Ezt műveltem

A történet: A lányom 3 évvel ezelőtt tombolán nyert egy puha, kis táskát. Nagyon megszerette, mindenhová magával vitte, ebből következik, hogy agyonhasználta. Mindig mosnom kellett, mert egészen világos színű volt és nagyon gyorsan piszkolódott, mostanra már nagyon elrongyolódott. Kerestem boltban hasonlót, már karácsony előtt, de vagy nem volt, vagy olyan áron tudtam volna venni, amit nem voltam hajlandó érte adni. 

Most rászántam magam végre, hogy varrjak neki egyet és megegyeztünk, hogy csak ugyanolyan méretű és szabású kell neki, mint a régi. Egy középső cipzáras részből és kétoldalon 1-1 patentosból álló ( a régi tépőzáras volt, de én leszavaztam ), válltáskát kellett kreálnom. Kicsit tartottam tőle, de végül sikerült. Centivel leméregettem, átrajzoltam papírra. Az anyag kívülről bársony, a bélés kevertszálas, vékony, nem rugalmas anyag. Mindkettőt beavattam, mert a pamuttartalom miatt összementek egy kicsit és azért is, hogy első mosás alkalmával ne fogja össze a sötétkék a babarózsaszínt.

A régi tatyó aljában volt merevítés, ebben is megcsináltam a helyet neki, kivehetősre, de végül a lány nem kérte, mert a vastag steppelt alja rész elég jó tartást ad neki, így nem kellett ehhez keresgélnem valamilyen műanyag lapot, mert gőzöm sincs hol kaptam volna:)

És, hogy bénáztam-e? Hát persze! Simán fordítva varrtam be a füleket. Nem azonos, hanem ellentétes oldalra. Még jó, hogy bélelés előtt rájöttem, nem stimmel valami, odavittem a másikat és akkor leesett mi a furcsa benne. Ekkor jött a bontás. Legközelebb majd ügyesebb leszek már. 4 óra alatt készült el, az elejére került néhány gyöngy díszítésként. 

Ez volt az első táskavarrásom, de ezen felbuzdulva remélem, nem az utolsó.