2020. április 22., szerda

46

46 éves lettem. Annyi idős, mint anyám, mikor meghalt. Sokat gondolkodtam azon életemben, hogy ez a 46 sok, vagy kevés? Ha valaki a fél életét betegségben éli le, akkor mindenképpen sok. De, ha belegondolok még mennyi tervem van, mennyi dolgot akarok megvalósítani, hány helyre elmenni... Akkor remélem, még csak életem felénél járok.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy egészséges vagyok. Nem szedek gyógyszert, nincs szemüvegem - még :) jól vagyok, mozgékony és energikus. Ha belegondolok, hogy anyu 28 éves korától folyamatosan gyógyszert szedett, hogy rengeteget volt kórházban, teljesen más életet élek.

Jó lett volna látni, hogy megöregszik egészségben. Vagy hogy várhassa még a dédunokáit. Jó lett volna, néha tanácsot kérni tőle, vagy akár tanácsot adni, hisz közben én is felnőttem. De ez nem adatott meg. 

Blogolás

Azt hiszem, a blogolás kiment a divatból. Talán mert időigényes, talán csak ugródeszka volt valami más, tartalmasabb előtt. Nem tudom. Annyi minden történt.
Lealázásom, túlélésem és felemelkedésem története ez a két év. Új utak találása, az alapjaim megszilárdítása. Hosszú út.

2018. május 29., kedd

Veszteség

Nehezen hagyom abba.

Szóval ami elveszett az a bizalom. Az adott szó bizalma. A minden színtéren látott köpönyegforgatás lett az általános. A hamisság, a manipuláció, az irigység, a kapzsiság - jesszus a hét főbűnnél fogok kikötni XD - szóval ezek miatt veszik el a jövőbe vetett hit. Elveszik az önbizalom, hogy képes vagyok boldogulni egy ilyen rendszerben, ahol a pénzt a pozíciót nem a képességek és a tudás alapján osszák, hanem politikai, elvi alapon. Persze volt már hasonló, de akkoriban a tudás és a tapasztalat elismert erények voltak. Ma még csak ez sincs meg. Csak egy érzés, hogy ha valakinek nem tetszik valami, egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget a lábad alól és úgy esel hanyatt, mint annak a rendje.

A törvényhozás is ebbe az irányba mozdul el. Jöhet a besúgás, a spicliség. Az lesz majd az elismert hozzáállás.

Ilyen környezetben hiába mond a miniszterelnök a nyilvánosság előtt bármit, vagy ígéri le a csillagokat az égről, vagy kezd újra konzultációba, mindenki tudja, hogy hazudik. Csak a mindenki fele nem mondja ki nyíltan.

Kivándorlók

Megdöbbentő volt látni a választások utáni napokban, hogy a legtöbb keresési találat a gugliban a külföldi munkavállalás volt. Az elmúlt években rengeteg ember ment külföldre dolgozni. Megoszlanak az adatok, de a becslések úgy 300 és 500 ezer ember között mozognak. Két nagy célország van, Németország és Anglia. Sokan mentek skandináv országokba és az Egyesült Államokba is. Legtöbben a devizahitelük törlesztési nehézségek miatt választották ezt az utat és nem kalandvágyból. (Ezt nem magyarázom, gugli a barátod.)

Mivel a folyamat már 15 éve tart, egyre nagyobb probléma, hogy ezeknek a kint egyesült családoknak külföldön születnek gyermekeik. Itthon pedig fogy a magyar. Lehet itt jönni a nagymagyaság tudattal, a hazaszeretettel, a hazaárulózással és a külföldön sincs kolbászból a kerítéssel, a kint élőket ez nem érdekli. Nehéz éveket éltek meg mire rászánták magukat, hogy elhagyják az országot, nehéz volt a beilleszkedés, a nyelvtanulás és ha már megtalálták a helyüket nem fognak visszajönni.

A kormány most megállapodást akar kötni a nőkkel (:D :D), a népességfogyás megállítására. Több módon is próbál nyomást gyakorolni a fiatalokra. Egyrészt ideológiákkal: "itt élned halnod kell", ígérgetéssel, ami főleg a gazdagabb rétegnek kedvez: CSOK, családtámogatás, másrészt fenyegetéssel: ha nem szülsz nem lesz aki eltart, aki kitermeli a nyugdíjra valót. Utóbbiról csak annyit, hogy ez úgy hangzik, mintha mi nem dolgoztunk volna. Az ér, hogy az anyám úgy halt meg, hogy nem érte meg az öregségi nyugdíj korhatárt? Akkor az ő fel nem használt nyugdíját én kérem. Apósom is épp, hogy csak nyugdíjas lett mikor meghalt, akkor az övét meg kapja meg a férjem. Probléma megoldva.

És a legnagyobb baj nem is a fenti tények. A baj, hogy még mindig nem értik az emberek, a fidesz szavazók és  kormány sem, hogy nem az a baj, ha a szomszéd Pistike semmi szakmai és nyelvtudással kimegy Ausztriába dolgozni valami munkaközvetítőn keresztül, ahol anyagilag lehúzzák, kinn meg kihasználják, eltelik pár hónap és ha nem lép tovább valószínű visszajön közmunkásnak. A tragédia az, hogy orvosok, mérnökök, informatikusok, az ország esze is nyugatra távozik. És ez nem csak a fizetéseken múlik már. 

Megmondom mi kell a maradáshoz és a gyerekvállaláshoz kedves uraim. Egy élhető ország, az kell. És amíg fogalmuk sincs arról ez mit jelent a magyar fogyni fog tovább. És nem lesz aki gyógyít, aki kutat, aki gépet tervez, működtet, aki buszt vezet, falat rak, vagy cipzárt cserél. Csókolom!

Egy mese

Már jó ideje izgatja a fantáziám ez az új sorozat és az alapjául szolgáló könyv is. A legfontosabb kérdés volt, hogy el kell-e ezt nekem olvasni, meg kell-e nézni? Egy jó darabig halogattam, tologattam magam előtt. Nem voltam benne biztos, hogy kell-e ez nekem. Sok leírást elolvastam, és csak kerülgettem a témát. Mindenhol ez jött elém, mindenki erről beszélt. Azért vártam, mert volt már ilyen nemrégiben - A szürke ötven árnyalata - és nagy csalódás lett a vége. A könyvet kezdtem el olvasni és kb 30 oldal után odavágtam az egészet. Idegesítő volt a stílusa, bugyuta a szövege.

Ez a mű a Szolgálólány meséje. Nekem a nők társadalmi helyzete, foglalkoztatottsága, anyasághoz való viszonya, párkapcsolati problémái érzékeny témák. Tudtam, ha belekezdek érzelmi hullámvasút vár. Győzött a kíváncsiság. Elkezdtem nézni. Feliratosak a részek, de annyira egyszerű a szöveg, hogy a 80%-át értem. 

Szóval felzaklat. A felénél járok. Megdöbbentő. Olyan, mint egy rémálom. Nyomasztó, lehangoló, sötét. Volt már pár rossz éjszakám miatta, annyira letaglóz és többször azon kaptam magam napközben, hogy odatolakodik a gondolataim közé a film. A történet is torokszorító, de ami rosszabb a lehetőség, hogy megtörténhet. A film párhuzamosan két idősíkban - múlt és jelen - mozog. Jól bemutatja egy totalitárius diktatúra kialakulásának folyamatát. Mikor az emberek bíznak a vezetőkben, nem a saját fejükkel gondolkodnak és a dolgok csak úgy megtörténnek velük, a fejük fölött, a megkérdezésük nélkül. 

Már kijött a második évad is...

2018. április 18., szerda

Csopi

Néha ki akartam már lépni ebből a csoportból. Túl sok az egyszavas emberke. De aztán mégis belebotlok értelmes emberekbe, akikkel akkor is megértjük egymást, ha nem egyformán gondolkodunk. Ha a másik képes normálisan megfogalmazni a mondandóját anélkül, hogy agresszív, vagy alpári lenne, akkor szívesen beszélgetek vele akár több poszt alatt is.

Pár embert a kampány ideje alatt letiltottam. Ők a saját ismerőseim között vannak még mindig, de trollként viselkedtek. Jópáran hagynak fel a facebook-ozással, mert besokallnak. Sokat lógnak fenn és olyan tartalmak bombázzák őket, amikbe belefáradnak. És ha rá is jönnek, hogy pont a facebook miatt érzik magukat rosszul, hát törlik a fiókjukat. Pedig lehetne a dolgot tovább gondolni és rájönni, hogy én használom a facebook-ot és nem az használ engemet. Egy csomó beállítási lehetőség van, amivel szabályozni lehet a tartalmat és akkor megmarad annak a kedves és izgalmas helynek ahová jó benézni.

Most sem

Napok óta nem megy a tv. Csak ülök itt a nappaliban az olvasó lámpánál. Játszok, olvasgatok, kreszt tanulok, ajándékot keresgélek a neten. Nem hiányzik.

A kedélyek nem nyugszanak. Jó végre látni, hogy a sorosozós plakátok eltűntek, helyükre visszajöttek a multik, újra telefoncsomagokat, fűszereket és biztosításokat hirdetnek. Leszedték az összes politikai hirdetést. Normális képet mutatnak az utcák. Valahogy mégis forrong valami a felszín alatt.


2018. április 12., csütörtök

Migránsok

Mennyire utálom még a szót is. A fidesznek köszönhetjük. Már évek óta használja és már akkor kampányolt vele, mikor még nem is tudtuk, hogy kampányol.

Migránsok és kerítés. Szír háború...

Hazugságok. A fidesz a kerítést a saját céljaira használta fel. Egyrészt folyamatosan félelmet keltett az emberekben, másrészt eljátszhatta, hogy megvédte az országot a migránsoktól. Pedig a kerítés nem az ő ötletük volt. Toroczkai László, Ásotthalom jobbikos polgármestere áll elő vele és a fidesz első körben leszavazta. Néhány héttel később - miután rájött milyen sokoldalúan felhasználható ez az ötlet - mégis megszavazta, mint saját tervet. Ezen is jól keretek, és azóta is jó pénzt hoz a konyhára, hiszen az odavezényelt rendőrök és katonák ellátását is az ő cégeik végzik.

Nem kisebbítem le a migránsveszélyt, szó sincs róla. Jól látható, hogy Európa több országában milyen a helyzet. Párhuzamos társadalmak, munkanélküliség, céltalan tömeg, bűnözés. Viszont itt él ez a kettő retorika, hogy itt nincs migráns, ugyanakkor 2017-ben 2300 állampolgárságot adtak ki hivatalosan és legalább 20 000 letelepedési kötvényt adtak el. Tehát ők engedték be ezeket az embereket. A letelepedési kötvény ráadásul több sebből vérzik. Értékpapír kibocsátás, visszafizetési kötelezettség mellett, magas kamattal, a bevétel része kormányközeli cégek offshore számláján landol, és a szerződő fél családtagjaira már nem terjed ki a nemzetbiztonsági átvilágítás.

És mindezek tetejébe milliárdokat költött Orbán Viktor a plakátkampányaira, amikben végig azt nyomatta, hogy megvédi a magyarokat a migránsoktól és Soros Györgytől.

2018. április 10., kedd

Soros és az ENSZ

Végtelenül egyszerű - és kurva drága - kampány volt. Keress ellenségképet - szó szerint - legyen arca, neve. Folyamatosan fenyegesd vele az embereket éjjel és nappal. Ez dőljön mindenhonnan. Az utcán plakátokról, a tv-ben, rádióban, az újságokból. Persze ezt könnyű megtenni, ha a média 85% a a te kezedben van. Az emberek félelmeire kell alapozni, a legalapabb indulataikra. Zsigerből, kívülről kell fújniuk, hogy mire eljön a választás napja és szavazni kell, csak egy megoldás lebegjen a szeme előtt.


Persze az ellenzék ellenállt, átragasztott, leszaggatott, próbálta elmagyarázni, hogy az egész felesleges pénzkidobás. Milliárdok mentek erre rá. 

Megértés

Megértem a fiatalokat, megértem az időseket, megértem a korombelieket, én mindenkit megértek... mert ilyen megértő alkat vagyok.

Engem ki ért meg?

Mióta képviselő vagyok küzdök velük, a rendszerrel, a fidesszel. Ezzel a sok arrogáns, nulla élettapasztalattal és alulképzettségel rendelkező gárdával. Én, mint pénzügyes, a pénzügyi bizottság tagja azzal a rövid, de tömör ígérettel kerültem be függetlenként a testületbe, hogy nem hagyom, hogy a város újra adósságba keveredjen és minden a törvényi szabályozás szerint működjön. Azóta is vért izzadok ezzel. Állandó értetlenkedés, dilettáns hozzáállás akadályoz. A semmit nem tudás irányítja a várost. Nincs felelősség, nincs veszélyérzet, semmi.

Én is nagyon szerettem volna, ha most hétvégén kormányváltás lett volna, vagy legalább is nem kétharmad. A körülöttem élők szintén. Az egész országban kormányváltó hangulat volt. És hétfőn kora reggel nem hittem a szememnek, mikor első mozdulatommal felnyitottam a telefonon az Index-et... 

Írni kellene

Lehet, hogy írni kellene róla. Erről az egészről. Engem súlyosan érintett már a kampány időszakában is. Ahogy az emberek egymásnak estek...

Írni kellene róla, hogy meglegyen örökítve a folyamat, hátha később le lehet vonni belőle valami tanulságot.

Írni kellene, hogy megmaradjon emlékül, kronológiában a történés erről a választásról, erről a kormányról.

2018. február 18., vasárnap

Azt olvastam

Az Elios ügy kapcsán tüntetést szerveztek. Bár az ügy maga felháborító, vérlázító és fokozhatnám, de a részvétel gyatra volt.

Furcsa, de még én képviselőként is úgy gondolom, hogy a politikai problémák megoldása, az ország gatyába rázása a politikusok dolga. Sokan mondják, hogy a politika mindenki ügye, mindenkinek van róla véleménye és mindenkinek joga van hozzászólni.

Szerintem a mostani csend már a várakozás csendje. Lassan a szavazni akarók végleg eldöntik kire húzzák az x-et és attól remélnek változást.

2018. február 17., szombat

Titák

A legjobb ami mostanában történt velem fészbukilag - sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok - az, hogy a kisebbik lányom bevett egy cicás csoportba :D

Rengeteg politikai profilú csoportban vagyok benne. Dől az üzenőfalról a aktuálpolitika, a kommentekből pedig a gyűlölködés.

Komolyan üdítő a sok félelmetes és undorító ember között néhány szőrmók.

2018. február 16., péntek

De pontosan

Te pont ilyen ember vagy. Egy aljas, nagyképű, önző barom. Tönkre tetted egy másik ember életét merő rosszindulatból. Örökre megbélyegezted testileg, lelkileg. És ez a mi magyar jogrendszerünk képes évekig elhúzni egy ilyen pert évekig, fájdalmasan és lassún még megnyomorgatni az áldozatot. Ha mégis bűnösnek mondják ki a tettest még lehet megbánja a végére, hogy ragaszkododott a bírósági döntéshez ahelyett, hogy visszaadta volna a kölcsönt... Tetovált lány - ha mond ez valakinek valamit.

Remélem börtönben rohad legalább 10 évig... megfelelő társaságban. Most már retteg, fél. Érzi, hogy nem védi olyan erősen a valakinek a valakije vagyok státusz. Ha elítélik sem fog olyan büntetést kapni ami - szerintem - járna.

https://index.hu/belfold/2018/02/16/lugos_tamadas_megismetelt_masodfok_vedobeszed/

Valami újat

Az egyik szupermarketünk a sikeres leltár után kitett egy facebook bejegyzést arról, hogy a boltvezető gratulált a kollégáknak a sikeres leltárhoz és megköszönte a munkájukat. Tudtam, hogy leltár volt náluk és drukkoltam nekik, hogy minden jól sikerüljön. Ismerem őket, hiszen nap, mint nap oda járok vásárolni - akkor is lemegyek, ha nem kell vennem semmi fontosat, csak, hogy ne kelljen még délben is az asztalomnál ülni.
Érdekes módon ez a csoportvezetőnkben úgy csapódott le, hogy minekez? Kell ez a posztolás meg fészbukolás? - Legszívesebben kinevettem volna. Csókolom, ez a XXI. század. Az emberek igényei, önkifejezési módjai változnak. Aki lépést tart az használja ezeket a vívmányokat... Pontosítok megismeri és, ha érdekesnek találja használja úgy ahogy neki fontos. Nálunk még ezt a fészbuk szót mindig úgy mondják ki, mintha valami káromkodás lenne :D Kétségbeejtően vicces, mennyire lemaradnak az emberek fontos dolgokról, csak azért mert gondolkodás nélkül elutasítanak valamit, amit nem is ismernek.
És lehet még jobban el fog képedni a maradi társaság, mert a cég megjelent Instagramon is. Bár valószínűleg ez már végkép meg fogja haladni a képességüket, mert ahhoz már az a feltétel, hogy valaki birtokoljon és használni tudjon egy okostelefont.
A furcsa mégis az, hogy a cégnél ez egy másik csoport feladata, ők a marketingesek. Az, hogy mi kerül ki közösségi felületre, az teljesen az ő hatáskörük. A munkájuk lekicsinylése és becsmérlése ha rosszallással vagyunk a módszereik iránt. Inkább meg kellene ismerni és segíteni ezt az irányt, mert az ebből származó bevétel után kapunk fizetést és jutalékot.

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."