Emlékszem mikor elszökött és a tesóm az iwiw-en kerestette. Meg is találtuk:) Ha meglátta a slagot a kert legeldugottabb részébe menekült. Szerette a macskánkat, Dantét és az éppen aktuális macskaszaporulatot is eltűrte, bár féltékenyen méregette a cicákat és a kaja miatt ment a balhé - pedig mindig jutott mindegyiknek elég, sőőőt. Néha gyomorrontást kapott, ez náluk fajtajelleg, de mivel mindig féltette a hasát, nem tudta mennyi az elég. Nem mondjuk már azt anyósoméknál, vagy a tesóméknál, hogy hazavisszük Mikinek a maradékot. Üres a lépcső mikor hazaérünk és nem rohan már elénk lobogó fülekkel mikor felhajtunk a kocsibejáróra. Dantét pedig télen nem fogja melengetni senki éjszakánként a kutyaházban.
A macska ugyanilyen korú, bár idén még fialt, de elég megviselt még most is. Ősz a bajsza, sokat alszik és keveset eszik. Remélem ő velünk marad még egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése