Csendes

Csendesen telt a szülinap. Holnap jönnek apuék, anyósom és tesómék tortát enni. A férjemtől egy vadász fazonú és színű pulcsit kaptam, és egy oltári jó hímző ollót. Még az eladó késes bácsi is mosolygott azon, mennyire örülök az új szerzeménynek. De olyan régóta szerettem volna egy ilyet és most végre lett:)

Péntek

Furcsa volt világosban hazajönni. Viszont holnap is menni kell.

Szívjuk a tavalyi évet rendesen. Nem gondoltam, hogy a pontosnak, rendesnek, kötelességtudónak látszó főnök ennyire hanyag volt. Kicsit furcsálltam, hogy sosem irányít rendesen, nem utasít és ha kérdezek sem kapok egyenes választ. Úgy éreztem, biztosan béna vagyok és tudnom kéne ezeket a dolgokat, hát mindig utána néztem máshol, vagy, mástól érdeklődtem. Most az új főnök érkezésével borult a bili és alig győzzük pótolni és egyeztetni a sok lemaradást. Napok óta 12 órázunk, ráadásul most megfájdult a torkom is. De győzni kell, mert nem plusz munkáról, hanem el nem végzett munkáról van szó és bár szó szerint nem mi tehetünk róla, mégis elég égő...

Vasárnap

Két napja érezni a nap melegét. A hó elolvadt, a macskák napoznak. Most már nem sajnálom kiterigetni a ruhát a teraszra, mert szárad és nem kell ugyanolyan vizesen behoznom, ahogy kikerült. A kertet is tervezgethetném, de a kutya miatt meg vagyok lőve, ezért úgy gondoltam majd az utcán, a ház előtt fogok virágot ültetni, sőt a sziklakertből is kimentem a még megmaradt növényeket.

A vezetőink már katasztrófavédelmi megbeszélésen voltak a ránk váró árvíz miatt. Hirtelen jött az olvadás és lesz még ennek böjtje.

Szülői

Szülői értekezlet volt a nagyobbnál. Nem túl nagy öröm, a matektanár bekattant és az eddig közepes matek eredményüket bukásközelire állította.

Álldogáltam a folyosón és hallgattam a többieket. Vannak az osztályban olyanok, akik kiskoruktól ismerik már egymást, ezért ők ilyenkor mindig beszélgetnek. Többen a gyerekeket is hozták magukkal, pont a matek miatt. Hallgattam, ahogy az év végéről beszélgettek. Az imént elnyomott cigaretta keserűségével a szájukban csak dőlt belőlük a panasz. Hogy az érettségi nem ér semmi, kevés, azzal nem lehet elhelyezkedni, mindenképpen tovább kell tanulniuk a gyerekeknek, mert nem lesz belőlük semmi.

Hirtelen dejavu-m lett. 20 éve nem változott semmi a világ, attól eltekintve, hogy én, mint érettségiző, egy elit gimnázium tanulójaként hallgattam ezt végig a szüleimtől és a tanároktól. Teljesen elültetik az emberben a semmirevalóság érzését. Nem is tudom, ember lettem én egyáltalán?

Itt van ez a középiskola, ahová 3-as 4-es átlaggal vették fel a gyerekeket. Azok 4 év alatt 2-es, 3-as eredménnyel el is végezték, kereskedelmi szakon ezt a sulit. Voltak necces helyzetek és természetesen lemorzsolódás is, mert nem mindenkit lehet tanulásra rávenni akarata ellenére. Most itt vannak, akik maradtak és készülnek az érettségire és reméljük meg is lesz mindnek, aki idáig eljutott, mert ők nem a legjobb képességű és szorgalmú gyerekek. Ők a közepesek, akik jó dolgozói, szülői lesznek a társadalomnak. Nem lesznek közgazdászok, politikusok, ügyvédek, de jó bolti eladók, szerelők, hegesztők, sofőrök lehetnek.

Miért kellene ezt a réteget továbbképezni? Tudom, hogy a saját gyerekem ellen is beszélek, de ugyanakkor mégsem. Az egy illúzió, hogy többet és jobbat akarunk az utódainknak, mint ami nekünk van. De miért kellene egy hármas képességű gyereknek főiskolára járni. Miért? Amennyire valószínű, hogy munkanélküliség vár rá egy darabig miután kikerül a suliból, ugyanannyira valószínű, hogy diplomásként is ez várna rá. És a szülők - főleg a mostani oktatási körülmények között - erejükön felül vállalják ezt az értelmetlen harcot.

38/19

Ez az az év, mikor kétszer annyi idős vagyok, mint a lányom.

Mert most

Egyszerűen ilyen kedvem van. Délután eszembe juttatták EZT. Erre 6-ig dolgoztam. Azt hittem már nem lesz alkalmam elvinni azt a kis csokit nagyanyámnak, amivel szülinapjára akartam meglepni. Először nem is akartam köszönteni, mert nem szoktuk egymást ünnepelni, de aztán meggondoltam magam és majdnem lekéstem a dolgot a túlóra miatt. Míg dolgoztunk maradtam szivesen, de mikor már csak az időt húzták otthagytam őket. 

És mi jóra gondoltam ma? Míg nem kellett rajta elgondolkoznom, ugyanazok jártak a fejemben, mint mindig. Egy blogger társamat is megvicceltem és lehet ő nem értette, de farmert húzni a lelkünkre - ezt a kifejezést használom a hétköznapokra, mikor minden ugyanolyan, mint máskor. Egyenfelkelés, egyenreggelikávé, egyenmosoly és ugyanaz a meló nap, mint nap.

Utána visszagondoltam, hogy a farmeros lelkem azért nem érezte magát rosszul napközben. Tevékenyen asszisztált az ész munkájához és szolgáltatta hozzá az empátiát, a türelmet és az elfogadást, sőt volt ott még egy kis vidámság is.

Túl rossz már nem történhet, de majd jobban figyelek a következő napon: június 4-én.

Porcelán

A tesómék előre felköszöntöttek, mert szülinapom körül nem tudnak hazajönni. Itthon nézegettem a tőlük kapott két kis porcelánt, amit én választottam és lett egy kis lelkiismeretfurdalásom. Szeretem az egyszerű formákat, a szép színeket, a jó ötleteket. Szeretek kézművestől vásárolni, most mégis multisat választottam. Miért nem jön össze a magyaroknak épkézláb marketing, a korral való haladás, az időben meglépett racionalizálás, a megtermelt nyereség ésszerű felhasználása? 

Létezett itthon textilipar, bejött a kínai. Volt nemzeti légitársaságunk - csakhogy a közeli múlttal példálózzak - elherdálták. Voltak gyönyörűségeket előállító porcelángyáraink, most csődben és bezárva árválkodnak. Miért nem lehetett hozzáértő embereknek sikerre vinni ezeket? Olyasmit gyártani, olyat szolgáltatni, ami nyereséges? A piac szabályoz. Ha nem tudok eladni valamit, változtatok rajta. A színén, a hosszán, a mintáján, az árán, megcélzok más vásárlói réteget és lemondok a luxusról, ha nincs rá kereslet. Figyelem a jelzéseket és mindegyikből tanulok. Érdekes, hogy a férjem ezeket a dolgokat sosem tanulta. Egyszerű iparos. Mégis úgy alkalmazza, hogy a legagyafurtabb marketingest is lepipálná hatékonyságban.

Nem értem

Én magam sem vagyok az a mézesmázas kedvesség, de miért pont azon spórolnak az emberek, ami nem kerül semmibe? Egy mosoly, egy kedves, dicsérő szó semmibe sem kerül, de feldobhatja valaki napját és a sajátunkat is, főleg ha szívből jön és nem várunk viszonzást.

Kp

A hétvégén ahogy figyeltem az embereket elképedve láttam, mennyi készpénz van a zsebekben. Ez most nem vicc. Tudom, hogy akivel ott találkozom már válogatott társaság, hiszen kifizette a 2 500 Ft belépőt, amiért tulajdonképpen még nem kapott semmit, csak egy ígéretet a bejáratnál, hogy érdekes dolgokat fog látni. Egy ilyen helyen nincs lehetőség kártyás fizetésre, ezért tényleg kp van a résztvevőknél, de néha elképedek mennyi zsét hordanak az emberek - még csak nem is pénztárcában - maguknál.

Az az igazság, hogy az elmúlt két év sokat rombolt a pénz mozgását láthatóvá akarók tenni törekvésein. Több fekete munka, több seftelés, ügyeskedés. Biztosan nem ez volt a céljuk, de így sikerült.

Csak mert szép

Itt olvasni...

Praktikus és igazi fából van

Ettől meg tátva maradt a szám

Pihi

És még pihi:)

Azért

Azért, mert nekünk (még) van mire tervezni, mert számíthatunk egymásra, mert van még elkölteni való pénzünk, még minden képmutatás és hiábavaló sajnálkozás nélkül együttérezhetek olyanokkal, akik erejük és pénzük végét járják és úgy érzik magukra maradtak a bajban.

Családom és

Tengerimalacunk távozott az örök répamezőkre. Sajnálom a kis vacakot. Még napokig úgy hallottam, mintha zörögne a ketrecben és mindig arrafelé néztem, pedig a lányom rögtön másnap kitakarította és elrakta a felszerelését. 

Ő volt Locki:

Info

Néha csak bámulok azon, mit produkál az élet. Volt egy olyan illúzióm, hogy idejövök dolgozni és itt már egy régen, stabilan, egy kerékvágányban mozgó rendszer része leszek, kevés kilengéssel. Erre felmondott a régi kisfőnököm és az új rögtön azzal kezdte, fejlesszünk informatikát és rögtön rám bízta az árajánlatkéréseket és a szerződéssel kapcsolatos dolgokat egy új integrált ügyviteli szoftverrel kapcsolatban, kifejezetten államháztartási szervezetre szabva.

Az elmúlt 3 munkahelyemen végigcsináltam ezt. Hát itt sem vagyok biztonságban? Mindenhol rám bízták a projektmenedzseri feladatokat a bevezetésben, a betanításban, a hibakeresésben, a kapcsolattartásban. Megküzdöttem az emberek ellenállásával, rengeteget túlóráztam és sokat dolgoztam mások helyett. És most megint?

Valamit vagy kurva jól csinálok, vagy rettenetesen szarul! (bocs).

Jól telt

Nagyon gyorsan eltelt az öt nap. A tesómmal filmeket néztünk, én még nem láttam a Másnaposokat. A kütyümre rátöltöttem a Hobbit-ot, azt olvastam és rajta van a Jóbarátok 9. évada, azt néztük. A nagy kapkodásban csak pont azokat a dvd-ket hagytam itthon, amiket a tesómnak szántam, de megígértem neki, hogy elküldöm levélben.

Szombat este nagy titokban és teljes meglepetésként a sógoromnak való elmondta, hogy miután ilyen szerencsésen eljegyezte a középső kistestvéremet, el is szeretné venni, augusztusnak derekán. Nagyon körbeörömködtem ezt a dolgot és mivel szeretnék itthon kimondani azt az igent, hát egy kis szervezésre és utánajárásra is megkértek. Ez nekem sepercbe került, csupa ismerőstől kellett infó, bár azért rengeteg kérdés és megoldanivaló feladat jön még eléjük, közösen mindent meg lehet oldani és alig várom, hogy egy igazi emlékezetes kis családi lagzit rendezzünk itt falván.

Időjárás

Szerdán úgy szakadt a hó, hogy a Hungexpónál megállva, nem láttunk el 5 m-re a bejáratig. Segítettem leteríteni az asztalokat és kimérni a fiúknak a bérelt helyet. Az egyik srác adott egy mérőszalagot, amit első nekifutásra szétkaptam. Nem győztem bocsánatot kérni és vettem neki később egy másikat, amit vasárnap oda is adtam, mondván, hogy ez 5 méteres és minden rendezvényre hozza magával, mert szükségünk lesz még rá.

A tesómmal elterveztük, hogy lesz egy nap mikor SEMMIT sem csinálunk. Ez a nap rögtön a csütörtök lett, úgy fújt a szél, hogy az orrunkat sem volt kedvünk kidugni a lakásból. Reggel keltem korán, hogy megcsináljam a szendvicseket útravalónak az egész napos megpróbáltatáshoz a férjemnek, megfőztem a kávét, a teát, gondoskodtam róla, hogy legyen nála alma, banán, keksz.

Esténként főztünk valamit, szombaton pizzát ettünk. Pénteken felöltözve indultunk plázázni, erre 10 fok lett. Apróságokat vettem, pedig a Promod-ban és egy fehérnemű üzletben, amilyen nálunk nincs is, láttam olyasmit, amit megvettem volna, de nem merek költeni. 1000 helye van most a spórolt pénznek, a két ballagás, ahová szeretnénk meghívni a rokonainkat, valamint egy régen várt esküvő... szóval ezek sokkal fontosabbak.

Ja, és szeretnénk kifesteni a házat. Ennyit a pénzről...