engedmény jár most. Előkaptam a telefonom - még jó, hogy semmit sem szoktam kitörölni - és mi megkaptuk az engedményt:)
Egy szavam sem lehet.
Ha nem lenne ez a blog nem is tudom kinek mesélhetném el ezeket a semmirevaló apróságokat, hiszen az ilyesmiket az ember elfelejti. Jön valami újabb élmény, valami apróság, ami kitörli az előzőt és nyoma sem marad.
Persze van ami viszont egyáltalán nem kicsinység és főleg nem derűs. A férjem már vagy egy éve kínlódik a gyomrával. Számtalan módszer, gyógyszer, ásványvíz, étrendkiegészítő elfogyasztása után úgy döntött kivizsgáltatja magát. A héten itthon van, vérvizsgálat, ultrahang, gyomortükrözés:( Brrrr...
Szerintem az ideg.
De már nem is merem neki mondani, mert azt mondja nem ideges. Pedig az egyik legnagyobb vétek, amit magunk ellen vétünk. A gondolatainkkal. Hogy nem szánunk időt magunkra. Valami jó légzést kellene csinálnia, amivel el tudná engedni a szorongató feszültséget. De ahhoz hinnie kellene az ilyesmiben. Ő meg nem olyan. Sokat fogyott. Nincs a fogyással semmi bajom, csak más, ha valaki diétázik, elkezd valamit sportolni és lead a súlyából és más, ha beteg. Érződik a bőrén, az izmain, nem fogy, hanem "összeesik". És a legrosszabb, ami egy beteg hozzátartozójának szívszorító, az, hogy megváltozik az arca a fájdalomtól és a kialvatlanságtól. Elveszti a macisságát és ez nagyon bánt. Remélem a héten kiderül mi a baj és tudják kezelni. Szükség lenne valamilyen diagnózisra, mert ha néven lehetne nevezni, könnyebb lenne kezelni lelkileg is.
Meglátjuk...
Nem volt kedvem felkelni, nem volt kedvem bejönni. Otthon lenne a helyem, hogy a családommal legyek és nyugodtan készülődjek. Mégis itt vagyok...
Kavarog a hó az udvaron és nagyon gyorsan befehérítette az aszfaltot. Bedugult az orrom, már vasárnap óta gyógyszerezem magam, de nem javulok. Vagyis túl lassúnak találom a gyógyulást. Így a tornák is elmaradnak - nem kapok levegőt - és valahogy olyan, mintha minden eredményért kétszer annyira kellene figyelnem és háromszor annyit dolgoznom. Remélem nem robbanok le annyira, hogy otthon kelljen maradnom. Itt rengeteg a munka és a hónap végén szeretnék szabin lenni. Nagyon rám férne egy kis pihenés, de addig még eltelik majd pár hét. 
