Szentivánéj

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre. 

„Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24 ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni” 

Szent Iván napi magyar népszokások

A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak Hegedűs Vilmos kultúrakutató.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.

A nyári napfordulóhoz nagyon sok és régi hiedelem tartozik. Különleges, vagy sem? Talán nekem is el kellett volna mennem tüzet ugrani:)

Olvastam

Vihar volt, erős szél, szakadt az eső. Fél kettőkor még olvastam, a trilógia második részében futtattam a szemem. Ismerő sorok és hozzámnőtt szereplők. Kedvencek Gandalf és Galadriel.

Samu így próbálja a leírni az úrnőt Faramirnak:

"Bárcsak tudnék éneket zengeni róla! Gyönyörű, uram! Elbűvölő! Néha olyan, mint egy sudár, virágba borult fa, néha meg mint a fehér liliom, kicsi és karcsú. Kemény, mint a gyémánt, lágy, mint a holdfény. Forró, mint a napsugár, hideg, mint a fagyos csillagok. Büszke és távoli, mint a havasok, vidám, mint bárki leányzó, akit valaha is láttam tavaszon, hajában százszorszéppel. De hát ez mind semmi, a közelében nem járok a célnak."

Gond

Éppen hason fekve. Jöttek a gondolatok, keresték a társaságom, játszottam velük. Úgy csináltak, mint a macska, nem várt simogatást, gügyögést. Nemes egyszerűséggel bevackolt a csípőm mellé az árnyékba és összegömbölyödött. A gondolataim sem siettek sehová, de nem is erőszakoskodtak. Csak szálldostak lassan, összevissza. Eszembe jutott, mikor - talán 1000 éve - barátlány panaszkodott a tökéletesség hiányáról. Hogy ő sosem találja, amit keres. Sosem passzolnak a dolgok. Hogy a másik nem érti meg őt, nem érti a gondolatait, a gondjait. Szívesen rápirítottam volna, de nem volt hozzá szívem. 

Ki a fene ígérte meg neki, hogy talál a másik nemből egy abszolút hozzá hasonlót, valakit, aki olyan, amilyennek ő elképzeli és nem is fog megváltozni a következő 50 évben?

Lassan, óvatosan elkezdtem neki mondani, hogy vannak hasonlók. A leghasonlóbbakkal szoktunk összebútorozni, urambocsá összeházasodni. De azt a tökéletest azt hiába keresi. Ha szerelmes lesz - végre - valakibe, az teszi majd a leghasonlóbbá, különlegessé, különbbé a többinél. Ha azzal az idővel jól gazdálkodik, olyan erővel vésődnek a lelkébe az összetartozás fonatai, hogy a szerelem múltával is megmarad a tudat, hogy közösség van köztük.

Nézett rám. Fiatal volt, nem értette én meg nem tudtam ennél jobban elmagyarázni. Olyasmit akart, ami egyszerűen nem létezik...

Fehérvár

Minden évben egyszer elmegyünk Székesfehérvárra, a Tűzzel-vassal kovácstalálkozó okán. Szeretem ezt a várost. Tágas, barátságos és csupa kellemes élményem fűződik hozzá. Mióta a skanzenben van megtartva a vásár, sajnos nem tudok sétálni menni, mert azon a környéken csak a lakótelep és a tesco meg a pláza van, az meg nem igazán érdekel. De míg a Zichy ligetben voltunk, addig mindig körbejártam a sétálóutcát és a parkot, van ott virág óra és szép régi épületek.

Barátokkal találkozunk ott, szíves fogadtatásban van részünk, reggelire zsíros kenyér, ebédre gulyás, sütemény, szóval minden jó. Alig érkeztünk meg, megjelenik a kis fickó, aki képes kezet csókolni nekem, de mivel tudom mi újság vele, hát hagyom, mert ez a gesztus szívből jön. Kipakolás és hülyéskedés, részemről meg buzgó imádkozás, hogy ne jöjjön közelebb az a sötét felhő, ami elcsúnyítja a horizontot. Eső nem volt, viszont a rekkenő hőségben izzadtunk rendesen és feltámadt a szél, fújta a port, ami teljesen belepett minket. Meg is jegyeztem, hogy nem volt túl célszerű fekete pólóban menni. A fiúk jöttek mentek, így hol az asztal mögött álltam, hol meg mögöttük ültem. Mondtam is a férjemnek, egy élmény órákat a hátsóját nézni, úgyis olyan ritkán látom, de nem bánom, mert jó segge van:)

Egyszer majdnem elaludtam, a fiúk észre is vették, hogy megbillent a kezemben a könyv, ezért kaptam egy kávét. Az egyik barát esküvői meghívóval lepett meg minket. Rögtön szóltunk, hogy sajnos pont akkor Tapolcán leszünk és nem fogunk tudni elmenni. Küldök majd nekik valamilyen szép képeslapot. Tényleg sajnálom, mert Szentendrén lesz az esküvő és sosem voltam még ott. Biztosan nagyon szép lesz.

A színpaddal szemben volt a sátrunk, így egész nap láthattam azokat a műsorokat, amikről tavaly lemaradtam. Néptánc, japán kard formagyakorlat, íjászkodás, vívás, népmese mondás, ágyúlövés és sok minden más volt a program. Este még volt színelőadás is, Szentivánéji álom című darabot adták elő, de akkor mi már úton voltunk hazafelé. 

Hanyatt

Csak feküdtem a napon. A nagyobbik emlékeztetett, hogy ilyenkor egészségtelen napozni, de nem érdekelt, mértem az időt, le ne égjek. Széna illatú nyár van, bár ezek a 10 fokos hőmérséklet ingadozások nem esnek túl jól. Csontolvasztó meleg, még a levegő is hullámzóan, szikrázón sűrű a kerámia burkoló felett. Élvezem és nyújtózkodom. A lányom a konyhában elkezdte sütni a gofrit és ettől a vaníliás illattól eszembe jutott a Balaton...

Insp

Még nem volt 7. Elszaladtam a hivatalba és letettem a kolléganő asztalára azt a fontos levelet, utána kimentem a temetőbe. Lassan toltam a biciklit a szivarfák, tölgyek és hársak árnyékában. Hűvös volt, még harmatos. Több helyen magas a fű, de amit más rendetlenségnek lát, nekem most olyan ódon hangulatúnak tűnt. Felballagtam a dombra, rögtön kiszúrtam az öregembert, aki az utca túloldaláról nézett és támasztotta a kapufélfát. Kellemetlen volt a pillantása, de nem foglalkoztam vele, dolgozni és meditálni mentem, mégha csak néhány percre is. Gyomláltam, kapáltam, locsoltam. Itt mindig ugyanazok a gondolatok jönnek a felszínre, hogy a feldolgozatlanság, vagy az állandóság miatt nem tudom, de ismerősként fogadom őket. Az elmúlt 10 év nélküle. A rengeteg történés amit nem láthatott. Halványan rémlő szavai, mikor nagyritkán panaszkodott...

Lementem apósom sírjához is. Kicseréltem a vizet a vázákban. Akkor már éreztem a nap erejét, szinte tuszkolt, hogy indulj már!

Az öreg megvárta, míg felülök a biciklire - nem tudom elégedett volt-e a munkámmal? - és csak azután vágta be maga mögött a súlyos vaskaput és indult el befelé.

Szörny

A férjem mostanában rengeteget dolgozik, így rám marad a fűnyírás. A kis elektromossal szoktam füvet nyírni, de tudom, ő azt szereti, ha az udvar a benzinessel van vágva. Nem fog az ki rajtam felkiáltással belefogtam. Na most, ez a DÖG olyan súlyban van, mint én. Nem önjáró és mind a négy kerekében nyolcas van - az már 32-es jegyezte meg szellemesen a főnököm, mikor elmeséltem neki. Nekem legyen mondva böcsülettel megcsináltam, de közöltem a férjemmel, első és utolsó alkalom volt, hogy igénybe vettem a szolgálatait a monstrumnak, mert egyrészt megszakadok, másrészt meg annyi benzingőzt letüdőztem, mintha napozni az M7-es mellé feküdtem volna ki úgy másfél órára. Szóval ez volt az én kevésbé üdvözítő találkozásom a nagy, zöld szörnnyel:)

Hétvégék

Majdnem minden hétvégére jut valamilyen program. Megyünk majd Debrecenbe, Tapolcára, a héten pedig a sógoromékhoz. Na, ettől nem nem vagyok valami boldog, de sokan leszünk, így talán kicsit kiegyensúlyozottabb lesz a légkör. Sütök majd mindenféle muffinokat és többféle kaja, mert anyósom is főz. A sógorom 40. szülinapja lesz. 20 éve ismerjük egymást és ő az, akihez nem sikerült közel kerülnöm. Mikor összeházasodtunk örültem volna, ha bátyként viselkedik, mint a férjem a tesóimmal, de ez nem jött össze. Szándékosan tartja a két lépés távolságot. Érdekes, mert telefonon - főleg ha nem otthonról hív, hanem mondjuk a kocsiból - nagyon jól eldumálunk, csak személyesen nem megy, így nem mondhatnám, hogy tudok róla bármit is. Rendes ember, ez minden.

Azért néha

Van hogy elengedem a fülem mellett, sőt általában nem veszem fel, de van mikor igenis a lelkemre veszem és ha van módom helyre is teszem ezt a dolgot. Főleg ha elég idő is van rá, mert ezt kitárgyalni nem egyszerű. Szóval arról van szó, ha valaki megjegyzi: könnyű nektek... - és itt jön valami "okosság" : nem lógnak rajtatok a gyerekek, el tudtok menni, jól megvagytok, ott a ház... - na ez az, amit néha ismeretlenül is megkapunk - az meg még rosszabb, ha ismerőstől. Ugyanis, ha úgy látom érdemes energiát feccölni a magyarázkodásba, vagy felvilágosításba, meg is teszem. Mert ezek a dolgok nem voltak ingyen. Most úgy néz ki, mintha mi lennénk a gondtalanság szobrai. Eljárunk erre arra, dolgozunk, a lányok már nagyok, és tényleg van házunk és autónk is(és persze hitelünk). Egy kívülálló számára, aki most kezd az életéhez, akinek a mi korunkban még picik a gyerekek, aki két év után váló félben van - és sorolhatnám - biztosan nagyon irritáló lehet ez a fajta szabadság ahogy mi most élünk. Csak éppen azt felejtik el, hogy ez nem volt ingyen, nem ajándék. Ezek mögött komoly, sokszor kockázatos dolgok, döntések vannak. Sokszor fájó lemondások, szűkölködés és félelem, mi lesz holnap? Lesz-e kajára, pelenkára? Sokszor kockáztattunk - már eleve az, hogy összeházasodunk nagy reckír volt és hogy bevállaltuk a születendő gyereket. Aztán, hogy otthon laktunk, majd mikor megvettük a - majdnem - komfort nélküli kis házat, azután az építkezés - vele minden finomság - hitel, alighogy belevágtunk a férjemet kirúgták, anyósoméknál laktunk egy szobában - aki lakott már egyedül az tudja, egy élmény visszaköltözni a szülőkhöz, akkor már két gyerekkel, apósom balesete, a sógoromék esküvője... - szóval ezermillió alkalom, hogy az ember megfutamodjon és azt mondja elegem van, kiszállok. 10 évig nincs nyaralás, csak a gyereknek van új cipő, sokszor csak vajas kenyér, hogy legyen hűtő, konyhabútor, kanapé. Mindketten vállaltunk plusz munkákat, de nekem inkább az volt jó ideig a dolgom, hogy a gyerekeknél pótoljam az apjukat, annyit dolgozott - mondjuk most is:) Amúgy is rajtam maradt ez a "mindenki anyja" státusz.

Egyszer egy jó barát, akinek nem azért mesélte ezeket a férjem, mert értetlenkedett, hanem mert szeretett volna megismerni minket és kérdezgetett azt mondta, hogy ezek a dolgok megválasszák egy kapcsolat sorsát, vagy szétbomlik, vagy ezekben a "tüzekben" összekovácsolódik. Tehát amink van azt ezeknek a felvállalt nehézségeknek köszönhetjük. Nem egy nagy tudomány, de bánt néha, hogy "lekönnyűzik" az életünket, mikor mi tudjuk a legjobban mennyit tettünk érte.

Csajos

A lányom a 18 szülinapjára szeretett volna elvégezni egy műkörmös tanfolyamot. Mivel mindig kellett neki modell, hát én is beálltam a sorba. Van ennek már vagy két hónapja. Nagyon szépet csinált, világos lila díszítés, csillámok meg minden. Zselével épített rá a körmöm saját hosszára, tehát még csak nem is akadályozott semmiben. Majdnem három hétig bírta, ez nagyon tetszett, pedig kertészkedtem, mosogattam is vele. Viszont nem volt kedvem feltöltetni újra és mivel elég komolyan alá kellett csiszolni, ez eléggé meggyengítette a körmöm és most alig várom, hogy lenőljön ez a töredezett rész.

A tesóm levágott a hajamból 3 cm-t. Nem kispályázott:)

A másik tesómtól kaptam egy tusfürdőt. Yves Rocher. Ilyenem sem volt még:) és kávés! komolyan. Olyan, mintha folyékony kapucínerben fürödne az ember. Nagyon kávés és vaniliás, kicsit csokis és fahéjas és az illata belengi az egész lakást mikor használom. Selymes és krémes. Hála az égnek ez is olyan ami leginkább nekem jön be így nem járnak rá a csajok, pont mint a rémesen narancs strandkendőm:) az sem kell csak nekem.

Az egész várost bejártam, hogy farmer 3/4-es nadrágot kapjak magamnak. Két órás bóklászás után azt mondtam - Istenem, már az ára sem érdekel, megveszem, csak hozz az utamba egy sötét színű caprit. - És lőn:) A 15. helyen (C&A) végre kaptam egy 38-as gatyát. Csak ne lettek volna a próbafülkében azok a tükrök!!

Tegnap vettem magamnak egy utazótáskát - ha már ennyi felé megyünk a nyáron és mindig csak két három napra - mivel a férjem az én kis táskámat befogta úszóscuccnak. Igaz, kínais, de szerelem volt első látásra. Barnás, narancsos árnyalatú, csajos fényképek vannak rajta, retro formájú, kemény falas. Remélem jól megleszünk:)

Voltunk

Pünkösd előtti szombaton voltunk Tápiószelén, családi napon. A jól összeszokott társaság: a férjem, a barátja Sz és én. A fiúk kovácsoltak és jómagam a kiszolgálószemélyzet voltam. Nagyon szép az a kis park, ahol voltunk, hatalmas fák adnak árnyékot, puha, füves a föld. Sokféle program volt, gyerekeknek és fenétteknek is, kirakodóvásár, néptánc, este pedig - az elég megosztó - Szkítia szolgáltatta a zenét, de mi más lehetne egy jobbikos rendezvényen? A társaságunkban volt még a férjem kisfőnöke családostól, ő főzött. Isteni volt a marhapörkölt és a fiúk ittak is rendesen, ezért nem tudtunk elindulni a végén. Pakolás előtt a főnök úr még sikeresen összetörte az egyik asztalunkat, nagyon boldog voltam tőle, főleg mert előző éjjel a férjem még azért nem tudott bejönni lefeküdni, mert azon agyalt hogyan tudná szétszedhetővé átalakítani. Indítvány: aludjuk a kocsiban. Már a gondolattól is begörcsölt a lában, aztán meg igazából is. Fél óránként ébredtem fel és próbáltam apró pozíciót váltva kényelmesebben elhelyezkedni. Közben elkezdett szakadni az eső, mások is maradtak még így aztán nagy volt a jövésmenés egész éjjel. Egy óra után végre elindultunk és aránylag gyorsan haza is értünk, viszont az utánfutón minden felszerelés rendesen átázott. Igaz, hogy vasfélék voltak benne, de azoknak sem tett jót.

Pünkösd hétfőn Szilvásváradon voltunk kirándulni. A nagyobbik éppen a Balatonnál heverte ki a tanév végi fáradalmait, így csak a kicsi jött velünk. Valamikor gyerekkorunkban jártunk ott utoljára. Nagyon sokan voltak, de a táj szépsége így is megkapó volt. Felmásztunk az ősember barlanghoz is. A lányom természetesen szandálban, mert csak háromszor mondtam el neki, hogy cserélje le a cipőját mikor elindulunk a parkolóból. Dehát ugyebár kamaszgyereknek a saját érdekeit elmagyarázni... mindegy. Kicsit billegális volt:) és néha a frászt hozta rám, minden esetre igyekeztem nem túl látványosan rémüldözni. Fenn a hegyen ebédeltünk, természetesen pisztrángot, mert még sosem ettünk ilyen halat, lenn a büfénél pedig vettünk füstöltet, amit hazahoztunk így vacsorára is pisztráng volt sárgadinnyével:)

Szabi

Rengeteg dolog történik velem, de nincs időm írni. Itt ücsörgök hálóingben, köntösben a gép előtt, a csajok még szunyálnak. Pedig Agárdon kellene süttetnem a hasam, de nem jött össze. Pedig az utolsó utáni pillanatig bíztam ebben az útitervben, de az időjárás és a férjem keresztülhúzták a számításaimat. Úgyhogy szeretem dolgok helyett, hasznos dolgokkal telik az idő. Tegnap bevásároltam, porszívóztam és hivatali dolgokat intéztem a városban. Ma varrni fogok, és ablakot pucolni, és egy kicsit rendet rakni a hímzős cuccaim között, (és a fejemben). Szerettünk volna strandra menni, de a lányoknak összevissza vannak programjai, egyedül meg nem megyek, minek? Nekik szerettem volna kedveskedni. napozni pedig majd kifekszem a teraszra.

Van nekünk vadi új kiskutyánk, akit Fülöpnek hívnak. A kis rosszcsont máris hadjáratot indított a virágaim ellen. Valamelyik este nagyon csendben volt, azt hittem túlságosan jóllakott a muskátliból:)

TV

Tegnap megnéztem a Csillag születik utolsó részét. Ez a srác a szívem csücske. Nagyon szeretem a zenét és az összes - nem létező - szőrszálam felállt, még a lapockáim között is lúdbőrzött - pedig ilyen ritkán van:) - , mikor ő játszott.

És tényleg úgy vagyok vele, ahogy a zsűri megfogalmazta tegnap: ha már megszerettük bármit "megeszünk" tőle: lambada, 100 tagú cigányzenekar, palotás... bármi:)

Mosás

Kisebbik lányom is önállós(k)odik. Kitalálta, egyedül pakolja be a mosógépet. Néhány fehérneműm - mondom fehér - elég gusztustalan szürkéskékes árnyalatban került ki a gépből. Az az egy szerencséje, hogy egyetlen csipke, vagy franciabugyim sem keveredett oda, mert lehet nem nézegettem volna olyan csendesen mélázva a kezemben tartott, felismerhetetlen darabokat.

Amúgy érződik a nyár beindulása a szennyes mennyiségén. A legnagyobb adag ruha ezen a hétvégén a férjem munkásszerkója volt, mert azok az apró topok, sortok, amiket a lányok hordanak, alig fognak helyet.

Hétvége

Mostanában volt párszor olyan érzésem, hogy teljesen felesleges amit csinálok. A munkában felmerültek régi dolgok, amelyek elmulasztása miatt most kell szívni, a helyrehozása pedig rám hárul akkor is ha nem én követtem el a bakit. Ez rengeteg időmet elveszi. Nem gondoltam volna, hogy fél év után még mindig tartogat a szekrény csontvázakat.

Itthon is mindenki rohan. Vizsgák, fellépések, munka... a házimunka meg sem látszik.

Lehet kezdek megint fáradni, pedig olyan nagy lendülettel kezdtem el itt dolgozni és az elején jól vettem a rögtön elém tornyosuló feladatokat. Lehet többet vállaltam, mint amennyit elbírnék? Nem hiszem. Inkább csak pillanatnyi leeresztés.

A kisebbik a barátnőjénél, a nagyobbik tanfolyamon, a férjem a tesójánál segédkezik valami barkácsolásban. Reggelire megettem egy tányér epret mézzel és kukoricapehellyel és forrázok majd magamnak egy kis bodzateát. Délelőtt találkozóm van munka ügyben egy fazonnal, akit nem is ismerek. Érdekes lesz odamenni a címére és elmagyarázni ki küldött és miért. Remélem gyorsan és simán végzek.

Jó volna napozni egy kicsit, mert ez a tél színem még mindig nem akar elhagyni, de mitől is tűnne el? Az irodába nem süt be a nap. Az utóbbi két délutánt anyósomnál töltöttük. Segítettünk a kertben, az udvaron, tegnap pedig halat sütött nekünk és nála ettünk. Este még itthon is meglocsoltam és lemostam a teraszt, de csak most tudatosul bennem, hogy így leírom, mert néha olyan automatikusan csinálok dolgokat, mint aki transzban van, pedig kamasz korom óta nem csinálok ilyet, mert akkor elmarad az élmény maga és olyan, mintha nem is éltem volna meg. Mondjuk ez nem olyan fontos mikor az ember kapál, vagy bevásárol, viszont egy-egy beszélgetés alatt nem kellene így tennem...

Tegnap délután megvolt a szokásos bevásárlásom is. Átmentem biciklivel a szandai Tesco-ba. A szokásos kört futottam: a hétre való cukor, tej, tészta, öblítő, apróságok a gyerekeknek. Úgy csinálom, hogy akkorra végezzek, mikor a férjem a meló után kiér a városból. Megáll a parkolóban, bepakolunk, ő jön tovább haza, én meg gurulok utána. Ez praktikus megoldás, mert így neki nem kell részt venni a vásárlási hercehurcában, én meg mozgok egy kicsit. A tegnapi hazajövet különösen jól sikerült. Olyan erővel tűzött a nap, hogy félúton libabőrös lettem tőle. Jobb fülembe bedugva a rádió... lehet repülni is tudtam volna...

Úgy volt, hogy holnap kirándulni megyünk buszosan, de lefújták, nem lett meg a létszám. Eléggé lekonyultam ettől. Jó lett volna kimozdulni. Próbálok valami alternatívát keresni, de nem szívesen veszem rá a férjem, hogy miután ma levezet 300 km-t, holnap újra üljön autóba. Marad a napozás és a pihenés:)