Délután

Hazajöttem a melóból, miután ráhúztam a munkaidőre még egy órát. Itthon éppen csendespihenő. A kicsi a tv előtt, a nagy a szobájában, a férjem a hálóban. Csend és nyugi, mindenki "szabin", csak én melóztam.

Hiába szóltam a főnöknek két hónapja, majd két hete, hogy nem fogom tudni megcsinálni két és fél ember munkáját egyedül, nem történt semmi. Kaptam valami homályos ígéretet, hogy majd lesznek változások és átnézik a munkaköröket és átcsoportosítják a feladatokat - nem történt semmi. A jövő héten 20-a - azaz huszadika. Félév! Beszámoló, áfa, pm info + minden, ami kell. És a pénztár régi programrésze nincs lekönyvelve januártól április közepéig.

Nemtom mi lesz.

Gólyátlanul

Kiskorom óta van egy hatalmas, öreg gólyafészek a bölcsőde utáni, bal oldali sarkon. Több, mint egy hete megroppant a fészket tartó építmény és a még repülni nem tudó kis gólyák a súlyos fészekkel együtt a földre zuhantak. Eleve balszerencsés költés volt, mert három madárka kelt ki a tojásból, de egy elpusztult még korán. A kizuhant kicsiket befogták a szemközti ház lakói és azonnal értesítették a madárbarátokat, azok pedig a madármentőket. A gólyák kisebb sérülésekkel, csonttöréssel megúszták és rendszeres érdeklődésünkre elmondták az ápolók, hogy rendesen esznek és fejlődnek.

A sokszor szidott E-ON villámgyorsan helyreállította a fészek állványát és pár napig a két felnőtt gólyát még ott láttuk a villanykaró körül. Ágakat hoztak, mintha újjá akarták volna építeni a helyet. Sajnos napok óta nem láttuk egyikőjüket sem. Lehet, hogy most már nincs meg bennük a fészekrakó ösztön, mint tavasszal, de jövőre visszajönnek. Reméljük...

Film

Tegnap véletlenül belebotlottam a Virágot Algernonnak című filmbe. Belenéztem és ottragadtam a tv előtt. Eszembe jutott egy régi megjegyzésem: "- olyasmiről gondolkodik, amit éreznie kellene".

Azért mondtam akkor ezt, mert az a tapasztalat, valaki minél intelligensebb, tanultabb, minél többet tud a világról, minél többet elemez, annál nehezebben találja meg azt a dolgot, ami boldoggá teszi. Ezt a főszereplő Charlie többször is megfogalmazza és annyira találó, amiket mond. Sajnos nem tudok szó szerint idézni, de a történet megkapó. Nem cirádás, nem akar szánalmat kelteni és bár az elejétől tudni lehet, hogy a vége semmiképpen sem happy end, mégis van valami felemelő abban, ahogy bepillanthatunk egy fogyatékkal élő világába, az ő hitébe és tanulhatunk tőle.

A lány miatt meg bőgtem egy sort...

Egyoldalú

Egészen jól láttam ma, ki az aki csak egyetlen helyen szerez információkat. Ez annyira tipikus, mert ha másképp lenne ez nem fordulhatna elő általam ismert, tanult, okos emberekkel.

Vasárnap este eltűnt Bándy Kata, egy fiatal nő Pécsről. Pillanatok alatt telenyomták a fészt az utána indított keresőhadjárattal. Mindenki megosztotta és felforgatták utána az országot. Szerdán megtalálták a halott lányt, lehozták a hírcsatornák mindenhol és mibe botlok ma is? Újra és újra megosszák a keresés posztját.

Tehát van, akinek nincs újság, tv, híradó, internetes hírportál, csak facebook.

Idő van

Rámreggeledett. Ébresztőt fújt a telefon. Már megy a mosógép én meg megyek zuhanyozni. Ma nem lesz a főnökasszony, talán tudok megfelelő ütemben dolgozni, mert nem idegesíti ott nekem a csajokat és nem ad ki egy nap legalább 4 egymásnak ellentmondó utasítást.

Szép reggelt mindenkinek:)

Hétvége

Nehéz szívvel hagytam ott Szekszárdot szombaton reggel. Jól éreztem magam és önző módon meg akartam tartani ezt a hangulatot. De menni kellett, szombat, vasárnap családi késes találkozó volt Bonyhádon. Nagyjából már tudtam a programot, eleve úgy csomagoltam, hogy strandolós cucc külön, mert a nők és a gyerekek elhúztak a strand irányába. Nekifeküdhettem újra tanulni. 200 oldal tömény jog és közigazgatás, uniós ismeretek, pénzügy.

Még délelőtt kifeküdtem kb 10 percre a napra, minek következtében ronggyá égtem - most meg vakarózok, mert valószínű le fogok hámlani :(

Este itt is pincelátogatást és vacsorát programoztak nekünk. Jó hangulat volt és régi, kedves ismerősökkel találkoztam újra. Átbeszélgettük az estét.

A szálláson fürdés után találtam a telefonnal wifit és elkezdtem filmet nézni, de nagyon fáradt voltam. A fiúk beszélgettek és hajnali fél 3-kor arra ébredtem, hogy valaki bömbölteti a zenegépet és dől az éjszakába a: "Kör közepén állok...!" 

Csak reggel tudtam meg, hogy a mieink csinálták a fesztivált. Egy óra hosszáig néztem a plafont, mire vissza tudtam aludni.

Másnap még visszamentünk a vendéglátónkhoz elköszönni, aki ajánlott egy szép kerülőt hazafelé menet. Szálka község mellett van egy szép kis tó. Nem is tudja az ember, milyen kis kincsek bújnak meg láthatatlanul egy idegen tájon. Elbűvölő hely. Nem mentünk le a partra, mert rettenetesen meleg volt és nem akartunk fürödni sem, de láttuk, hogy lehet sátorozni és sokan pecáztak a parton.

Megálltunk még Pakson - sosem voltam még ott - motoros gasztronómiai rock hétvége volt - ezt jól összehozták:) Emelkedett volt a hangulat, mindenhol bográcsok és nyársak. Beszélgettünk még egy darabig, aztán elköszöntünk a társaság maradék tagjaitól. Dunaföldváron a férjem még meghívott ebédelni, hogy kihasználjuk a délután még hátralévő részét. Aztán go haza!

Képek

Indulás előtt

Terasz

Pihenő park

Tájképek

A kilátóról fotózva

Tanösvény

Hétvégén pedig ezzel viszik a látogatókat, kis csühös:)

Láttunk még szarvasokat, vaddisznót, de akkor éppen nem volt beélesítve a gép.

Pörböly

A pénteket a hőség ellenére aktívan szerettünk volna eltölteni, ezért kirándulást terveztünk, megnéztük a Gemenci erdőt. Szép a fogadóépület és jó kávét főznek:) Sajnos nem tudtunk árnyékban parkolni. Kisvasúttal mentünk, az út kb 8 km. Az erdő 18 hektáron terül el, a Duna árterében. A kisvasút útvonala furcsa volt kicsit. Az első szakaszon nagyon meglátszik, hogy erdőgazdaságról beszélünk. Drótkerítés, vastagon, autóval kitaposott utak, jól látszódnak a fakitermelés nyomai, az új telepítések nagyon elválnak a természetestől.

Sokkal hűvösebb az erdőben sem volt és a legyek dühösen csíptek. Beljebb érve aztán csak megmutatkozott az erdő igazi szépsége és őszi napon szívesen gyalogtúráznék arra a kék jelzés mentén, mert biztosan gyönyörű lehet.

A vonat kétszer állt meg. Az első helyen szép pihenő park van kialakítva játszótérrel és egy pici halászati múzeummal, a végén pedig nem kell visszaindulni, meg lehet várni a következő fordulóját a vonatnak és sétálni egy nagyot a tanösvényen, ahol kilátó is van és meg lehet kajálni a fák alatt a padokon.

Most először töltöttem fel a YouTube-ra, de már régóta szerettem volna tudni milyen? Kicsit lassú:) A két perces videó kb fél óra alatt töltődött fel. Kicsit unalmas, mert csak a zöld látszik rajta és elég nagy zaj volt mert egy egész munkahelyi kollektívával utaztunk együtt, ami csak nőkből állt:)

Nem itthon

Valahogy olyan furcsa érzés. Átmegy az ember a Dunán és olyan, mintha másik országba tévedne. Mindig megcsap ez az érzés. Lenyírt fű az út szélén, a felüljárók oldalán, beültetett körforgalom, minden kis terület bevetve, nem számít, hogy milyen meredek a domboldal. A falvak arrafelé is rendezettek, de a közterületek egészen mások.

Gyönyörű napraforgótáblákat láttam, mint a tenger olyan hosszan. Büszkén álldogált a kukorica és mindenhol aratták a búzát, már szedték is össze a szalmabálákat. A földek szélét nem veri fel a gaz, több helyen locsoltak és úgy egyáltalán... nem is tudom min múlik ez? Pénz, vagy igényesség? Valószínű mindkettő.

A kitáblázott kukoricáról eszembe jutott boldogult gyerekkorom, mikor apu még a két kisebb tesómnak külön csinált kapát, mert még kicsik voltak a normál méretűhöz, és a rendes évi háztájit mentünk kapálni. Hagyma, napraforgó, kukorica, utóbbiból természetesen hibrid, hogy legyen mit címerezni. Nem porozhatta be magát az egyik fajta, ezért minden egyes szálból ki kellett húzni a virágot, még kinyílása előtt. Volt hogy csak fél holdat, volt, hogy egészet íratott apu. Csípett a por, vágtak a levelek, meleg volt és nem babra ment a játék, mert ellenőrzéskor, ha csak egy bóbita kilátszódott a sorok felett a nem megfelelő részen, hát jött a kombájn és lesilózta az összeset, kárba ment a hónapokig tartó munka. Volt, hogy olyan tábla jutott, ahol nem lehetett locsolni, mert magasfeszültségű vezeték alá vetettek és volt, hogy olyan lapályos rész jutott, ahol mocsár volt két hónapig, na ott ki sem kelt semmi. Lutri volt. Viszont többfélét is csináltunk és biztos pénz volt őszre, mire hármunkat újra be kellett iskolázni és cipő meg kabát kellett.

Néha ketten

Sokat vagyunk ketten itthon. Teszünk veszünk, a csajok szanaszét. De elutazni kettesben mégis más. Mikor nincs dolgunk és csak egymásra figyelünk. Napközben meztelenül jönni, menni a szobában, halkan beszélgetni, folyamatosan hozzáérni, összegabalyodva aludni. Nagy nehezen felöltözni és elmenni vacsorázni, szemünkben az élménnyel, ami délután történt, csendben összenézni az asztal felett és érteni hang nélkül a sok évet, ami összecsiszolt minket.

Nagy szükségünk van(lenne) ilyen kimozdulásokra. Kicsit feltöltődni, belefeledkezni egymásba. Talán bennem nagyobb az igény, nem is tudom... Ilyenkor nehezen állok át a napi pörgésből pihenő üzemmódra. Ugyanúgy felébredek fél 6-kor, és nyúlok a könyv után, ő még had aludjon.

Nyár nálam

Terv szerint egy hét(öt nap) szabival indult, de jelen (munkahelyi) helyzetben lement kettőre, majd, mivel elkaptam valami vírust, már szerdától itthon voltam. A nyári szabim első napját ájulás szerű alvásokkal töltöttem. Ha észen voltam egy órára, akkor a tankönyv felett bóbiskoltam.

Összekészítettem a cuccainkat, vasaltam, elszaladtam boltba, mert reggel indultunk Szekszárdra kettesben. Odafelé megálltunk Kecskeméten és találkoztunk egy régi ismerőssel. Miért van olyan érzésem, hogy minden találkozáskor új csaja van?

Fantasztikus szállásunk volt. Rend, tisztaság, csend, légkondi. Megérkezésünk után éhesek voltunk és a sétálóutcában, egy helyes kis étteremben menüt ettünk, hideg sárgadinnye levest és libamájat(!) 890 Ft-ért. Estére a férjem nagybátyja szervezett nekünk borkóstolást, ami felemásra sikerült. Sokadszor fogadtuk meg, hogy csak magunk intézünk programot a kiruccanásainkra.

Nagyon finom bort ittunk, a gazda 2011-es, díjnyertes rozé borát. Olyan friss volt, hogy gyöngyözött a pohárban. Vacsorára harcsapaprikás volt, túrós csuszával, meg sem bírtam enni az összeset, pedig Isteni volt. A pince aránylag új és hatalmas, rengeteg hektó borral. Értékeltem a hűvöst ott lenn és azt a csodás munkát, amivel a kőműves felrakta az kupolát, a boltíveket, amivel megformázta a kiugró, díszes peremeket. Nem nagyon kóstolgattam, mert mire lejutottunk úgy éreztem, ettem, ittam eleget.

Reggeledik

Emberem elment Zala-akárhová kovácsolni. Át a Dunántúlon, utánfutóval - nem örülök. Nem tudok aludni. Norah Jones-t és Simply Red-et hallgatok.