Megvagyok

Még nem alakítottam ki az új szokásaimat és a teljes agyi kapacitásomat leköti az új munka. Fáj a torkom és a derekam. Az eredet lelki - szerintem - eddig minden ilyen változásnál jelentkeztek mindenféle tünetek és most sem maradhatott el, úgy látszik.

A helyem jó, 4-en vagyunk az irodában, mindannyian párkapcsolatban 1-2 gyerekkel, tehát van miről beszélni. Nem nagyon dumásak és nem azok a kapkodó idegbajos típusok. Sokat segítenek, bár az intézmények nem ismeretlenek előttem és a vezetőik sem:) Már lassan mindenki megtudta, hogy itt dolgozom és kedvesen fogadtak. Most áfa van 1000-rel és nekem még gondjaim vannak a jogosultságok megszerzésével, polgármester, aljegyző, jegyzőnélküliség, joghézagok, apeh... de hozzászoktam már a hivatali útvesztőkhöz és tudom, előbb utóbb kiegyenesednek a dolgok.

Egy kis intim: a régi helyen már délelőtt 10-kor olyan izzadt voltam, mint aki már órák óta fut. Ez egy ideges.izzadás volt, ami jellemezte az egész ott dolgozó gárdát. A nyomasztó, rossz hangulat, a szorongás és a teljesítménykényszer - nem az előrevivő, jobbik fajtából - teljesen kiforgatta az embereket önmagukból. Itt érdekes módon első naptól nincs ilyen problémám. Elmúlt. Pedig ismeretlen volt a főnök, furcsa, idegen a munkakör, mégis sokkal-sokkal nyugodtabb vagyok. Nem rezeg a levegőben az állandó fenyegetettség, szóval felszabadultam:)

Annyira jókor jöttem el. A régi helyen hárman voltunk. Ica néni, aki 67 éves, a kolléganő, aki velem egy idős és én. Ica néni bármikor azt mondhatta volna: - kész, belefáradtam! vagy bármikor leeshetett volna lábról, mert bár szellemileg sok fiatalt meghazudtolóan friss még, de fizikailag elég gyenge lábakon áll. A kolléganő pedig saját vállalkozást is vezet, könyvelő kft-t és ha a főnök nagyon macerálta volna egyszerűen feláll és elmegy. De nem ez történt. Ugyanis idén tavasszal megtalálta álmai lovagját, karácsonykor eljegyződtek, most pedig jön a baba. A csaj szives, tehát bármikor veszélyeztetetnek nyilváníthatja az orvos és akkor táppénz. Ezeknek a fényében a legjobb időpontban távoztam. Mindkettejüknek a legjobbakat kívánom, de örülök, hogy nem maradtam ott magamra a nagy semmi közepén egy buta, embertelen főnökkel, aki jellemileg alulmúlja a lábtörlőnket. A decemberi béremet sem adta ide rendesen, de így jár, aki belemegy abba, hogy a fizetésének egy részét borítékba kapja:(

Itt azt hiszem akkor fogom magam igazán otthon érezni magam, ha megtanulom melyik ajtó merre nyílik:) ezt meg is mondtam a többieknek, azt mondták ha gondolom felcímkézik nekem:) Jó kávét főznek és együtt teáznak. Egy kicsivel több idő jut a szociális szükségletekre. Van már normálisan működő gépem és netem is, bár elég lassú és valahogy nem tudják rákötni a szerverre, ezért nem tudok nyomtatni, de már ez is haladás az első napokhoz képest.

Szerencsére tényleg gyorsan ment a beilleszkedés, de erre számítottam, így kétszeres a sikerélmény. Persze úgyis akkor derülnek ki a buktatók, ha majd lesz valami gubanc. Egyenlőre fura, mert a régi helyen egy nap alatt több is volt és a legtöbb a hozzáállás - hozzá nem állás - miatt.

A férjem itthon van felsőlégúti-izével. Az elmúlt pár napban nem aludtunk valami jól. Úgyhogy tea van és maroknyi gyógyszer. Remélem nem esem bele súlyosabban, nem lenne jó táppénzzel indítani. A derékfájás ellenére elmentem zumbázni is. Elég sokat mozgok. Gyalog járok dolgozni, plusz még a torna. Jót tesz.

Szombaton végre megejtettük a legalább egy éve tervezett unokatesó találkozót. Persze ez sem volt tökéletes, mert az Ausztriában dolgozó lányka kimaradt a buliból, de azért nagyon jó volt. Így felnőttként egész más beszélgetni, férjek  és gyerekek nélkül. A pincér srácot ismertük régről, ki is akasztottuk egypárszor:) jókat röhögtünk és jókat sztorizgattunk. Mindannyiunknak megvannak a saját problémái és jó néha más szemszögből látni a világot, a nőiséget, a párkapcsolatokat. Sűrűbben is összejöhetnénk... Koccintottunk az egészségünkre és a pincér csinált rólunk fényképet:)

Elfáradtam... még nem fürödtem. Valamit csinálni kellene a torkommal, lehet bekötöm, bár utálom a nyakamon éjszaka a kendőt. Holnap egy új nap. Most úgy érzem nagyon gyorsan telnek a napok. Rengeteg az új infó, néha nehezebben alszom el, mert jár az agyam. Olyankor HP olvasás van, a lányom elkért 4 részt a barátnőjétől és most újra olvashatom. 

Perec:)

Vasárnap délután ballagtunk fel a Lurdy-ba. Éreztük, hogy a pompás hétvégénk a végét járja, hát nem szóltunk semmit. A tesóm oldalról rám nézett:

- Perec? - próbált felvidítani.

- Pereclek. - vágtam rá én.

Új megálló

Haladtunk a Róbert Károly körúton. Minden megálló előtt bemondták az utcák nevét. Egyszer csak odafordult a tesóm: - Mit mondott? - Mit tudom én... - válaszoltam - : cincizi. Nagy röhögés:D - jól van na! Se az elejét, se a végét nem értettem. - Viszont, én kereszteltem el azt a megállót:)

Sziget

A várból villamossal mentünk el a Margit hídig. Gőzerővel dolgoztak rajta a munkások és tömény festék és hígítószag terjengett, kollektív szipuzásra csábítva az arra fogékonyakat:) Gyalog ballagtunk le a Margitszigetre. Lementünk a Duna partra, majd mivel nem találtunk felfelé vezető lépcsőt és meguntuk a bukdácsolást, szépen felmásztunk a meredek, köves gáton. Nyaktörő mutatvány volt:) Láttuk az állatsímogatót, a gondozott parkot, az ősöreg fákat.  Kipróbáltam milyen lenne futni azon a direkt erre kialakított ösvényen. Kényelmes:)

 Csak bandukoltunk és közben belebotlottunk egy násznépbe és megvártuk a menyasszonyt, végre ülve. Éhesek voltunk és mivel az útikajánkat még reggel befaltuk, vettünk perecet. Finom, puha süti volt, bőven sózva, a tesóm még osztogatta is a sóját, mert az övén olyan sok volt. Nagyon jól esett.

Megnéztünk minden tavacskát, a vízesést, a teknősöket és halakat. A sógoromnak való fényképezett. Nyíltak a tavi rózsák, azokról nagyon jó képek lettek, bár mikor szóltam, hogy bimbót is fényképezzen kitört belőlünk a röhögés, hogy ezért nem kell a szigetre menni. 

Majdnem elvesztettel a zsebrémemet! Még idejében észrevettem, hogy a zsinór, amivel felkötöttem a táskámra, kilazult. A tatyómba akartam tenni, de a tesóm azt mondta, akkor szegény nem fog látni semmit, így kibiggyesztettem a farmerdzsekim zsebére.

Felsétáltunk az Árpád hídig és onnan irány a Városliget.

Hétvége

Ünnep volt ez a hétvége. Olyan, ami - bár másnak lehet, hogy unalmas, nekünk mégis annyi emléket, erőt ad, amivel könnyebb elviselni a hétköznapokat, mások közömbösségét és azt, hogy nincs azonnal támogatás mellettünk, ha nem vagyunk együtt.

Hétvégéztünk családosan. Csak mi nagy "gyerekek". A három nővér, plusz a pasik. A hatos fogat:) Pestre mentünk és bár egy-egy tagnak máshol is voltak elfoglaltságai, együtt is voltunk és ez nagyon jó volt.

Egész múlt heti fohászunk meghallgatásra lelt és szombaton szuper jó idő volt. Mínusz két taggal indultunk a napnak, ami teljes egészében kirándulósra volt tervezve. Tehát fel a várba, ahol az út mellett aranyló gesztenyefákról potyogott a termés. Az alagút felett megemlegettük a Magyar Vándor-t:) A Köztársasági Elnöki Hivatal előtt játszott egy zenekar, igazi zenét, mindenféle stílusban+katonai egyenruhában. Na, ott nekifogtunk bulizni! Nagy Ho-Ho-Horgász, Kis Vuk, Fülesmackó. A külföldiek nem is tudták mik ezek, mi meg énekeltünk:) Ott úgysem ismert minket senki, legfeljebb benne leszünk a TV-ben. Ja egy könnyű sztriptízt is levágtak ezek ketten, mert odasütött a nap és a farmerdzseki alól lekívánkozott a pulcsi, azalatt pedig csak topocskák voltak.

Húsvét vasárnap

Nagyon jól sikerült. A pesti tesóméknál voltunk. Megünnepeltük a Húsvétot és az összeköltözésüket, volt közös evészet és egy klassz kirándulás. Elmentünk a Kopaszi-gáthoz. Kicsit modern és vonalzóval rajzolt, de kulturált és szemnek is kellemes hely. A férjemmel séta címén otthagytuk a többieket, mert az andalgás nekünk nehezen megy. Átérve a túlpartra, leültünk egy padra. A férjem az ölembe hajtotta a fejét, el is aludt néhány percre, én pedig néztem a vizet, a sétáló embereket és a gyerekeket, ahogy élvezték a futkározást. Családom többi tagja beért minket, előkerült a pléd és a fényképezőgépek. Rólam is sikerült jó képet csinálni, nem látszik rajta az arcom:) A fiúk kacsáztak, mi beszélgettünk. Éreztük a sürgetést a levegőben, apu barátnőjének nem volt kedve sétálni, ezért kint dekkoltak a kocsiban. Állandóan figyelmeztetnem kell magam, hogy lehet véleményem, de semmi közöm hozzá. Nem nekem kell vele együtt élni és ha apunak ez jó, akkor ne szóljunk bele. Ennek ellenére bolyongtunk vagy 3 órát, jól kiszellőztünk, bár az isteni ebéd után meg nem éheztünk újra, visszaérve a lakásba a kávé jól esett.

Hétfőn pedig csináltuk a nagy semmit. TV, alvás, kaja, alvás, olvasás és sims egész délután. Muszály volt visszaszedni a vasárnap legyalogolt kalóriákat:)

Tegnap

Előszülinapoztunk a tesómékkal és apuval tegnap. Pezsgőztünk. Volt még a szilveszteri tartalékból egy üveg. Végre jót aludtam. Ha ehhez pezsgő kell, akkor nem örülök. Szülinapi ajándék a cégtől: 2 nap szabi a jövő hétre. Szavam sem lehet, azt kaptam, amit kértem. Hétfőn majd alaposan csinálom a semmit és csendkúrát veszek:)

Ma

Péntekpéntekpéntek:) Olyan gyorsan telizsúfoltam tennivalóval a hétvégét, hogy magam is meglepődtem. Először beterveztem egy csomó munkát+főzést, erre átváltottam családozásra tegnap. Munka félretéve, mert ez most fontosabb. Tök jó, hogy pár hetente tudunk személyesen is találkozni, nem csak e-mail-ezni, vagy telefonálni.

Pláza

Hétvégén "plázamacáskodtam":) ÉN!! Jó volt. Összevissza mászkáltam mindent. Oda mentem ahol megtetszett valami és kétszer is megnézhettem, nem sürgetett senki. Kicsit elkapott valami gyerekes ámulat, engem a vidékit abban a hatalmas térben, ahol minden karácsonyi díszes és "jingle bells-es" volt. Ez a talmi csillogás hatott rám, még úgy is, hogy nem rajongok az ilyen zárt és mű épületekért. Persze be szerettem volna fejezni a vásárolgatást, de nem így lett. Magamnak kaptam csizmát és vettem egy pulcsit. - Tudtam előre, hogy itt az irodában ma reggel 10 fok lesz:( - Jó volt egy kicsit a tesómmal lenni és sajnáltam, de nagyon, hogy nem maradtunk fenn náluk, mert nagyon élesítettem a vasárnap délelőtti forraltborozásra. Majd jövőre bepótoljuk.

A hétvége fontos tanulsága: ha Pestről kifelé, a menetirány szerinti jobb oldalról gyalogost akarunk felvenni a gyorsforgalmi mellett Kőbányánál, akkor ráfaragunk. Kiszállni olyan egyszerű volt, azt hittük, hogy visszafelé dettó így lesz. De van ott most egy építkezés és semmi nem úgy van, mint régebben. Ezt mi nem tudtuk, így +50 perc és nemtom hány kilóméter volt a büntetésünk. Konkrétan ő keresett én vártam:)

Francba

Tegnap délután nagggyon kellemetlen meglepetés ért. Az alig(!:)) 3 éve vett válltáskám - ez az egy van - amiben a pénztárcám, telefonom, egyéb nélkülözhetetlen vackaim vannak, beadta a kulcsot. Konkrétan tönkrement benne a cipzár. Ez egy egyszerű fekete darab, nemigazi bőrből, messziről még elég szalonképes volt, közelről... hát még nem esett ki az alján semmi:) Elég rosszkor jött nekem ez, mert plussz költség nem volt betervezve az ünnepekig, de nyitott táskával mégsem járhatok.

Holnap Pestre megyek tesózni. Persze ő dolgozni fog én meg hol mellette, hol az áruházban sertepertélek majd. Szeretném végre befejezni az ajándékok utáni mászkálást. Nem sok minden hiányzik már, de nem szeretnék több időt rászánni, mert a "kézi" ajándékaim elkészítéséhez is idő kellene még.

A kis csavargó

Előkerült. A tesóm hathatós közreműködésével előkerült a mi kis kutyánk. A kutyafáját neki!!:) Szóval a tesóm innen a blogról feltette a kutyánk képét az iwiw-re. Már tegnap is jött válasz, de ma - éppen hazaértünk - kaptam egy telefont, hogy a kóbor kiskutyát le is fényképezte az illető és szintén az iwiw-en megtalálható. Azonnal beléptem és Mickey kutya vigyorgott vissza a képről a kis féloldalas fogsorával. Kocsiba vágtuk magunkat és elmentünk a megadott helyre. Ott a háziak segítségével a kertek alól előbányásztuk a sáros kutyust. Soha nem hallottam nyüszíteni - nem volt rá oka - de most mikor meglátott olyan hangzavart csinált, hogy hihetetlen. Nincs hozzászokva, hogy emelgessük meg ilyesmi, de most nem foglalkoztam a tiltakozással felkaptam és nem voltam hajlandó elengedni, pedig nagyon ficánkolt. Az autó szintén idegen neki - belülről - az első ülésen a lábamra feltámaszkodva jöttünk hazáig. Mondanom sem kell olyan sáros voltam, mint aki az árokból kecmergett elő, de nem bántam:) Lelkesen rohangászott körbe, ráugrott a macskára - szerintem ez hiányzott neki a legjobban, a macskának kevésbé. Szóval két hét után újra belakta ezt az 500 m2-t.

Nem is tudom hogy köszönjem meg a segítséget a kedves ismerősnek és a tesómnak is. A lány csak annyit mondott, a kutyamentés közben, hogy ha eddig voltak is kétségei az iwiw létjogosulságával kapcsolatban, hát most megszüntek. Nagyon köszönöm megegyszer!

Rövid összefoglaló

Eltünt a kutyánk. Elszökött. Nagyon el vagyunk kutyátlanodva:( Hiányzik a lökött kis vakarcs Mickey kutya - aki arról a bizonyos egérről kapta a nevét. Remélem jól van és azt is, hogy hazatalál hozzánk.

Névnapoztunk a héten. Sok klassz kis ajándékokat kaptam, mindnek nagyon örültem. Szerda este főztem spagettit (1 kg) +sajtszósz a gyerekeknek, +fokhagymás, tejszínes, spenótszósz nekünk. Előtte kevés szilvapálinka, közben száraz fehérbor, utána zserbó és csoki. Isteni volt. A húgomtól tökéletesen testreszabott ajándékokat kaptam - az egyiket saját kezűleg készítette. Bár elszerénykedte a dolgot, de annak örültem a legjobban:)

Most meg elkapott valami nyavalya, megfáztam. Torokfájás, bedugult orr+minden. Ennyi népi gyógyászati receptet ritkán hallottam, mint itt. Mindenkinek megvan a saját jólbevált módszere a kúrálásra és csakis az használ bizony! Már hallani sem bírom.

Este megyünk a nagyszüleimhez, mama is Katalin. Majd csak messziről puszilkodunk, mert nem akarom megfertőzni őket, főleg tatát, akinek az egészsége így is gyenge lábakon áll. Feltéve, hogy kibírom még a mai napot talpon.

Csütörtök

Reggel kijött a konyhába a lányom. Eléggé félreállt a szája, kócosan támaszkodott a pulthoz. Eszembe jutott, amit kölyökkorunkban a tesómmal zengtünk ilyenkor: "kinyitom az ablakot és üvöltök, ez megint egy kurva csütörtök!!!" Nemtom kitől idéztük:)

Úgy segítenék...

Neki, aki a húgom. Édes csaj, csinos, kedves, vicces, házias és nem mellesleg olyan cicijei vannak, hogy aki nem ismeri arra gyanakszik, mű. De nem az :)Neki sem volt könnyű sorsa soha, már ami a férfiakat illeti. Az a típus, aki vonza a marhákat, és még beléjük is szeret. Most összejött egy nagyon rendesnek látszó sráccal. A gond az, hogy az évek alatt sikerült elég vastag páncélt növesztenie és most nem tudja ennek a rendes srácnak megadni azt amit várna tőle: a szerelmet.Két hónapja ismerik egymást de a fiú már mindent akar, házasságot, gyereket. A tesóm meg nem egy kispályás csaj, megmondta őszintén, hogy ő még nem tudja... Erről beszéltünk:
Sz:szerinted?

14:18 én: szerintem elég határozott csaj vagy

úgysem tudnál egyenlőre mást mondani neki

csak hogy jó vele, ha nincs ott hiányzik

sokat jelent neked

14:19 jó ég!! ez tisztára úgy hangzik, mint amit a pasik szoktak mondani :)

kevés neki amit adni tudsz

Sz: lehet,hogy látens pasik vagyunk?:)

én: na ez megint milyen már

JA
Szóval ezeket a közhelyeket sikerült elpuffogtatni segítség gyanánt. Nem vagyok normális :) És ő sem. Mondjuk azon tényleg csodálkoztam, hogy ebbe a szituba került. Belőle nagyon jó anya lenne, és mindig olyan peches volt a fiúkkal. Most meg jönne egy aki odavan érte, de ő még nem szerette meg. Szerintem fél, és akkor még ott vannak az anyagi dolgok is ami miatt rengeteget rágódik. Minden esetre a fiú értékelhette volna az őszinteségét és azt, hogy nem egy lotyóval hozta össze a sors, aki mindenáron elvetené és eltartatná magát vele. Én drukkolok nekik. A srácnak, hogy legyen elég türelme, a tesómnak pedig, hogy nyíljon meg és szeressen, engedje, hogy szeressék...

Duma

Tegnap csajos estét tartottunk a tesómékkal, nálunk. Hétköznap elég rosszul jön ki ez a dolog, de imádunk összeülni és dumálni. Na ez most is jól sikerült:) hajnali egyig, akkor muszály volt robbantanom a társaságot, különben reggel együtt is kávézunk. Mesélem a messzi tesómnak, hogy a múltkor kit láttam kitámolyogni a kocsmából és, hogy csak egy évvel idősebb, mint én az a srác, de harminccal néz ki többnek. Úgy néz ki, mint öregapám. Az Istennek sem ugrott be neki, kiről beszélek. Gondolkodik, gondolkodik - mint Micimackó - egyszer csak a homlokára csap:

- Az aki valamelyik évben lepippantotta saját magát a Tisza parton?!

- Az...:D

Szülinap

A két húgomé.

A fiatalabb áprilisi, az idősebb májusi. Hármunkról órákig tudnék írni. Egyszerűen ennyi: szeretjük egymást. Olyan ez, amit nehéz megfogalmazni. Csak együtt akarunk lenni. Nincsenek elvárások, nem nézzük a másik külsejét, nem akarunk tőle semmit. Valami mély összetartozás érzés van köztünk, valami ősi, mintha örök időktől fogva ismernénk egymást, pedig annyira különbözünk.

Megegyeztünk, mivel mindenki elég gyenge lábakon áll anyagilag, nem ajándékozunk. A nagy semmit mégsem adhatom nekik. Így csináltam, két tatyót, mindkettőnek a hozzá illő színvilág szerint. Örültek neki. Ha nem is használják, emlékbe jó lesz:)