Kismama

Pénteken láttunk a csajokkal egy filmet, amiben a főszereplő kismama volt, és lépten-nyomon elsírta magát, minden apróságon. Utána megkérdezték, hogy én is ilyen voltam-e? Nagyon elgondolkoztattak. Olyan régen volt már:) Csak töredékek maradtak meg, érzések, és csupa olyasmi, ami bekerült a családi legendáriumba. Nagyon fiatal voltam. Jó fizikummal vágtam neki a tehességnek, előtte aktívan sportoltam, jó kondiban voltam. Soha nem dagadt a lábam, nem volt magas a vérnyomásom, egyedül a vashiányos vérszegénységre emlékszem. Utáltam orvoshoz járni, csak akkor mentem mikor muszály volt, fogadott orvos volt, de nem szerettem - anyuék hozzá jártak, ezért kötöttem ki nála. Az elején sokat voltam rosszul, állandóan hányingerem volt, a reggeli sosem maradt bennem, de miután eltelt 13-14 hét, minden rendbejött, nem volt semmilyen panaszom. Különösebb érzelmi ingadozásokra nem emlékszem, teljesen természetesnek fogadtam el azt az állapotot, csak azt utáltam, ha meg akarták simogatni a pocimat.