Éjjel

Nem volt kedve a drámához. Kicsit sajnálta, mert úgy érezte reggelig tudná nézni a filmeket, egyiket a másik után. Ott adta fel, ahol megalázkodásból egy férfi szájon csókolt egy másikat, mint a kutyáknál. Beállított aTv-n még 15 percet és bement a hálóba. Megállt egy pillanatra. Az ágy egyik oldalán egy rég kidobott vasaló dobozára állítva égett egy szakadt ernyőjű éjjeli lámpa. Hányszor fogadta már meg, hogy varr neki új ruhát? De inkább szeretett volna venni egy másikat. Egy modernebbet. A fal mellett kis csomagok már karácsonyra, csomagoló papírok, szatyrok. Ez a halom képes az ünnepekig impozáns méreteket ölteni.

A másik oldalon hajlott lapú számítógépasztalon ezer éves monitor, gyerekkezek által összemaszatolt billentyűzet, egy állandóan újítgatott PC. Rengeteg fontosnak hitt lemez és papír. Az ággyal szemben ajtó nélküli beépített szekrény. Nagy lendülettel meg lett csináltatva, azóta úgy van ahogy beállították.

Elkapta a pillantását és megtámaszkodott az ágy végén. A vasalódoboz örök figyelmeztetés, hogy ezt a típust nem szabad megvenni mégegyszer. Az éjjeli lámpa ajándék. Igaz azért kapták, mert máshol már nem kellett, de mégis jó emlékek fűződnek hozzá, mert egy olyan éjszakán olvadt ki a szövet rajta, mikor minden másról elfelejtkeztek:) A számítógép működik. Ez a legfontosabb. És a beépített szekrényben a ruhák bevasalva rendesen voltak eltéve, a mély fiókok elnyelték az apróságokat. Rend volt.

Végül is minden megvan...

Ráoltotta a kis lámpát a szobára, ami úgy látszik egyenlőre marad:)

Szivárvány

Ma végre láttam. Szerettem volna lefotózni, de nem tudtam elég jó képet készíteni:(

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Az öreg költő elgondolkodva nézett az eső utáni égre. Ő tudta...

Mikor a szivárvány megjelenik az égen, a szélére apró manók kapaszkodnak fel. Kicsiny kezükkel biztos fogódzó után keresgélnek, kíváncsiságtól hajtva sietnek, hogy 5-10 percre részesei legyenek egy másik világnak.

Érdeklődve nézik az árnyékos világot, ahol hajszolt emberek járják útjukat, értelmet keresnek fontosnak vélt dolgaiknak. Születnek és halnak, ezt látják ők onnan, mi sem változott sok száz év alatt. Néhány pillanat csak a lehetőség, de vágyott ő is felkapaszkodni a szivárvány szélébe, átkukucskálni abba a másik világba, hol tündérek, manók élnek.

Tágas térben árnyas erdők lombjai alatt, napfényes tisztások puha füvén légies tündérek járnak, csintalan manók vígan kacarásznak, faunok muzsikálnak és a levegőben édes illatok szállnak. Tudta, ott vannak, mindenki tudja, legfeljebb csak maga előtt mind letagadja. Honnan lenne pataknak csobogása ha nem a suttogó manóbeszédből, honnan lenne nyár esti szellő, ha nem táncoló tündérek ruhájának suhogásából. A tündérek este felé a Földről felszálló könnyekből láncot fűznek, keserű sóhajokból fejük köré koszorút fonnak, és ím az emberek megkönnyebbednek ettől. Van idő ott emberi gondokra, mert a végtelen élet alatt sok sors szála fut össze fényország lakóinak kezében. Mindig számíthat rájuk, ki a szivárvány mögött őket meglátja.

És balzsamos éjszakán vágyat keltő dal száll. Tündérek tánca szorosabbra fonódik, sudár testük eggyé válik és ezekből a forró szerelmekből következő tavasszal a Földön újabb szivárványok születnek.

És öreg költő felé távoli nevetést vitt a szél.

by 2i