Ejtőzöm

Fergeteges mennyiségű kelkáposztafőzeléket tudok megenni. Tudom ez nem túl elegáns, de ilyen az ízlésem mit csináljak? A bejegyzés írása alatt egy letöltött Akon albumot hallgatok. Ja és megittunk egy-egy pohár bort:) Megadtam a testnek és a léleknek is ami jár. Vár még rám egy alaposabb testmozgás, mert ezen a hétvégén fel kell szednem a virágaimat. Megláttam

reggel a dérlepte füvet és tudtam, nem halogathatom tovább. Elosztom a melót két napra. Egyedül egy kicsit sok lenne. Gondolnom kell arra a jó kis derekamra :S

Áram

Azért nincs már egy hete áram kis városunkban napközben, mert a régi, ronda villanyoszlopokat lecserélik új, ronda villanyoszlopokra. Most úgy néz ki az egész, mint egy elfuserált erdő. Tudom, hogy annak idején szegény falu többször fel lett dúrva minden irányból, csatornázás, gáz miatt. De mégis csak jobban nézne ki ez is a föld alatt. Jesszus ez rímel:)

Idézet

Egyik kedvenc kreatívosom szösszenete:

":DDD A helyesírás-ellenőrző aláhúzta a kreálmányomat. Megnéztem mit javasol helyette... reálmáknyom..."

Az egyetlen

Az egyetlen jó dolog, ami ezen a héten történt, ez:

Saját tűz a nappaliban. Megnyugtató érzés, hogy ezen a télen nem fogunk fázni, hiszen összehasonlíthatatlanul kellemesebb meleget ad, mint a parapetek.

Találtam

Megkerestem azt a filmet, amire Pacsker felhívta a figyelmem. Sajnos nem tudok olyan jól angolul, hogy megértsem, de találtam felíratos változatot. Nagyon tetszett, érdemes megnézni. A józan ész is lehetne a címe:)

CivilJutub.hu

Szívszorító

Tudni kell rólam, hogy semmiben sem vagyok radikális. Akkor sem, ha tudom, hogy az érdekeimet csak úgy tudnám leghatásosabban érvényesíteni. Azt is tudom, vannak bizonyos részei a cselekvésnek, mikor a legradikálisabb hozzáállás is csak egy kis szösszenetnyi előrelépést eredményez, akkora vele szemben az ellenállás. Igen, ez az ellenállás, butaságból, rosszindulatból, lustaságból adódik általában. Mértéke attól függ, a döntéshozók milyen szinten állnak az érdekérvényesítés ranglétráján és személyes érdekeiket mennyire sérti az adott téma, képesek-e saját önzésüket háttérbe szorítani a köz érdekében.

Tegnap bogarásztam a blog.hu-t és véletlenül akadtam erre, ahol még sosem jártam, de annyira megdöbbentett, hogy rögtön hozzá is szóltam. Később visszanéztem és meglepődve láttam, hogy értelmes hozzászólások és normális emberek vannak jelen. Ritkaság értékű. Tisztelem az ilyen törekvéseket, mert a magam szintjén igyekszem megtenni a tőlem telhetőt. Családanyaként, mivel a háztartás irányítása az én kezemben van, lehetőségem van arra, hogy a gyerekeimet is ebbe az irányba terelgessem. A fotók alapján 1000X könnyebb dolgom van, mint egy kínai anyának. Nekik lenne választásuk? Talán nem is tudnak róla. Mint ahogy az ottani városlakók sem tudják, hogy gazdagodásuk milyen áldozattal jár a sosemlátott vidék számára. Gondolom - ismerve a kínai állam rendszerét - a TV-ben nagy ívben kerülik a témát és még csak gondolni sem szabad a lila és bordó folyókra, a holdbéli tájra. Hinni kell abban, hogy tehetünk mi is, otthon azért, hogy javítsunk a dolgainkon. Mikor mi voltunk fiatalok az volt a legnagyobb probléma, hogy szétdobálták a szemetet. Ma pedig kiderül, a legtöbb környezetvédelmi eljárás is környezetszennyező. Ma még ha dobozzal mész felvágottat venni és nem kéred a húscsomagolót a boltban, hülyének néznek. Ááá nem akarom az összes ilyen dolgot felsorolni:(

Az életük függ tőle. Milyen falsul hangzik ez. Hiszen megölik magukat! És a gyerekeiket is, a jövőjüket és ezzel az országuk és a Föld jövőjét is. Megnyomorított életüket pedig elfogadják.

Teszek ide egy képet is, aki többet szeretne tudni ITT keresse, illetve aláírásunkkal támogathatjuk a törekvéseiket ITT.

Egyenleg

A mai napot kihúznám a naptáramból, vigye el a fene:( Reggel balhé otthon, balhé itt a főnökkel. A francba az egésszel! Mindenki jobban járna, ha ma már csak hagynának dolgozni és senki sem szólna hozzám. És még csak hétfő van és csak fél 2! Ebédszünetben kiszaladtam a városba, az jót tett egy kicsit, kifutottam magam, de hol van még a nap vége? Azért ettől a héttől egy kicsit többet vártam.

Olyan érzés...megkeseredik az ember szájíze, összeszorul a gyomra és speciel az én szám sarkába befészkeli magát egy jó mély ránc. Nem áll jól és nehezen simul vissza.

Hétvége

Jó volt:) Mindenből egy kicsi. Tiszta homeopátia. Egy kicsi főzés, sütés, mosás, vasalás, családozás, varrogatás, netezés... Semmiből sem sok, csak éppen lélekerősítésnek elegendő. Lassan végetérnek a festéssel járó hercehurcák, már csak a szélfogó van hátra és a helyére kerül minden, Fura mennyi vackot felhalmoz az ember rövid időn belül és bár tudjuk, hogy a nagyja felesleges, nagyon nehezen válunk meg tőlük. Akár a fejünkben felhalmozott hülyeségektől. Ááá rémes, hogy egy egyszerű rendrakásból is képes vagyok ideológiát gyártani! Ne hallgassatok rám, csak pihenjetek még ma! Légyszi...

Este

Fél 10. Ülök a kanapén, a nappaliban. Megy a TV, de én csak néha hallgatom. Ölemben egy félig kész csipke. Bonyolult minta. Töröm a fejem. Ő benn a gép előtt ül, hallom ahogy gépel, elhallgat, ha olvas. Feláll, kijön: Lefekszem, jössz? - Persze, mindjárt. - Halk puszi és visszaül, kis idő múlva már a kattintgatás ritmusából tudom, hogy kikapcsolja a gépet. Leteszem a csipkét - megvár holnap - és megyek hozzá.

Tanulságok

Megláttam, a hibaüzenetet: Google server error. Arra gondoltam, hogy akkor mi lesz? Tulajdonképpen mi is? Egy csomó energiát feccöl az ember ilyen megfoghatatlan és irreális dolgokba, mint pl az internet. Mert mi van ha valamilyen oknál fogva egyszercsak nem lesz? Vagy áram nem lesz, mint ahogy most otthonról szóltak a gyerekeim. Mi lenne a kialakult kapcsolatokkal, az így szerzett blogbarátokkal, a rengeteg innen szerzett információval? Bármikor alakulhat úgy, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnik létezni ez a kapcsolat. Érdemes hát ennyi időt és energiát a netbe fektetni? Az én kreatív blogom mögött is elég sok munka van - a férjem a megmondhatója, hogy a nemlátható energiámat is leköti, mármint a gondolataim nagyrészét is. Mint ez a blog is, ahogy az elején beszéltük még:) az ember sokszor azon kapja magát, hogy úton-útfélen posztot "ír" fejben.

Nekem fontos lett a blogírás és az ehhez kapcsolódó dolgok. Nehezen tudnám elképzelni-e nélkül a napjaimat. Ez a függőség az inteneten megfordulók többségében kialakul. De képesek vagyunk meglátni a net nélküli életet? Olyan irracionális lenne, pedig lehet, hogy a hétköznapi, emberi életünk kiteljesedne, ha nem írogatnánk, hanem beszélgetnénk. És alkalmat kellene teremtenünk erre, hiszen ahhoz nem elég megnyomni egy gombot:) van egy bizonyos elvárt környezete a beszélgetésnek, ami a cseteléshez, msn-hez, skyp-hoz, e-mail-ezéshez nem kell.

Furcsa belegondolni. Persze a technikai jövő ebbe a virtuális világba terelgeti a népet és azt sugározza, e nélkül már élni sem lehet. A lényeg mégis az egyensúly. Nem szabad egész kommunikációnkat erre alapozni, mert egyszer csak arra ébredünk, hogy elfelejtettünk kézzel írni, a szánkkal beszélni és nincs otthon egy könyv, vagy lexikon.

Összejött:)

Úgy alakult, hogy egy kiállítás miatt pár napra megkaptuk a város kulcsát. Szabad a vásár! Úgy fényképezem, ahogy akarom:) Hát ilyen közelről, mintha már jó régi lenne, pedig az évszám mutatja, hogy az idén készült. A másik oldalán a férjem két kovácsjele látható, míg a világ világ + 3 nap, mint a mesében.

Egy régi történet

Egy éve volt a nemtom hanyadik általános iskolai osztálytalálkozónk. Ott történt ez az eset és néha eszembe jut, olyan hihetetlen... A neveknek csak a kezdőbetűjét használom, bár nem gondolnám, hogy valaha is olvasni fogják.

14 évesek voltunk kb, Z-vel jártam. Helyes srác volt és kapós, együtt jártunk, de inkább volt a barátom, mint a szerelmem, mert elsős korunk óta együtt mentünk suliba, megvédett a hógolyózós fiúktól és hazakísért, ha a moziban valami félelmetes filmet néztünk. Szóval rövid idő után úgy döntöttem, hogy az ember nem jár a barátjával és szakítottunk. Előttem Z járt a barátnőmmel A-val. A is kapós csaj volt, sok fiú dongta körül, de neki R kellett volna. - Ígérem nem lesz több szereplő - R sok lánynak bejött, de ő túlzottan fennhordta az orrát. Mikor minket csak 8-ig engedtek el, őt már éjfélig. Mi házibulikban szórakoztunk, ő Szolnokra járt discoba. A hiába próbált feltűnő lenni, persze büszkesége neki is volt, így soha nem jöttek össze.

Elkezdődött az osztálytalálkozó, fénykép nézegetés, dumaduma. Már túl voltunk a vacsorán, mikor betoppant R. Elcsodálkoztunk, hogy leereszkedett hozzánk és kíváncsi a mi kis egyszerű életünkre annyi év után. A szemem sarkából láttam, hogy A kihúzza magát és próbál előnyös pózba ülni. R leült közénk és pár emlékező mondat után kicsúszott a száján ez: - Persze, mert nektek csak Z kellett, mást észre sem vettetek! - erre A : - Nem is igaz! Ki volt, aki észre sem vette a többieket?...- és összevitatkoztak.

Én csak hallgattam és nem hittem a fülemnek. Annyi év után még mindig így bántja őket. A srác azért nem jött közénk, mert ennyire kisebbrendűségi érzése volt? Ennyire bántotta, hogy nem is próbált barátkozni velünk, mert úgy érezte, hogy Z lefedi az egész lányválasztékot a faluban? A pedig komolyan érzett R iránt valamit? Annyira komolyan, hogy a mai napig felzaklatja a dolog?

Felnőttünk és szembe kell néznünk az elrontott dolgainkkal. De így szembesülni vele, 30 ember füle hallatára? Ennyire mélyen bevésődhet egy tini szerelem, hogy 35 évesen is konfliktust okoz két ember között, akik 20 éve nem beszéltek? Igen, és még valami. Én és mások is a régi viselkedése alapján ítéltük meg addig a napig. Egy beképzelt, magánakvaló embernek gondoltuk, pedig csak megbántódott...valamikor 20 egynéhány évvel ezelőtt:(

Önkritika

Egy kis egészséges önkritika a Magna Cum Laude bájos tálalásában:) Mindenkinek jó hétvégét!

Tegnap

Mégis a mával kezdem:) Fél 7 előtt hirtelen lekapcsolták a közvilágítást. A kis utca ahol jöttem, hirtelen megtelt sötét árnyakkal, zegzugos beugrókkal. Megijedtem. Valahol azt olvastam, a nagylányoknak több félnivalójuk van a sötétben, mint másnak. Megszaporáztam a lépteimet és siettem kifelé a szűk utcából. Ahogy kifelé trappoltam a belvárosból és közeledtem a Tiszához egyre hűvösebb lett és bár ma nem fújt a szél, kezdett rámhűlni a folyóparti pára. Nem voltam hajlandó télikabátot venni, viszont az átmeneti alatt volt három pulóver. Ha megettek volna a farkasok, egy hétig rongyot szedtek volna utánam:)

És akkor a tegnap. A hajcihő, ami Bogiéknál volt emlékeztetett a döntésemre, mikor blogot kezdtem írni, hogy miért nem a blog.hu épületes szolgáltatását választottam. Hát ezért. Odajöttek beszólogatni és fikázni olyanok, akik éppen akkor regisztráltak és összvissz négy hozzászólásuk volt az általuk látogatott blogokba. Mikor volt időm ránéztem a többiek ténykedésére is. Olyan ne köpdössön, aki csak a subbára szokott kommentelni, aki műparaszt nyelven fejezi ki magát, vagy akinek nincs blogja. Arra én is azt mondom, mutasson fel valamit és aztán dumáljon, a sajátjával foglalja le magát, mindenféle értelemben!

Aminek örültem, hogy a végén mindenki befutott, aki számít és "testünkkel" védelmeztük Bogit, aztán már Fridát és Margoszt vártam csak, hogy teljes legyen a csapat és kiutáljuk a még ott lapuló orkokat. Hála az égnek vették a lapot és elkotródtak.

A legjobbat akkor nevettem, mikor valaki kioktatta Bogit, ha nem változtat a sablonon, nem lesz olvasója:DD hihi; a helyesírásról pedig az egyik kommentemben leírtam a véleményem nekik, úgyhogy nem ismétlem önmagam.

Idegen

Ahogy ide léptem, olyan érzésem volt, mintha valaki más blogját olvasnám. Tök fura, és nem jó értelemben:( Majd megszokom...

Változik...

a világ - mondta Gandalf. :)

Én is rászántam magam, bár néha hajlamos voltam egynek gondolni magam és a békás sablont, amivel a blog indult. A békámnak lábakélt és én türelmesen vártam. Eddig. Nem akartam hűtlenkedni, de annyi időmbe került mire a békás sablont funkcionálóvá tettem, hogy elkedvetlenített a gondolat, hogy újra kell kezdenem. Hát, ha már az elejéről kell csinálnom akkor változtatok. Milyen legyen? Vicces, színes, dögös, konzervatív? Találtam olyat, amin egy nagy csomó béka van:D De ilyen szinten nem akartam hűtlenkedni. Különben is a kutyaharapást szőrivel, nem az én stílusom. Úgy döntöttem legyen évszaknak megfelelő és így mindig lesz okom, hogy időről időre megújuljon a sablon. Ez most olyan...gyerekes:)

Látlelet

Nos...a vizsgám kipipálva. A ház romokban. Én meg itt ülök a kupi kellős közepén azon tanakodva, mihez kezdjek ma először. Próbálom a mindennapi dolgainkat úgy tartani, hogy funkcionáljanak, pl: konyha, fürdő. De ma pont a fürdőszobát kell szétszednem, hogy délután festhető legyen. Hideg van és undorítóan párás az idő. Tegnap reggel kiterigettem, de minek?... Fáj a fejem, pedig nem szokott...A gyerekeim anyósomékhoz költöződtek, míg lakhatóak nem leszünk. Bár két héttel korábban kezdtünk volna neki! De késő bánat, ez van.

Ja, és a tegnapi nappal kapcsolatban. Általában úrinő módjára fogalmazok, disztingválok és viselkedek. De... egy apró szótárfunkció hozzám, amit az a liba nem tud. Ha azt mondom: - Nem igazán érdekel. - az azt jelenti: konkrétan lesz*rom! és pont.

A gólyák anélkül költöztek melegebb éghajlatra, hogy visszahozták volna a békám. Akárhol is van, remélem jól van:)

100

2i tegnap - hivatalosan is - elérte a 100. látogatót:) Nem gondoltam volna...

Mi a fene?

Most látom, hogy eltünt a békám, és úgy általában a jobb oldalam!

Nem érek rá rendbehozni:( Majd...

Nekem

A következő időszakra nekem.

Cipőre gondolva...Gyógyulj meg!

Sűrűség

Mármint a programjaimat nézve.

Tavaly ősszel elkezdtem egy tanfolyamot, ami két modulos. Hat hónap alatt kellett volna végezni, mondanom sem kell ez alatt az idő alatt csak az elsővel végeztünk. Úgy voltunk vele, nem gond, nem sürgős, majd most ősszel befejezzük. Ki van fizetve, már csak a vizsgadíjat kell kiperkálni. Erre szólt a tanárnőnk, hogy az oktatást szervező cég becsődölt, de majd ő intéz nekünk vizsgaidőpontot. Intézett is! Tegnap szólt, hogy e hó 6-án írásbeli, 12-én szóbeli vizsga lesz. Meg kell mondjam nem voltam stréber, egész nyáron elő sem vettem az anyagot. Fogalmam sincs hogy tudunk majd felkészülni egy hét alatt. Most szombatra kiírt egy konzultációt és ennyi... A frász tör ki tőle, mert eléggé vizsgadrukkos vagyok. Felkészülési időben még el lehet viselni, de vizsga előtt rémes tudok lenni :(

Erre jön még a lakásfelújítási projekt, ami nagyjából másfél hét. Előre kiver a víz a sok pakolástól. Az tartja bennem a lelket, hogy utána milyen klassz lesz.

Szombaton szüreti mulatságba megyünk, aminek jobban örültem akkor, mikor még nem tudtam a vizsgamizériáról és hogy szombaton suli is lesz.

Nem lesz egy könnyű időszak, viszont nehéz lesz:D

De csak két és fél hét az egész...