46 éves lettem. Annyi idős, mint anyám, mikor meghalt. Sokat gondolkodtam azon életemben, hogy ez a 46 sok, vagy kevés? Ha valaki a fél életét betegségben éli le, akkor mindenképpen sok. De, ha belegondolok még mennyi tervem van, mennyi dolgot akarok megvalósítani, hány helyre elmenni... Akkor remélem, még csak életem felénél járok.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy egészséges vagyok. Nem szedek gyógyszert, nincs szemüvegem - még :) jól vagyok, mozgékony és energikus. Ha belegondolok, hogy anyu 28 éves korától folyamatosan gyógyszert szedett, hogy rengeteget volt kórházban, teljesen más életet élek.
Jó lett volna látni, hogy megöregszik egészségben. Vagy hogy várhassa még a dédunokáit. Jó lett volna, néha tanácsot kérni tőle, vagy akár tanácsot adni, hisz közben én is felnőttem. De ez nem adatott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése