Időzítés

Inkább leülök...

Életem értelme a mai napra időzítette az ezévi kéz szétvágását. Jön be, ömlik belőle a vér, egyik papírtörlőt a másik után szorítja rá. Nézzük, még a csontja is látszik, össze kell varrni. Próbáltuk hívni a rokonságot, hátha valaki be tudja vinni a kórházba, mindenki úton van. (Miért nincs jogsim??!!) Közben megfürdött, átöltözött és elindult egyedül a a sürgősségire. Sok munkája van, szétnyílt kézzel nem tud dolgozni, mert nincs ideje magától összeforrni a sebnek és újra szétnyílna mozgás közben. Nagy rutinja van ebben, mármint orvos, varrás, tetanusz kombó. Én sem ájuldozok már a vértől. Összetakarítottam utána és felajánlottam, hogy elmegyek vele. Nem akarta. Legalább én csináljam a dolgomat. 

A mézes begyúrva, a szőnyeg ázik a kádban, a hűtőszekrényt átmostam, mert megy bele a rengeteg karácsonyi kaja. A szobánk a szokásos ünnep előtti képet mutatja. Az ágy felém eső oldala dugig bepakolva - most már - szétszortírozott, becsomagolt ajándékokkal. A komódon megkezdett lista, amire felírom mit kell még vennem és elintéznem. A férjemet pedig gondolatban szabadságolom és amit együtt akartam vele elintézni annak a nagy részét majd elvégzem én. Bár tudom, hogy a bevállalt munkáit nem tudom megcsinálni helyette. Rengeteg a vasalatlanom. Délután azt kell eltüntetni. Holnap megtartjuk a kicsi szülinapját. Kevesen leszünk, mert nem ér rá a család, vagy dolgoznak, vagy intézik a dolgaikat. Én meg... most nem igazán tudom hol áll a fejem : /