Szivárvány

Ma végre láttam. Szerettem volna lefotózni, de nem tudtam elég jó képet készíteni:(

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Az öreg költő elgondolkodva nézett az eső utáni égre. Ő tudta...

Mikor a szivárvány megjelenik az égen, a szélére apró manók kapaszkodnak fel. Kicsiny kezükkel biztos fogódzó után keresgélnek, kíváncsiságtól hajtva sietnek, hogy 5-10 percre részesei legyenek egy másik világnak.

Érdeklődve nézik az árnyékos világot, ahol hajszolt emberek járják útjukat, értelmet keresnek fontosnak vélt dolgaiknak. Születnek és halnak, ezt látják ők onnan, mi sem változott sok száz év alatt. Néhány pillanat csak a lehetőség, de vágyott ő is felkapaszkodni a szivárvány szélébe, átkukucskálni abba a másik világba, hol tündérek, manók élnek.

Tágas térben árnyas erdők lombjai alatt, napfényes tisztások puha füvén légies tündérek járnak, csintalan manók vígan kacarásznak, faunok muzsikálnak és a levegőben édes illatok szállnak. Tudta, ott vannak, mindenki tudja, legfeljebb csak maga előtt mind letagadja. Honnan lenne pataknak csobogása ha nem a suttogó manóbeszédből, honnan lenne nyár esti szellő, ha nem táncoló tündérek ruhájának suhogásából. A tündérek este felé a Földről felszálló könnyekből láncot fűznek, keserű sóhajokból fejük köré koszorút fonnak, és ím az emberek megkönnyebbednek ettől. Van idő ott emberi gondokra, mert a végtelen élet alatt sok sors szála fut össze fényország lakóinak kezében. Mindig számíthat rájuk, ki a szivárvány mögött őket meglátja.

És balzsamos éjszakán vágyat keltő dal száll. Tündérek tánca szorosabbra fonódik, sudár testük eggyé válik és ezekből a forró szerelmekből következő tavasszal a Földön újabb szivárványok születnek.

És öreg költő felé távoli nevetést vitt a szél.

by 2i

Esküvő

Sürgősen szükségem lenne egy ilyenre! :)

Még egy hónapja örülgettem, hogy idén se esküvő, se ballagás. Erre soron kívül mindkettő. Olyanok hívtak meg akire nem számítottam és nekem se pénzem, se kedvem, de inkább az utóbbi.

Az esküvős sztori elég gáz, de elkerülhetetlen. A legjobb barátnőm B és a férjem egyik gyerekkori jóbarátja P egy általunk szervezett bulin egymásba gabalyodott. Dúlt a love, rekordidő alatt összeköltöztek a csajnál, Pesten. Állandóan kapcsolatban voltam Bvel, sosem panaszkodott. 4 hónap után találkoztunk újra, együtt voltunk pár napot Agárdon, és ott már láttam, baj van. SEMMI sem volt köztük és a semmi a srác felöl jött. Szerelem nuku, úgy átnézett Bn, mint egy poháron. 

Egy társaságban nem én vagyok aki megmondja a frankót, ezt nem álltam meg szó nélkül, de B csak annyit mondott szereti a fiút és az azért ilyen vele, mert rengeteget dolgozik. Ja...:P pedig ez a lány sem 18 már. A legnagyobb gond - természetesen - a pénz volt. B finanszírozta a közös lakás foglalóját, mert addig egy szobát bérelt és spórolt, mert lakást szeretett volna venni, de mivel az összeköltözéshez kevés volt az a lyuk, a srácnak meg nem volt pénze, így ő boldogan adta oda amilye volt. Fél év után már B is rájött, hogy az ő lovagja nemcsak nem foglalkozik vele, hanem csajozik is:( És ott állt szegény kisemmizve. Aztán P rendezte a dolgait többékevésbé, ahogy én tudom, de B azóta sem heverte ki.

És P most újabb 6 hónap múlva úgy döntött, elveszi egy régi barátnőjét, a baba is úton van, minden happy és volt olyan aranyos és meghívott minket az esküvőre és a lakodalomba is. Persze megértem a férjemet és a családját, hiszen szegrőlvégről rokonok is, és B csak az én barátnőm, mégis rosszul esik ez az egész. Természetesen elmegyünk, nem akarok cirkuszt, de ezt nekem kellett közölni Bvel, nehogy mástól tudja meg, mi is ott leszünk.

Szóval így készülök én erre az alkalomra :( Vettem még március elején egy anyagot, mert nagyon megtetszett, meg is varrtam a ruhát belőle (lehet lefényképezem, bár vállfán elég hülyén mutat), kérdezte is az eladónő, valamilyen alakalomra lesz? Mondtam neki, nem - hál istennek - csak ez pont hozzám való és pont egy ruhára való volt a boltban. Erre tessék, most van hová felvennem. Csoda, ha nem hiszek a véletlenekben?

Ezt műveltem

A történet: A lányom 3 évvel ezelőtt tombolán nyert egy puha, kis táskát. Nagyon megszerette, mindenhová magával vitte, ebből következik, hogy agyonhasználta. Mindig mosnom kellett, mert egészen világos színű volt és nagyon gyorsan piszkolódott, mostanra már nagyon elrongyolódott. Kerestem boltban hasonlót, már karácsony előtt, de vagy nem volt, vagy olyan áron tudtam volna venni, amit nem voltam hajlandó érte adni. 

Most rászántam magam végre, hogy varrjak neki egyet és megegyeztünk, hogy csak ugyanolyan méretű és szabású kell neki, mint a régi. Egy középső cipzáras részből és kétoldalon 1-1 patentosból álló ( a régi tépőzáras volt, de én leszavaztam ), válltáskát kellett kreálnom. Kicsit tartottam tőle, de végül sikerült. Centivel leméregettem, átrajzoltam papírra. Az anyag kívülről bársony, a bélés kevertszálas, vékony, nem rugalmas anyag. Mindkettőt beavattam, mert a pamuttartalom miatt összementek egy kicsit és azért is, hogy első mosás alkalmával ne fogja össze a sötétkék a babarózsaszínt.

A régi tatyó aljában volt merevítés, ebben is megcsináltam a helyet neki, kivehetősre, de végül a lány nem kérte, mert a vastag steppelt alja rész elég jó tartást ad neki, így nem kellett ehhez keresgélnem valamilyen műanyag lapot, mert gőzöm sincs hol kaptam volna:)

És, hogy bénáztam-e? Hát persze! Simán fordítva varrtam be a füleket. Nem azonos, hanem ellentétes oldalra. Még jó, hogy bélelés előtt rájöttem, nem stimmel valami, odavittem a másikat és akkor leesett mi a furcsa benne. Ekkor jött a bontás. Legközelebb majd ügyesebb leszek már. 4 óra alatt készült el, az elejére került néhány gyöngy díszítésként. 

Ez volt az első táskavarrásom, de ezen felbuzdulva remélem, nem az utolsó.

Rossz

Nem lehet a posztjaimhoz megjegyzést írni. Tegnap ellenőrizgettem a HTML-kódot, de nem találtam benne semmit. Össze kell hasonlítanom más blog, működő részével. Ha másképp nem megy szakértőt keresek:) Nem szeretnék csak azért sablont változtatni, mert felmerült egy kis bibi. Ez el fog tartani egy ideig, de igazából nehezen tudom elképzelni, hogy valaki olyan nagyon hozzá akarna szólni ezekhez a témákhoz. De azért igyekszem rendbehozni, aki pedig beszélni szeretne velem, az ismeri az email címe(i)met.

Frissítek:) Ez is elintézve. Ma nincs főnököm, így cincogok és próbálkozom elintézni amit el kell. Nekem fontos volt és szerencsére egyszerű másolással helyre tudtam tenni a problémát, így lett megjegyzésdoboz. Bár minden ilyen gyorsan menne!

Szeretem...

...a biciklimet, aki másszóval kerékpár. Ő az: 

Új még, össze kell szoknunk. Lehet nem a legdivatosabb, de én már nem akartam montainbike-ot, se teleszkópokat, se design vázat, csak egy kényelmes drótszamarat, aki a következő tíz évben elcipel mindenhová, ahová menni szeretnék.

Erre mit csinál?? Rögtön a második utunkon defektet kap! Még jó, hogy autó is van a háznál és megmentett minket az én hercegem 10 perc alatt. Mikor hazaértünk - négykeréken - csendesen elbeszélgettem vele és megegyeztünk, hogy a tartós barátság alapja a bizalom és ha én nem bízhatom meg benne, akkor legközelebb otthonmarad. E társalgás lefolytatása alatt a megmentőnk befoltozta a kereket, én pedig asszisztáltam és legalább ezt is megtanultam. Azóta minden rendben.

Reggelenként, ha szép idő van együtt kelünk útra és tekerünk 2x45-50 percet a munkába és vissza.

Szeretem...

...a virágokat. Nálam már nyílik a levendula. A sorsa, mint minden évben, szárítás, zacskózás. Most már van annyi, hogy ajándékba tudjak adni a legkedvesebb nőrokonaimnak. Még el kell mennem a méterárushoz, mert valami szatén anyag kellene a zsákocskákhoz, és mehet a ruhák közé a szekrénybe, a komódra, vagy csak úgy az asztalra.

Ma

Nehezen indul a hét. Kétoldali munkaundor. Még meg kellene fejtenem, hogy mi is ezzel a hellyel a bajom. Fél éve dolgozom itt. Van munka elég, értek is hozzá, rendesek is... Elég stabil a cég, bár a fizu nem sok, de jó a munkaidő... Nem is értem magam. Mit nyafogok? :)

A lányom nem találta a kulcsát, hisztizett, reggel le volt eresztve a bicóm és nem tudtam azzal jönni, elfelejtettem egy elszámolást megcsinálni, reggel kapkodtam, kilöttyintettem a teám...én már a következő hétvégét várom. Jobb lesz, ha rászólok magamra, mert másnak mindig azt mondom: ne akarja már annyira felgyorsítani az idő múlását, gyorsan telik az magától is.

Tegnap alkottam:) Majd írok arról is posztot, az legalább sikerélmény volt.

Még mindig ott tartok, hogy olyan furcsa itt olvasni magamról. Az is nagyon érdekes, milyen blogokat olvasok. Annyira szerteágazó az érdeklődésem. Az egyik típus ahol kommentelni is szoktam és állandóan visszajárok, már lassan 9 hónapja. Ha valaki az ismerősök közül eltűnik pár napra már hiányzik és olyan jó velük dumálni mindenféléről:) A másik szívem csücske a kézművesség, ahová szintén mostanában téregetek visszafelé. Tanultam, és szeretem is csinálni a varrást, de azért tanultam tovább, mert rájöttem, megélni ebből elég kínkeserves. De a mostani munkámból hiányzik az az érzés, hogy csináltam valamit. A "létrehozás" folyamata és az, mikor azt mondom most van kész. Ezért mostanában újra alkotok és ezeket is szeretném itt "megörökíteni". 

Álmos

Alig aludtam.

A férjemet tegnap kellemetlenségek érték a munkájával kapcsolatban és éjszaka csak forgolódott. Isteni ágyunk van, de csak akkor, ha mindketten alszunk. Ha az egyik csak fészkelődik, a másik sem tud pihenni:(

Torokfájásra ébredtem. Már csak ez hiányzott:( A lányaimnak vásárlást ígértem és az ígéret szép szó...

Tegnap elmaradt az eső, megyek locsolni. Szép napot nekem!

Miért is...?

Bár a mai nap a házé, azért van egy kis időm, hogy írjak. Miért is ír blogot az ember? Kell egyáltalán? Ez magamutogatásnak számít? Egyáltalán fontos? Mennyire tárulkozzon ki az ember? Vagy maradjon titokban?

Lánykoromban vezettem naplót. Egyszerű, műbőrkötésű, kockás füzetekbe. Nem volt nagyon titkos - nem is voltak olyan élményeim - de nem mutogattam, bár utólag kiderült a tesóim rendszeresen olvasták:) Mégis mielőtt férjhezmentem elégettem az összeset. Úgy voltam vele, hogy a házasságban egy másik ember olyan szinten fér hozzá az életemhez, hogy nem szabad terhelni a múlttal. Nem történt ott semmi, hiszen az életem Vele kezdődött, minden amit leírtam csupa gyerekség volt, de úgy gondoltam az új életembe nem viszem magammal ezeket az emlékeket. Mai nap is úgy gondolom, ami azokban az években történt hozzátettek az életemhez, de nem estek súlyosan a latba. Egyszerűen csak megtörténtek.

És ami most történik arról érdemes írni? Magam sem tudom. Úgy gondolom sokkal érdekesebb lettem azóta. Tartalmas, fontos, néha fájdalmas, de legtöbbször örömteli dolgok történtek és történnek velem. Még nem döntöttem el, szólok-e másnak arról, hogy írok, de a család és az ismerősök nem fognak olvasni az tuti. Az leköti az ember kezét és 6x át kell gondolni mit zúdít ki az ember magából. Egy kicsit szelep funkciót tölthet be ez a dolog. A blogos ismerősök úgyis megtalálnak ha a nickem mögé fűzöm a blognevet:) Ha úgy látom, eljött az idő. 

Na, megyek ablakot pucolni:)

Úgy mennék már...

Elegem volt a hétből, de pénteken szabi. Persze házimunka+ilyesmi:(

Egy kicsit egyedül leszek otthon. Rámfér. Néha olyan zsongás van a fejemben(és a gyomromban), hogy gondolkodni sem nagyon tudok. Minden részem egy kis nyugalom után visít, de mindig csak elnyomom ezt a vágyat, mert úgysem érti senki ezt nálunk. Úgy kell lopnom a lecsendesülésre egy kis időt és teret a családomtól, hogy szinte észre se vegyék. Ebben legalább jó vagyok.

Aki keres, talál :D

Megtaláltam az én sablonomat. Illik hozzám és bár elég sokáig tartott, de megérte keresgélni:) Egy ideig ez marad.

Szülinap

A két húgomé.

A fiatalabb áprilisi, az idősebb májusi. Hármunkról órákig tudnék írni. Egyszerűen ennyi: szeretjük egymást. Olyan ez, amit nehéz megfogalmazni. Csak együtt akarunk lenni. Nincsenek elvárások, nem nézzük a másik külsejét, nem akarunk tőle semmit. Valami mély összetartozás érzés van köztünk, valami ősi, mintha örök időktől fogva ismernénk egymást, pedig annyira különbözünk.

Megegyeztünk, mivel mindenki elég gyenge lábakon áll anyagilag, nem ajándékozunk. A nagy semmit mégsem adhatom nekik. Így csináltam, két tatyót, mindkettőnek a hozzá illő színvilág szerint. Örültek neki. Ha nem is használják, emlékbe jó lesz:)

Szülinap

Először a lányomé.
Sweet 16 :)Ahhoz képest elég nagyra nőtt. Magasabb lesz, mint én, a lába is nagyobb és úgy egyáltalán, nagyon más, mint én. Remélem megtalálja az életben mindazt amit keres. Kitudja majd használni a lehetőségeit és elégedett lesz az életével. A legjobb ajándék persze, ha ebben segítek neki. Szerencsé(m)re a tini idegbajok és kilengések eddig elkerülték :) Az én meglátásom szerint elég szolíd, szinte túlságosan is alkalmazkodó. Legalább is ilyennek mutatja magát. Remélem mire önállóan kezdi élni az életét meg tudja szerezni a túléléshez szükséges erőt. Ez pedig akkor fog jól menni, ha próbálgatja a karmait, de eddig semmi. Azért nagyon bíztatni nem fogom, rájön ő magától is.

A torta saját készítés, rajta a rajz a lányomé. Olyan jó lett, hogy mindenki azt mondta legközelebb se merjek valami cukrászdás izével vendégeket várni! Így jártam:)

Ebédszünet

Nem bírtam ki :)

Keresgéltem megfelelő sablon és háttér után. Rengeteg a lehetőség, viszont van mit fejlődnöm, sok kifejezés még nekem is kínai pedig nem vagyok kezdő. Keresni fogok olyasmit ami jobban én vagyok, addig marad ez a kék.

Ma

Nos...

Régóta kacérkodtam vele, sokáig halogattam és most hirtelen felindulásból létrehoztam. Örülök:) Nem tudom még mit is szeretnék kezdeni vele és most nincs is időm írni, hisz már a munkahelyemen vagyok, de igyekezni fogok tartalommal feltölteni leginkább a saját örömömre.