Hétfőn hagytam az indulataimat és az érzelmeimet kilengeni, kitörni. Szükségem volt arra, hogy negatívságok kijöjjenek belőlem. Ezért volt a hiszti. Egyedül voltam otthon, úgy gondoltam - megint - nem terhelem a környezetemet a kétségbeesésemmel. Mert igazából nem is olyan nagy a probléma, csak a sok kicsi összeadódik. Ez a fajta hozzáállás viszont nem visz előre, nem túl konstruktív, röviden: semmi értelme. Úgyhogy be is fejeztem:)
A zenével kapcsolatban. Felvidít, vagy elandalít esetleg lelomboz... Mi tetszik a legjobban? Ha a lány ezt énekli: - Te vagy az életem zenéje. A fiú meg ezt: - Az életem nője, az pont olyan, mint te :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése