Fiatalság...

A hétvégére. Milyen régen voltam ilyen fiatal:) Nosztalgia rulez:)

Francia..

..csat:) Elég hosszú a hajam, hogy összecsatolhassam a tarkómon. Ma reggel így jöttem dolgozni. Nem akartak megismerni a kollégák:)

Fizet? vagy nem:(

- Szeretném megkérdezni, mikor tudná utalni XY számla értékét?

-... - nagy csend.

-Csak érdeklődnék mire számíthatunk, illetve a következő rendelését hogy ütemezzük?

-... Igen, tudom lejárt a számla már vagy 3 hete, de nekem sem fizetnek, addig én sem tudok...-és meglebegtette a mondat végét.

Remek! Csak egy dőljön be a sorbatartozók közül. Úgy elrántja a többit, mint a huzat. Bele se merek gondolni:(

Nyakatekert

Szóval, egész délelőtt hallgattam, ahogy panaszkodik. A végén szívem szerint hozzávágtam volna valamit, de 2i disztingvált - mint legtöbbször:)

Szóval valahogy így hangzott: - Már napok óta miattuk rohangálok. Protekciót szereztem, elmentem vele, megnéztem vele, kiválasztottam neki, elintéztem helyette... - és csak dőlt belőle az indulat.

Kérdem én: - Mi a jó büdös francért segít valakinek, akit ad1: utál, ad2: viszonzást vár cserébe, pedig tudja, hogy nem fog kapni két dolog miatt: - eleve nincsenek jó viszonyban, az ő segítsége nélül is megoldották volna a problámát.

Ha segítek valakinek evidens - számomra - hogy nem magamat nézem benne. Nem azért teszem, hogy később felhánytorgassan, vagy más előtt felvágjak vele. Azért csinálom, mert segíteni szeretnék, vagy megsajnálom, vagy a lelkiismeretem úgy diktálja. Ha meg tudom oldani akkor úgy, hogy a másik észre se vegye.

Tesómnak

Az, ami vagyunk, amiért szeretnek minket és amivel szeretünk és élünk, nem azonos a testünkkel. Sokan a testükbe szerelmesek és még haláluk után is azt ajnározzák. Emlékszel mikor benn voltunk a kórházban? Már akkor is azt éreztem, ez nem ő... - Benn vagyok a munkahelyen, itt nem lehet bőgni...

Szóval az egész sírhely, sírkő, virág balhé hidegen hagy. Pont ez miatt. Az emberek a lelkiismeretük megnyugtatására, az érzelmeik más előtti bizonygatására használják ezt az egész körítést. Pedig mikor meghal valaki, a lényeg, ami maga az ember volt, az már eltávozott. Lehet, hogy ott lebeg még valahol, szinte érezni a jelenlétét, de a test, már csak egy üres váz. Méltóbb emléket állítunk valakinek, ha tudjuk úgy cselekszünk, úgy élünk, hogy azzal örömet okoznánk neki. De ez csak egy példa most hirtelen.

És köszi Tesóm:)

Megosztó lettem:(

Nem volt szándékos, de sikerült ma akkora vitát szítanom, hogy még...

Benn volt az idős és a bejáró kolléganőm. A bejárós elmesélte, hogy meghalt egy távolabbi rokona hirtelen és a család kényszerűségből - mert nincs semmi tartaléka - kölcsönt vesz fel a temetés költségei miatt(400 000 Ft). Én meg - idióta - elmondtam, hogy már egyszer közöltem a férjemmel, ha valaki a halálom után márványt mer emelni fölém, azt élete végéig kísérteni fogom. Teljesen elképedve fordultak felém, hogy mit gondolok én, meg, hogy a család, meg a gyász és a tisztelet!!! - bennem rekedt még a szó is. Amúgy sem vagyok egy vitatkozós típus.

Életünkben sincs elég pénzünk arra, hogy ÉLJÜNK. Halálunk után meg százezreket költünk valamire, ami tök fölösleges. Ennyire hülyék vagyunk? - Na mindegy. Ők folytatták az eszemefuttatást utána nélkülem, mert nem akartam meggyőzni őket semmiről.

Egy síremlék, és maguk az emlékek is meddig fontosak? - Míg van aki emlékszik a kedves halottra. 30-40 évig. És utána? Az enyészeté lesz az egész. 25 évente meg kell újra váltani a sírhelyet, odatemetkezhet egy család folyamatosan több 100 évig. Hangzott el egy érv. Manapság? Mikor szanaszét vagyunk a világban. Az eredménnyel pedig két-három hetente - mikor kimegyek a temetőbe, magam is szembesülök - elhagyatott síremlékek, amiket belep a gaz.

Vigyék a hamvaimat valami olyan helyre, amit szerettem - nemtom - Tisza part, Velencei-tó - és szórják szét. Ha évente egyszer valaki arra jár, emlékezzen meg rólam, de azt a pénzt amibe egy temetés kerül inkább nyaralják el és egy pohár pálinka/metaxa/jager mellett sztorizgassanak a közös emlékekről:)

Csajos dolgok

Tavaly nyáron olvastam először a cukorgyantáról. Mindenképpen ki akartam próbálni. Nagyon rossz bőröm van, fehér és érzékeny, ezért én megrögzött epilátor fun vagyok. Az ötlet viszont felvillanyozott, mert azt olvastam róla, hogy nem irritálja a bőrt, könnyű használni és környezetbarát. Találtam többféle receptet és az egyik alapján megcsináltam. Nekem nem igazán jött be, ugyanúgy belilultam tőle, mint a rendes gyantától, viszont a lányom rákattant a dologra és elkezdett vele kísérletezni. Nem tudom mennyi cukrot használt el, de sikerült profi módon kitapasztalnia a készítését és a használatát is. Volt ideje a nyári szünet alatt és tökélyre fejlesztette a technikát. Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap bementem a fürdőszobába és ott találtam a két csajt, nagy gyantabuli kellős közepén. Olyan cukik voltak, ahogy magukat és egymást szórakoztatták közben, mert azért nem fájdalommentes a dolog. Kicsit ragacsos és macerás az egész, de ha a lányoknak bevált, akkor meg fog nálunk maradni ez a módszer, annak ellenére, hogy a nagyobbnak van saját, hiperszuper, zuhany alatt is használható epilátora.

...

Délben a lányok pizsamában reggeliztek :D Mi lesz, ha majd bulizni járnak?:)

CriticalMass

Ahogy gondoltam. Megosztotta az embereket. Aki egyébként is nyitottan áll a dolgokhoz az rácsodálkozott, vagy elment megnézni, vagy részt venni rajta. Aki ez irányban érdektelen, vagy ellene van bármilyen változásnak az leszólta, vagy idegrohamot kapott. A tény az, hogy van az ilyen rendezvényeknek egyfajta jó hangulata és, ha hagyománnyá válik, egyre jobban beépül a köztudatba és elfogadott lesz.

Nem vidám történet

A hét elején, a munkám kapcsán szükségem volt egy információra. Végső mentsvárként egy gyesen lévő kolléganőt hívtam fel, hátha ő emlékszik a kérdéses dologra. Sajnos nem tudott segíteni, viszont megkérdezte, hogy ismerek-e egy bizonyos nőt - mondta a nevét - aki itt lakik a városban és velünk egyidős. Nem tudtam mire vélni a kérdést, de mondtam neki, hogy szívesen segítek, gondolkodom és utána fogok nézni. Délután rákerestem az iwiw-en. Mikor megláttam leesett ki is ez a csaj. De csak látásból ismerem, tudom, hogy elvált, két vagy három gyereke van és takarítással foglalkozik. Visszahívtam a kolleginát és mondtam neki, amit megtudtam. Nem kérdeztem, magától mondta el: - Ő a másik nő. - Micsoda??!! - Elhűlve hallgattam, a sztorit, miszerint a férje otthagyta őt és a hét hónapos kislányukat ezért a csajért. Le voltam döbbenve. Álomszerűen jólműködő kapcsolatnak ismertem meg a házasságukat. Megismerkedtek, egymásba szerettek, lakást vettek, és nagy örömmel várták a kisbabát. Mindketten felsőfokú végzettségűek, az asszony informatikus. Másfél hónapja még együtt hozták be a munkahelyünkre a picit és a férj ott támaszkodott a pénztárpulton és büszkén mutogatta a babát a hordozóban. Hogy tud ilyen gyorsan elromlani valami, ami sok időn keresztül jól működött?

Persze nem ismerem olyan jól a hátteret és az emberek jó színészek, ha el akarnak titkolni valamit, vagy valaminek a tökéletes látszatját akarják kelteni. Csak sajnálom...

Állás

Tegnap állásinterjún voltam. Csak pofavizit volt, de azt az első pillanatban megállapítottam, hogy a főnök ugyanolyan bunkó forma, mint a mostani. Kell ez nekem?

Tavaszos

Szombaton délután végre felpattantam a biciklimre és körbekarikáztam a falut. Csicsergős, napfényes délután volt. Mindenfelé kertészkedő emberek, focizó gyerekek. Sokfelé szalonnasütéshez, főzőcskézéshez készülődtek, vendég autók álltak a házak előtt. A levegőben frissen nyírt fű és a cseresznyefák virágainak illata volt. Szinte észre sem vettem, úgy telt el egy óra. Furcsa volt a mozgás, de nagyon jó és izomlázam sem lett.

Ezen a héten csütörtökön itt Szolnokon is lesz egy Critical Mass-hoz hasonló rendezvény, délután 4-től 5-ig. Biztosan jó lesz, de az ilyesmivel a kerékpárosokon kívül mindenkit ki lehet űzni a világból, sajnos. Nem tudom mekkora sikere lesz, máshol az ilyen események fesztivál szintre emelkednek és az emberek örülnek, hogy együtt töltenek egy szép délutánt. De itt? Majd meglátjuk milyen visszhangja lesz.

Szombat

Mi tudott ma teljesen kikapcsolni engem? Úgysem találnátok ki:) : a palacsintasütés. 2 órára odaálltam a tűzhely mellé sütögetni és minden gondolat kiszállt a fejemből. Teljesen lementem alfába. Ez már csak ebéd közben tudatosult bennem, valahol félúton a gulyásleves és a kávé között.

Rendezetten

Hétfőn hagytam az indulataimat és az érzelmeimet kilengeni, kitörni. Szükségem volt arra, hogy negatívságok kijöjjenek belőlem. Ezért volt a hiszti. Egyedül voltam otthon, úgy gondoltam - megint - nem terhelem a környezetemet a kétségbeesésemmel. Mert igazából nem is olyan nagy a probléma, csak a sok kicsi összeadódik. Ez a fajta hozzáállás viszont nem visz előre, nem túl konstruktív, röviden: semmi értelme. Úgyhogy be is fejeztem:)

A zenével kapcsolatban. Felvidít, vagy elandalít esetleg lelomboz... Mi tetszik a legjobban? Ha a lány ezt énekli: - Te vagy az életem zenéje. A fiú meg ezt: - Az életem nője, az pont olyan, mint te :D

Vígasztalódj

...

A bőgés is megvolt:( Már el is felejtettem, hogy tudok... Kell nekem Crystal-t hallgatni :) Nos, produkálom a depresszió minden tünetét, de semmi probléma, gyógyításom felgyorsítására nekifogok a házimunkának, mert családtagjaim meghallván, hogy ma itthon vagyok úgy mentek el, mint a forgószél.

Hogy?

Hogy lehet megenni 5 perc alatt 1 tábla csokit? Hát így:) Milyen hülye vagyok! Most nem lesz itthon édesség. Hogy magyarázom meg a gyerekeknek?:D

Valami személyes és kedves:)

Új korszak

Semmi világrengetőt nem várok az új kormánytól, csak egy kicsivel több ésszerűséget.

Itthon

EGYEDÜL vagyok itthon. Aki zavarni akar, azt előre figyelmeztetem!!! Olajos halat reggeliztem lilahagymával és könyörtelenül rálehelek a betolakodóra!!

Most komolyan:) olyan jó SEMMIT csinálni, csak 2-3 órán kersztül:)

Hétvégi hangulat:)

Húsvét vasárnap

Nagyon jól sikerült. A pesti tesóméknál voltunk. Megünnepeltük a Húsvétot és az összeköltözésüket, volt közös evészet és egy klassz kirándulás. Elmentünk a Kopaszi-gáthoz. Kicsit modern és vonalzóval rajzolt, de kulturált és szemnek is kellemes hely. A férjemmel séta címén otthagytuk a többieket, mert az andalgás nekünk nehezen megy. Átérve a túlpartra, leültünk egy padra. A férjem az ölembe hajtotta a fejét, el is aludt néhány percre, én pedig néztem a vizet, a sétáló embereket és a gyerekeket, ahogy élvezték a futkározást. Családom többi tagja beért minket, előkerült a pléd és a fényképezőgépek. Rólam is sikerült jó képet csinálni, nem látszik rajta az arcom:) A fiúk kacsáztak, mi beszélgettünk. Éreztük a sürgetést a levegőben, apu barátnőjének nem volt kedve sétálni, ezért kint dekkoltak a kocsiban. Állandóan figyelmeztetnem kell magam, hogy lehet véleményem, de semmi közöm hozzá. Nem nekem kell vele együtt élni és ha apunak ez jó, akkor ne szóljunk bele. Ennek ellenére bolyongtunk vagy 3 órát, jól kiszellőztünk, bár az isteni ebéd után meg nem éheztünk újra, visszaérve a lakásba a kávé jól esett.

Hétfőn pedig csináltuk a nagy semmit. TV, alvás, kaja, alvás, olvasás és sims egész délután. Muszály volt visszaszedni a vasárnap legyalogolt kalóriákat:)

Érdekes

A két véglet, ami között kalandozok a blogok olvasása során.

Az egyik széle a blogóceánnak az elvontútkeresősérzelmilabirintusos:) Szerencsére van belőlük pár és jó hasonló problémákról, különféle megoldásokról és valódi érzelmekről olvasni. A másik oldal a szexis, mondhatni pajzán blogokból álló rész. Jó társaság, megy a hülyeség, bár valamilyen szinten ők is útkeresők, csak teljesen materialista módon közelítenek a témához.

A középúton ott vannak az énblogok, a gyerekes és a kreatívos szakasz. Jó, hogy mindenfélét olvashatok és jó, hogy mindenki megtalálja azt a helyet, ahol olyan téma és társaság van amivel azonosulni tud. Nekem nem probléma bármelyik témáról is olvasni, az már egy más tészta, hogy mihez szólok hozzá. Akkor a legkönnyebb visszatartanom magam, ha látom, hogy az én véleményem tök felesleges:)