A bor jótékony hatásárul

Olyasmit szerettem volna ajándékba adni a kollégának, ami személyes, de nem bizalmaskodó. Ami felderíti, és jókedvre hangolja, amit mindennap kézbe vesz. Ritkán találkozom ilyen nyíltszívű emberrel, aki ilyen gyorsan beilleszkedik valahová és bizalmába fogadja az idegeneket. Talán ez élete katasztrófáinak oka is. Túlontúl megbízik mindenkiben és folyamatosan csalódik.

Szóval adott volt egy agyonig kopott határidőnapló, ami lecserélésre várt nála, de inkább szerette volna becsomagolni valamibe, mert ebben van az összes cím és telefonszám, amit az üzleti életben használ. Innen jött az ötlet, hogy névnapjára készítek neki egy borítót. Fogalmam sem volt milyen motívum legyen, de valami miatt az életfa motoszkált a fejemben. Talán, mert akkortájt ilyen szimbólumok után olvasgattam.

Viszont nem találtam olyat, ami textilből kivitelezhető lett volna, ezért rajzolnom kellett. Sehogy sem jött az ihlet. Azután egy vasárnap délután eljöttek a tesómék és iszogattunk. Elmentek és én két pohár bor után olyan életfát rittyentettem egy kockás füzetbe, hogy magam is meglepődtem:)

Nem mondtam neki mimindent jelent az életfa, elég ha én tudom és az hogy mindenkinek tetszett.

Rumli

Már egy ideje szerettem volna ismeretséget kötni a kreatív blogosokkal, de nem tudtam hogy kezdjek hozzá. Végül találtam egy felhívást az egyik csajnál és jelentkeztem:) Többen, együtt készülünk a Karácsonyra, mindenféle apróságokkal. Úgy gondolom, ez jó alap a kapcsolatépítéshez. El is kezdtem a munkát szombaton és csak tegnap esett le, hogy felfordítottam a fél házat. Ha rend van a cuccaim között, akkor mindennek van helye. Ha elkezdek kotorászni bennük, alkotói káosz alakul ki, melynek középpontja az ebédlő, mert ott szabok és vasalok. A munkát nagyon élveztem, de a kialakult lakáshelyzetet nem annyira:( Ha komolyan gondolom az egyre sűrűbb munkát, ki kell alakítanom valamiféle rutint az elpakolásra, mert szegény családomat kitúrom a közösségi helységekből.

Ehhez a poszthoz igazán kifejező képet nem találtam, sajátot a rendetlenségről nem csináltam, a lényeg, hogy én kiismerem magam benne:)

Az alma és a fája

Egy kis magyarázat: ez a nagyobb lányom lába. Mindenre képes rajzolni. Ezt a nyaralás alatt alkotta egy testfestő filccel. Csak egy "kicsit" unatkozott:) Szóval a kreatívkodás öröklődik. Én az apámtól örököltem...

Újrahasznosítás/2

A másik recycle motyó egy tartó a lányom hajvasalójához. Ez egytrappban készült a mai nap, mert egy tini lánynak mikor jutna eszébe szólni, hogy szüksége lenne egy ilyen nélkülözhetetlen tartozékra, mint a haveros nyaralás indulása előtt egy nappal. Dehát ezért vannak a hős anyák ;) Ezt dobtam össze neki ma délután:

Ennek a bélése egy kinőtt férfi ing, a táskámé pedig egy régi szoknya - már csak hogy tökéletes legyen a "régiségük" :)

Újrahasznosítás/1

A feldarabolt farmerokból eddig két "valami" született, az újrahasznosítás jegyében. Az első a régen vágyott táska a biciklimre. Legfőbb jellemzője, hogy rendesen megkínlódtam vele. Ugyanis voltak olyan részei, ahol 5-6 anyagréteg találkozott és a gépem eléggé tiltakozott ez ellen. Azért sikerült véghez vinni amit elterveztem tű törés nélkül. Sajnos nem vízálló, de elég komfortos. Két nagy és két kis belső zsebe van és kényelmesen elfér benne minden cuccom: váltóruha, pulóver, pénztárca, telefon, nesszeszer, kulcs stb. Az elülső nagy zseb bősége állítható, így nem lötyög, ha csak kevés cuccom van. A karabínerek segítségével fel tudom fogatni a csomagtartóra és a vállpánttal kényelmes oldaltáska, ha lekerül a bicikliről.

Plusszba

Maradt még egy kis levendula és kotorásztam hozzá anyagokat. Volt miből...és ezeket csináltam, csak úgy:)

Kész

Elkészült az enyém is :) Nem lett olyan díszes, mint amiket ajándékba adtam, de nekem nem hiányzik róla a csipke, még akkor sem ha illett volna hozzá.

Tatyók

Elkészültek a levendula tartók. A szárított virág egy belső kis zsákban van és úgy van beletéve egy külső, díszesebb tatyóba.

Persze sajátom nem lett, mert elajándékoztam.

Mikor a díszítést terveztem eszembe jutott, hogy több blogon is láttam ilyen kerek, virágszerű dolgokat. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a yoyó és miképpen kellene ezt megcsinálni. Nehezen találtam illusztrációt hozzá és nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű elkészíteni. Az elkészített yoyók lettek a virágok, középre gyöngy vagy szaténszalag került, zöld cérnával kis szár, oldalt kis bimbók kerültek, bár ezek nem igazán látszanak.

Két húgom, anyósom és egy kedves idős rokon kapta meg ezeket, azzal a feltétellel, hogy minden évben ilyenkor visszahozzák és újratöltöm a kis zsákokat friss virággal. Az enyémnek való levendula pedig még csak most szárad, ennek valamilyen új mintát tervezek majd:)

Újak

Na, ez is kész van. És kivételesen gyorsan. Szombaton a kisebbik lányommal voltam anyagot választani a levendulás zsákoknak, persze mi lett a vége? Ő magának is választott:) Régóta szeretett volna egy rövid derekú pulcsit és egy átkötőset, és persze nagyon rafkós volt, mert míg én a vásznak között válogattam, addig ő kinézte magának ezt a két anyagot. 2X fél méter=2 db pulcsi, 128-134-es méretben kb. Azért kb, mert nem szabásminta alapján csináltam, hanem csak úgy egy másik pulóvere alapján, szemre. Nagyon elégedett volt, de közölte, hogy : anya! kellene néhány új top is. Kire ütött ez a gyerek?:) Igazi kis csaj.

Ezt műveltem

A történet: A lányom 3 évvel ezelőtt tombolán nyert egy puha, kis táskát. Nagyon megszerette, mindenhová magával vitte, ebből következik, hogy agyonhasználta. Mindig mosnom kellett, mert egészen világos színű volt és nagyon gyorsan piszkolódott, mostanra már nagyon elrongyolódott. Kerestem boltban hasonlót, már karácsony előtt, de vagy nem volt, vagy olyan áron tudtam volna venni, amit nem voltam hajlandó érte adni. 

Most rászántam magam végre, hogy varrjak neki egyet és megegyeztünk, hogy csak ugyanolyan méretű és szabású kell neki, mint a régi. Egy középső cipzáras részből és kétoldalon 1-1 patentosból álló ( a régi tépőzáras volt, de én leszavaztam ), válltáskát kellett kreálnom. Kicsit tartottam tőle, de végül sikerült. Centivel leméregettem, átrajzoltam papírra. Az anyag kívülről bársony, a bélés kevertszálas, vékony, nem rugalmas anyag. Mindkettőt beavattam, mert a pamuttartalom miatt összementek egy kicsit és azért is, hogy első mosás alkalmával ne fogja össze a sötétkék a babarózsaszínt.

A régi tatyó aljában volt merevítés, ebben is megcsináltam a helyet neki, kivehetősre, de végül a lány nem kérte, mert a vastag steppelt alja rész elég jó tartást ad neki, így nem kellett ehhez keresgélnem valamilyen műanyag lapot, mert gőzöm sincs hol kaptam volna:)

És, hogy bénáztam-e? Hát persze! Simán fordítva varrtam be a füleket. Nem azonos, hanem ellentétes oldalra. Még jó, hogy bélelés előtt rájöttem, nem stimmel valami, odavittem a másikat és akkor leesett mi a furcsa benne. Ekkor jött a bontás. Legközelebb majd ügyesebb leszek már. 4 óra alatt készült el, az elejére került néhány gyöngy díszítésként. 

Ez volt az első táskavarrásom, de ezen felbuzdulva remélem, nem az utolsó.

Szülinap

A két húgomé.

A fiatalabb áprilisi, az idősebb májusi. Hármunkról órákig tudnék írni. Egyszerűen ennyi: szeretjük egymást. Olyan ez, amit nehéz megfogalmazni. Csak együtt akarunk lenni. Nincsenek elvárások, nem nézzük a másik külsejét, nem akarunk tőle semmit. Valami mély összetartozás érzés van köztünk, valami ősi, mintha örök időktől fogva ismernénk egymást, pedig annyira különbözünk.

Megegyeztünk, mivel mindenki elég gyenge lábakon áll anyagilag, nem ajándékozunk. A nagy semmit mégsem adhatom nekik. Így csináltam, két tatyót, mindkettőnek a hozzá illő színvilág szerint. Örültek neki. Ha nem is használják, emlékbe jó lesz:)