Haladtunk a Róbert Károly körúton. Minden megálló előtt bemondták az utcák nevét. Egyszer csak odafordult a tesóm: - Mit mondott? - Mit tudom én... - válaszoltam - : cincizi. Nagy röhögés:D - jól van na! Se az elejét, se a végét nem értettem. - Viszont, én kereszteltem el azt a megállót:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése