Amit tettem

Szóval olyat tettem, amit már évek óta nem... tojást festettem. Magam is meglepődtem rajta, ezért írom meg ezt a posztot. Nekem a Húsvét régóta a gyászt jelenti. Abban az évben, ezen a tavaszi ünnepen halt meg az anyánk. Azóta mindegy milyen hónapban és milyen napra esett, én mindig ehhez kötöttem az érzést. Húsvétkor mindig a veszteség járt át, a visszafordíthatatlan történés újra átélése. Mikor meghalt elfogadtam, támogattuk egymást a családdal és nem misztifikáltam túl a tényt: ő már nincs köztünk. Viszont a pótolhatatlan űrt minden évben átélem egyszer, így tavasszal, mikor elméletileg a feltámadást ünnepeljük. Szerencsére a gyerekeimnek nem igazán hiányzott, hogy nagy ünnepet rendezzek a Húsvétnak, elfogadták, hogy nem rajongok érte. Nemigazán terheltem őket ezzel. Mostanra úgy látszik megbékélek a világgal és tudomásul veszem a véletlen egybeesést. Szerencsétlen Húsvét nem tehet erről az egészről.

Tehát tojásfestés, hagymahéjjal és valami szellőszerű megkönnyebbülés. Jó programot tervezünk a hétvégére és a valódi évforduló még csak két hét múlva lesz. A kilencedik...

Feszültség

A nyugis vasárnap alatt rájöttem, hogy rosszfelé engedtük a dolgainkat. Igen, rosszfelé, mert hagytuk, hogy a mindennapi feszültségek ránktelepedjenek és megmérgezzék az együt töltött időt. Nem hangos veszekedésre és ajtócsapkodásra kell gondolni, hanem iszonyú nagy hallgatásra. Annyira vigyáztunk, hogy a napközben bennünk felgyülemlő feszültséget kizárjuk otthonról, hogy egy ideje már 0 kommunikációval éltünk. Nem visszük haza a problémákat! - felkiáltással indult a dolog és egy ideig működött is. Csak egy idő után már az embernek otthon is azon járt az agya: mit b*sztam már el megint? mi vár benn holnap? kit rúgnak ki következően?

Mivel mindketten meg akartuk óvni a másikat a problémáktól, így nem beszéltünk róla, mert tudtuk a másiknak is ugyanilyen bajai vannak. A nagy hallgatásokból pedig találgatások születtek: rossz velem? van valakije? már nem szeret?

Nehéz időszak ez, de meg kell találnunk egy középutat, hogy ne legyenek köztünk üresjáratok, feszültségek, felesleges kérdések. Az együtt töltött nap gyerekek, házimunka és a megszokott rutin nélkül feldobott és ellazított minket. Az összeszokottság okozta biztosan, de gyorsan tisztáztuk a félreértéseket, amire már nagy szükség volt és így vágtunk neki ennek a hétnek, felvérteződve egymás támogatásával és szerelmével:)

Hétvége

Kedves baritonján beleszólt a telefonba szombaton délután: - Ha feljössz velem vasárnap, hazamegyek estére. Menjek? - Naná!! - Két átforgolódott éjszaka után ránk fért az alvás. És vasárnap tényleg egész nap együtt voltunk a FeHoVá-n. Nem volt sikeres, bár sokan voltak, nem vásároltak, de jó volt a társaság és jó volt velük lenni.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy mennyi plusz forgalmat hoz félmeztelen lányok, csupasz melleire festett reklám, ami egy pecabolté. Mert az, hogy a pasik szívesen állnak le velük dumálni - közben nem a szemükbe néznek - és elfogadják tőlük a szórólapot, az oké. De közülük hányan rohannak műcsalit, orsót, vagy kukacot venni?

Alvás

Nem vagyok jó alvó, nélküle meg még rosszabbul alszom. Ennyi év után megszoktam, ha kinyújtom éjszaka a jobb kezem, ő ott van és vackolódhatok hozzá:)

Ébredés

Elég sz*r úgy ébredni, hogy az az első gondolatod: - mi bajom van?

Tegnap apu karambolozott. Nem lett semmi baja, csak az öv húzta meg a mellkasát. A céges furgonnal volt és az autóban nem esett nagy kár, viszont a másik totálkáros lett és ráadásul apu volt a hibás. Mentő, rendőrség... idegbaj. Ez most anyagilag és lelkileg nehéz időszak lesz. Lelkileg, mert ijedtség és csalódottság van benne, már vagy 40 éve vezet, sok évet hivatásosként is és így járni nyugdíj előtt egy évvel...

Anyagilag meg, bírság, plusz a munkahely a casco önrészét, de lehet, hogy az áfát is ráveri. Nem is tudom hogy lesz, de ő sem. Egyenlőre meg kell várni a biztosító és a rendőrség papírváltását.

Ilyen szájízzel ébredtem és már nem is tűnt a kávé olyan keserűnek.

UFO

Érzem az összes "gereblyézőizmomat":) Imádtam ezt az időt tegnap és délutánra rendesen elfáradtam. Hiába, a téli tunyaság:)

A sógoromék csak tegnapra jöttek, úgyhogy délelőtt fizikailag, délután agyilag fáradtam le. Este a férjem meggyújotta az összehúzott és ősz óta gyűjtögetett ágakat, leveleket. Elég sokáig őrizte a tüzet, egyszercsak bejött és szólt, hogy itt járt egy UFO, nézzük meg a helyét. Régi játék ez nálunk. Mikor megvettük a kis házat, az odaköltözésig állandóan pakolásztunk. A régi tulaj otthagyott egy csomó szemetet. Gyűlt a cucc rendesen és egy ilyen tavaszi napon meggyújtottuk a máglyát. Hatalmas, lobogó lánggal égett, félelmetes volt. Mikorra elhamvadt, rendesen ránk sötétedett és hideg is volt, de nem fáztunk, olyan erővel sugárzott még a parázs is. Hogy mihamarabb végezhessünk, széthúztuk a földön és melléhúzódtunk, beszélgettünk, és találgattuk, hogy mihez hasonlít a fényjáték. Innen jött, hogy messziről olyan, mintha egy UFO nyoma lenne, a nagy fénylő kör az udvaron.

Kismama

Pénteken láttunk a csajokkal egy filmet, amiben a főszereplő kismama volt, és lépten-nyomon elsírta magát, minden apróságon. Utána megkérdezték, hogy én is ilyen voltam-e? Nagyon elgondolkoztattak. Olyan régen volt már:) Csak töredékek maradtak meg, érzések, és csupa olyasmi, ami bekerült a családi legendáriumba. Nagyon fiatal voltam. Jó fizikummal vágtam neki a tehességnek, előtte aktívan sportoltam, jó kondiban voltam. Soha nem dagadt a lábam, nem volt magas a vérnyomásom, egyedül a vashiányos vérszegénységre emlékszem. Utáltam orvoshoz járni, csak akkor mentem mikor muszály volt, fogadott orvos volt, de nem szerettem - anyuék hozzá jártak, ezért kötöttem ki nála. Az elején sokat voltam rosszul, állandóan hányingerem volt, a reggeli sosem maradt bennem, de miután eltelt 13-14 hét, minden rendbejött, nem volt semmilyen panaszom. Különösebb érzelmi ingadozásokra nem emlékszem, teljesen természetesnek fogadtam el azt az állapotot, csak azt utáltam, ha meg akarták simogatni a pocimat.

Olyan undorral jöttem be dolgozni, hogy el nem tudom mondani:(

-Mi a lator nőneme? - Latrina? :D

Nekem a március...

...tele van személyes ünnepekkel.

Lássuk! Névnapok: Krisztián, Sándor, József, Benedek: a tesóm barátja, a férjem, a nagyapám, a sógorom, az apósom, a keresztfiam:)

Szülinapok: apu, anyósom.

Update

Szombat délután érkeznek.

A késes:)

Teljes gőzzel készül a FeHoVá-ra:)

Balhé volt...

Ma kiderül, hogy hazajönnek-e a sógoromék a hétvégére. Nem is tudom mit szeretnék jobban. Szeretem a gyerekeiket és szívesen vagyok velük, viszont a családi konfliktusokat okozó sógornőmtől - mondjuk meg őszintén - kiráz a hideg. A békesség kedvéért képes vagyok egy csomó kompromisszumot kötni, de erre a család férfi tagjai - apósom és a férjem - csak ideig-óráig hajlandók.

Írtam már róluk többször is, hol konkrétan, hol csak egy felmerülő probléma kapcsán. A két héttel ezelőtti balhé azonban már nekem is sok volt. Ebédeltünk anyósoméknál, mint nagy család. Apósom már elvből le sem ül velünk, amit eleve nagyon elszomorítónak találok, de meg is értem. A gyerekek - szokás szerint - gyorsabban végeztek a kajával, a felnőttek még ilyenkor kávéznak, beszélgetnek én viszont átmentem velük a nappaliba, mert a keresztfiam és a kis öccse előszeretettel nyírják egymást:) Pillanatok alatt megvolt a balhé: A kicsi felbukott a saját lábában és lefejelte a radiátor, a lapjánál. Azonnal felkaptam, persze ő meg telitorokból ordított. Rögtön láttam - öreg rutin - hogy csak pukli és nem a vészes fajtából. Gyorsan csitítottam, közben valaki egy kést adott a kezembe, hogy a lapjával hűtsem, anyósom mirelit borsó után kapott és konyharuhába csomagolva tettem a gyerek fejére.

Közben a sógornőm, ahelyett, hogy azt nézte volna, hogy mennyire sérült meg a kicsi, elkezdte szidni a sógoromat - minősíthetetlen hangon, hogy: - Nem figyel a gyerekre, láthatná, hogy fáradt. Ő megmondta, hogy ne csukja össze az ágyat, mert aludnia kell, sosem azt csinálja amit Ő mond!!!... - és visított, mint akinek elmentek otthonról:( (Amúgy úgy volt, hogy ebéd után azonnal mennek, mert délutánra programjuk volt) .

Ezt nem bírta a férjem már szó nélkül eltűrni - nem az első ronda húzása volt már - és kiosztotta a csajt, aztán meg kirohant. Pedig nem egy hangoskodós fajta, inkább csak magában morog, vagy csendben nekem.

Egyet is értettem vele, meg nem is. Így nem szokás nálunk beszélni a másik emberrel, főleg meg nem a családja előtt. Ha már semmibe nézi a saját férjét - pedig nélküle nem állnának így ahogy... - akkor sem ránk tartozik a dolguk. Viszont ezt megmondani nem a mi dolgunk, főleg, hogy nem is nálunk voltunk, hanem anyósoméknál. Nehogy már mi védjük meg a sógoromat a saját feleségétől!

Ezért aggódom és ezért mondtam azt, hogy nem megyünk hozzájuk Húsvétra. Nem vagyok hajlandó 2 napig villámhárítót játszani. Csak a gyerekek hiányoznak...:(

Március 15.

Március 15. van. Süt a nap és hózápor van:) Bolond március után mi jön? Még bolondabb április?

Tele vagyok várakozással. Elindítottam néhány dolgot, kíváncsi vagyok lesz-e visszajelzés. Ez az elhatározás már komoly és elég sok agyalás előzte meg. Mindig szeretek biztosra menni, de mikor ilyen sok az idegen tényező, a biztonság legfeljebb 20%. Ezt elég rosszul viselem. Türelmetlen vagyok és aggódom. Muszály találnom valamit, ami jobb ennél. Két hete nem hobbizok rendszeresen, pedig azelőtt pihentetett, a blog és a kézimunka is. Most csak ténfergek és egyik dolog után - még mielőtt rendesen befejezném - másikba fogok. Remélem a környezetem tolerálja ezt.

Mostanában

Mostanában két fajta emberrel találkozom. Az egyik azért panaszkodik mert nincs munkája, a másik meg azért mert van:(

Úgy oldják meg, hogy 1 évben legalább 6 hónapot dolgozzanak az emberek, hogy idegileg kicsinálják az alkalmazottakat, akkor vagy felmond, vagy kirúgják. Felveszik a reménytvesztett, régóta munkanélküli másik felet, fél év alatt azt is kicsinálják és jöhet újra az előző garnitúra, aki alig várja, hogy minimálbérért, 6 órában dolgozhasson.

Az jutott tegnap eszembe, miközben rettenetes nagy undorral néztem az előttem lévő papírt, hogy hogy néz rám mondjuk egy egészségügyi alkalmazott, aki ugyanilyen letargiában dolgozik nap mint nap. Remélem nem kell mostanában orvoshoz mennem.

Megnézném

Ezt a tájat megnézném a saját szememmel, sőt élnék is ott. Függetlenül a kialakult helyzettől. Ami lehet, még így is jobb, mint ami itt van.

Vasárnapi ebéd

Tegnap - még a nagy családi botrány kitörése előtt - egészen jól mentek a dolgok. Az asztal végéről figyeltem, ahogy a férjem a bátyjával ül a másik végen, a férjem ölében a sógorom 2 éves kisfia és játszottak. Olyan bonyolult játékot képzeljetek el, mint egymás kezének a leütése. A kicsi viháncolt és sikongatott a két nagy "gyerek" meg teljesen elfelejtkezett magáról, csak a törpe kedvéért bohóckodtak. Egy pillanatra minden bajomat elfelejtettem.

Én és ez?:)

Szívesen magamhoz vennék egy ilyet:) vagy inkább magamra.

Felemelő

Felemelő dolog adóbevallani reggel 7-től:( és minden évben változtatnak valamin! Nincs ezeknek jobb dolguk?!

Egy poszt a régebbi piszkozataim közül

Ha másnak mutatod magad, mint aki vagy, sosem derül ki, ha nem akarod. Játszod azt a szerepet, amit kitaláltál magadnak. Mások olyannak ismernek meg és fogadnak el, ahogy megmutatod az énedet. A hozzád való viszonyuk ahhoz a szerephez kapcsolódik, amit beállítassz magadnak. Mi a baj a szerepekkel? Eljönnek olyan pillanatok, mikor valamiért szorítani kezd a jelmez. Ez olyan, mint a tudathasadás. Feszengeni kezd az ember, próbál kitörni. Elkezd haragudni a környezetére, hárít és olyanokat gondol, hogy: - Miattatok csinálom az egészet. Azért játszom, mert ezt várjátok tőlem. Ilyennek akartok látni és én ilyen lettem miattatok. - És haragszik lassan az egész világra. Nem veszi észre, hogy ez gerinctelenség. Legyen az ember önmaga és keressen olyan társaságot, olyan embereket, akik önmagáért szeretik. Ha állandóan játszmázunk nem csak másokat csapunk be, hanem önmagunknak okozunk rettentően nagy károkat. Ha ugyanis úgy döntünk nem játszunk tovább, egykettőre ott állhatunk magunkban, mert nem biztos, hogy az eddig minket körülvevő emberek majd elfogadják álcánk lehullásást és a másik énünket. Ha véget vetünk a színháznak fel kell rá készülni, hogy másik közönséget kell keresni. Esetleg ha az átváltozás lassú, lehet jól kijönni belőle, hiszen aki szeret minket annak lehet, hogy bejön a megváltozott én is. Erre viszont csak akkor van ráció, ha a felvett séma nem tér el alapjaiban az igazi jellemtől.

Anya átejtve:)

A lenti poszthoz:)

Hízelgés általi kihasználás. Az anyák már csak ilyenek:) és még csak észre sem veszik.

A teafőzés tudománya

- Lányok, kész a tea. Légyszi ízesítsétek be.

- Anyaaa, az nem lesz olyan...

Jó, akkor megcsinálom. Magamban morgok, hogy mi ebben a bonyolult? 2 l vízben kiázik egy angol teafilter kb 10 perc alatt. Kell bele 5 ek cukor és 3 ek citromlé. Hol ebben a boszorkányság?

Inkább bóknak fogom fel, hogy csak én tudok ilyen finom teát csinálni - a lányok szerint.

Nap

Mikor így süt a nap - százágra - akkor már úgy járnék biciklivel. De reggel, mikor még elég metsző szél van, 1 óra alatt szétfújná a szembeszél az arcomat:)

Kaptam anyósicimtől pénzt a szülinapomra és vettem egy biciklistáskát. Alig várom, hogy hozza a futár!

Reggel

Azt mondták, felhős, esős idő jön mától, előre kirázott tőle a hideg. Mivel a férjem reggelenként újra úszni jár, busszal jövök a városba. Kimentem a megállóba és a kristálytiszta nyugati égről, minimális felhőfüggöny mögül, csúfondárosan nézett rám a telihold: - Mit aggódsz?:) - Kicsit enyhült a gyomrom körüli szorítás.

Megint...

...egy óriásplakát: - Nem kell félni a hiteltől. - Aha. Kérdezz meg valakit, aki már fizeti!!

Itthon

Hazaértem. A lányom iskolájában voltam nyílt tanítási órákon. Konkrétan két órán, nyelvtanon és törin.

Hazaértem, bedobtam egy kávét és még mindig itt ülök ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám. Az ágy arra vár, hogy felhúzzam, a kelt tészta, hogy kakaós csigává süssem, a ruhák a gépben, hogy kötélre kerüljenek. Tovább folytatom az eszmefuttatást, amit a hazafelé sétálás alatt kezdtem el.

Elnéztem a gyerekeket az iskolaudvaron. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve ácsorogtak a szünetben. Beszélgettek, nevetgéltek. Az jutott az eszembe, amit ők még nem tudnak. Ímmel-ámmal bemennek órára. Alig várják, hogy vége legyen a tanításnak, iskolának és fogalmuk sincs, hogy ami nem a tantermek falai között történik velük, az az igazi iskola. Tanulunk az utolsó percig, készülünk, vizsgázunk, jópárszor megbukunk és ha szerencsénk van, lehetőségünk van javítani.

A lányom osztályába csupa "egyencsaj" jár. Nem tudom hogy hoztuk őket így össze. Mindegyik hosszú hajú, vékony, hosszúlábú 12éves. Csőnadrág és fekete, lila és pink színek. A hajszínük még nem egyforma, de lehet ez csak idő kérdése:)

Az embereknek jót tesz, ha saját jellemhibájukat másokon rúgdosság le?

Sebesülés

Pedig mondta, hogy baromira éles a kés!!

Tegnap délutánra még vendégeket vártam és úgy gondoltam megsütöm az én csúnyasütimet. Ez egy kakaós tészta, megkenve lekvárral és leöntve csokival. Szépen megsült az alap, felraktam a pultra és kettévágtam... mellé meg az ujjam. Még jó, hogy a körmöm útban volt, mert az fogta meg. Ha nincs ott, rendesen lekanyarintom a bal kezem hüvelykujjának a végét. Alig aludtam az éjjel:( lüktet+fáj.

Ja és, hogy teljes legyen a boldogságom a főnököm megfúrta a mai szabimat, csak holnapra engedett el.