Itthon

De most nem jószántamból:( Fájok, ez az igazság. Ízt és szagot nem érzek napok óta, bedagadt az egész fejem és köhögök most már megállás nélkül. Nem táppénz csak szabi. Nem mindegy mennyi fizetést kapok most decemberben ebből az amúgy is jelképes összegből és van még 9 napom. Csütörtökre megpróbálom összevakarni magam, addig is alkalmazom az ÖSSZES népi gyógymódot amit hallottam:)

A kreatívosoknál mostanában két nagy probléma merült fel. Az egyik a posta. Rendszeresen adnak postára általuk készített tárgyakat különböző megrendelőknek itthon és határainkon túlra. Az a tapasztalat, hogy külföldre sokkal nagyobb biztonságban megérkeznek a cuccok, mint nálunk. Ez érvényes a máshonnan rendelt árukra is. A csomag sokszor késik, ha reklamál az ember nem nyomonkövethető pontosan és gyakran sérült, hiányos a csomagolás és ami benne van.

A másik gond a másolás. Évek kellenek ahhoz, hogy egy készítő kialakítson magáról egy képet, kitaláljon egy csak rá jellemző figurát vagy motívumot. Persze, hogy kiveri a biztosítékot ha észreveszi, hogy valaki másolja a munkáját. A rajongók is nagyon figyelnek. A múltkor csoportosan estek neki egy nőnek, aki a sajátjaként mutatott be babákat, amit egy másik csaj már évek óta készít és mutat be a neten. Persze megeshet, hogy két embernek ugyanaz jut az eszébe - elég nehéz újat kitalálni, mert néha én is úgy érzem, ezen a Földön már mindent megcsináltak 1x:) mégis annyira nyilvánvaló volt a csalás. El is tűnt a színről.

Szerencsére amibe én fogtam elég ritka. Kevesen csinálják és nagyon messze vagyok a profizmustól, ráadásul nem ebből akarok megélni. Ha látok egy képet és meg tudom csinálni lerajzolom, csinálok néhány számítást fejben és belefogok. Ha nem megy eldobom és nézek valami mást. Sem könyvem, sem olyan alapanyagom nincs, amivel mások dolgoznak, úgyhogy nem jelentek senkire veszélyt.

Rövid összefoglaló

Eltünt a kutyánk. Elszökött. Nagyon el vagyunk kutyátlanodva:( Hiányzik a lökött kis vakarcs Mickey kutya - aki arról a bizonyos egérről kapta a nevét. Remélem jól van és azt is, hogy hazatalál hozzánk.

Névnapoztunk a héten. Sok klassz kis ajándékokat kaptam, mindnek nagyon örültem. Szerda este főztem spagettit (1 kg) +sajtszósz a gyerekeknek, +fokhagymás, tejszínes, spenótszósz nekünk. Előtte kevés szilvapálinka, közben száraz fehérbor, utána zserbó és csoki. Isteni volt. A húgomtól tökéletesen testreszabott ajándékokat kaptam - az egyiket saját kezűleg készítette. Bár elszerénykedte a dolgot, de annak örültem a legjobban:)

Most meg elkapott valami nyavalya, megfáztam. Torokfájás, bedugult orr+minden. Ennyi népi gyógyászati receptet ritkán hallottam, mint itt. Mindenkinek megvan a saját jólbevált módszere a kúrálásra és csakis az használ bizony! Már hallani sem bírom.

Este megyünk a nagyszüleimhez, mama is Katalin. Majd csak messziről puszilkodunk, mert nem akarom megfertőzni őket, főleg tatát, akinek az egészsége így is gyenge lábakon áll. Feltéve, hogy kibírom még a mai napot talpon.

Buli

Szombaton volt szerencsém végigasszisztálni egy 12 évesek által rendezett "gyerekzsúrt". Nálunk volt a buli. Nem kerítettünk neki nagy feneket, volt mindenféle üdítő, tea, többféle süti, gyümölcssaláta és szendvicsek. Nem tudtam eldönteni menjek-e vagy maradjak otthon. Végül inkább maradtam és behúzódtam a szobánkba netezni. Megfogadtam, hogy csak akkor megyek ki, ha üvegcsörömpölést hallok.

A nagyobb lányommal együtt 15-en voltak. Mindenki hozott ajándékot - mégiscsak névnapi buli - és jól elvoltak. Játszottak, táncoltak, DVD-ztek. A vége felé egyszer összevesztek, a lányom kezéből elkezdtek kicsúszni a dolgok, na akkor kimentem. El is csodálkoztak azon, hogy otthon vagyok, mondjuk mindegyik ismer. Közöltem velük, hogy aki menni akar menjen, aki maradni akar maradjon, de ne rohangáljanak el, utána meg vissza. Vendégségben nem veszekszünk,és férjenek meg egymás mellett. Erre lehiggadtak én meg újra eltüntem. A zajszint meglehetősen magas volt, a férjem szerencsére nem volt otthon, mikor hazaért, ment ki dolgozni, úgyhogy csak tompa zsivajt hallott.

Rendes gyerekek ezek. Osztálytársak mind, nagyon különböző, de rendes családokból. Csak a lányomnak jobban kellett volna figyelni arra, hogy akik az iskolában nem jönnek ki egymássak, azok "civilben" sem lesznek jóban.

A bor jótékony hatásárul

Olyasmit szerettem volna ajándékba adni a kollégának, ami személyes, de nem bizalmaskodó. Ami felderíti, és jókedvre hangolja, amit mindennap kézbe vesz. Ritkán találkozom ilyen nyíltszívű emberrel, aki ilyen gyorsan beilleszkedik valahová és bizalmába fogadja az idegeneket. Talán ez élete katasztrófáinak oka is. Túlontúl megbízik mindenkiben és folyamatosan csalódik.

Szóval adott volt egy agyonig kopott határidőnapló, ami lecserélésre várt nála, de inkább szerette volna becsomagolni valamibe, mert ebben van az összes cím és telefonszám, amit az üzleti életben használ. Innen jött az ötlet, hogy névnapjára készítek neki egy borítót. Fogalmam sem volt milyen motívum legyen, de valami miatt az életfa motoszkált a fejemben. Talán, mert akkortájt ilyen szimbólumok után olvasgattam.

Viszont nem találtam olyat, ami textilből kivitelezhető lett volna, ezért rajzolnom kellett. Sehogy sem jött az ihlet. Azután egy vasárnap délután eljöttek a tesómék és iszogattunk. Elmentek és én két pohár bor után olyan életfát rittyentettem egy kockás füzetbe, hogy magam is meglepődtem:)

Nem mondtam neki mimindent jelent az életfa, elég ha én tudom és az hogy mindenkinek tetszett.

Fincsi

Tegnap begurult ide egy bácsi az udvarra és a kocsija csomagtartójából sült tököt árult. Egy férfitenyér nagyságú darabot 250 Ft-ért adott. Vettem egyet és olyan finom volt! Alaposan át volt sütve, a héja és a szélei sötétbarnák, a teteje csillogósan lágy és még meleg volt. Kemencében süti az öreg és biztosan fogok még tőle venni, mert régen esett valami ilyen jól.

Reggeli

Nem kaja:)

Az égen olyan felhők voltak, mintha gereblyével igazgatta volna el a nagy mindenható. Tréfás kedvében lehetett így korán reggel. A szerszám nyomain áttetszett a derengés. Hangulatos volt és érdekes. Meg lehetett számolni a csíkokat.

Még az ágyban kilöttyintettem a kávémat. Szerencsére a nagyja a földre ment, de maradt a csészében annyi, hogy nem kellett a férjemmel az övén osztozkodni, pedig nagylelkűen felajánlotta.

Tegnap a windows kéket halt többször is. Bepánikoltam és lementettem egy csomó dolgot róla, ha úgy dönt az informatikus és újratelepít ne kelljen várni vele. Mint mindig most is a Sims miatt fő a fejem, mert az nem egy egyszerű menet. Több lemez+a meglévő adatok lementve, több, mint 1 giga. Elleszek vele egy darabig, mire visszateszem és újra összeáll a játék.

A kép innen van. Nagyon tetszik és a többi is amit készít. Színeiben és az ábrázolási módokban is közel áll hozzám.

Anyám főztje

Régóta főzök már, szinte gyerekkorom óta. Anyu sokat volt beteg, így elég hamar bele kellett jönnöm. Fiatalként úgy gondoltam, ha eleget gyakorlok, biztos tudok majd olyan pirított tésztaleves főzni, mint ő. Új asszonyként, már a saját konyhámban a nászajándékba kapott edényben kavarásztam és elképedve figyeltem, hogy hiába csinálok mindent ugyanúgy, nem lesz olyan a kaja. A nagymamám megfejtette a rejtélyt: - Kislyányom, sok levest kell még neked abban az új fazékban megfőzni, mire utóléred anyádét. - Nos, azóta már elkészült az a mennyiség, de felvettem pár új szokást, a szájízem is változott, ezért jelentem, a mai napig nem főzök olyan levest, mint anyu. Ez van. Legfeljebb abban hasonlít, hogy egy kicsit sótlan:)

Bloggerek

Csak egy gondolat..

Blogot írni bizonyos fokú felelősség, néha idegesítő, viszont teljes egészében magánügy.

Az idei évben többször találkoztam megszűnő blogokkal. Fáj a szívem értük. És a megszűntetés szándékával is. Azok, azok a pillanatok, mikor a sok olvasó hirtelen kommentelővé válik, hogy visszatartsa a bloggert a szándékától. Van-e jogunk befolyásolni az írót? Nincs. De egy próbát megér. Kedvenc divatblogom is megmenekült a bezárástól. Hiányzott volna és sokan álltunk mellé. És miért volt az egész hercehurca? Minden összejött neki, jópár troll a blogon, egészségügyi, magánéleti problémák. Sokszor a blogger is úgy érzi elég volt. Talán, mert a bloggal elérte a célját, talán, mert egyáltalán nem az lett belőle, amit szeretett volna. Új élethelyzetbe kerüléskor nem biztos, hogy szükség van még arra a támaszra és közösségre, amit a blog köré épít az ember. Ki tudja. Néha bele is lehet fáradni...

Érzés

Az a pillanat, mikor legszívesebben belélegeznéd őt, hogy az érzés mindig megmaradjon. Az érzés, amit annyiszor megcsúfoltak, letagadtak és eladtak. Az emberiség szerencséje, hogy képes a legmélyebb mocsokból is megtisztulni, álmainkba belopózni és lágyan megtölteni minket. Mikor minden könnyebbnek látszik, még ez a nehéz élet is, amit élünk. Próbálunk belekapaszkodni, mert meglátjuk a tisztaságát, a szenvedélyét, fehér villanásokat, melyek az éjszakáinkat is bevilágítják. Kibírja a csalódásokat, a hazugságokat, sokmindent... Magától nem marad fenn, sok "munka" van vele. Csak mivel a lélek, mint olyan elengedhetetlen a fenntartásához, egyre kevesebb helyen látom. Talán idős emberek közt, vagy az utcán járva egy-egy pillanatig. Filmekben villanásnyira érzékeltetik, de sokszor kinevetik és a szerelmet, mint felesleges érzelgést mutatják. Szánom őket, de komolyan. El is tértem az eredeti mondani valómtól.

Köszönöm ezt az érzést neki, ennyi év után is.

Ezt muszály volt leírnom akkor is, ha arra sincs időm, hogy leírjam: nincs időm:)

20

Valami nagy okos statisztika szerint 20 Ft-ot keresünk percenként. Máraki... Én 10-et sem.

meló-dia

Igen, mától újra munka. Reggel a főnököm enyhén félénken megkérdezte: ugye mostanában nem mész szabira? Mondtam neki: - Nem. Úgy csinált mintha egy mázsa kőtől szabadult volna meg.

Biztos hiányoztam neki:) persze ilyenkor az összes pénzügyes marhaság rá marad. Legalább nem felejti el, mennyi szar van itt.

Olyan érzésem volt míg be nem léptem reggel, mintha valami visszafelé húzna, de később meg az jött rám: hiányoztak. Fura... Mondjuk mikor a főnök röviden azt mondta: - Gyere már át velem. - a frász jött rám, de csak odaömlesztette ami ez alatt a 2(!) nap alatt odakerült az asztalára. Hirtelen eszembe jutott a vicc: Az élet még előttem áll és nem látok tőle semmit:)

Esik...esik...esik...

Ja! kaptunk kaját. A főnök ludaskását főzetett az egyik étteremben. Akkora kondérban hozták, hogy az egész utcát etethetnénk belőle. Nem ettem még ilyet. Nagyon ízlett és egy egészen kis adaggal teleettem magam. Utána bevágtam Márton kolléga névnapi sütiét, megittam a kávét és most kész vagyok:)

Szabisreggeli

Korán reggel divatblogot olvasni. Nem vagyok normális! Itt ülök puhapizsiben 8 órakor a gép előtt, kócosan. Zoknit már húztam, mert a lábam fázott. Előttem üres kávés csésze és megrágcsált pirítós.

Piros talpú, tűsarkú, fekete lakkcipőről ábrándozom:)

Helyzet

Összeesküvés elméletet gyártottam (ÉN!!). A politikusok csinálják az időjárást. Ők rendelték ezt az okádék, ködös időt, mikor még a levegő is nedves és amiben gyorsan terjed az infuenza:(

Más. Karácsonykor nálunk mindenki szeret ajándékot kapni, csak az ezzel járó hercehurcát utálják. Ezért én vagyok az, aki gondoskodik arról, hogy a legutolsó masniig minden legyen itthon akkor is ha soron kívül kell elmennünk valahová, vagy a gyereknek jut eszébe, hogy adna valami apróságot a barátnőjének, vagy anyósomnak elfogy a csomagoló papírja.

Tehát tegnap a szabadságom első napját lődörgésre szántam. Volt(!) egy csomó félretett utalványom, hát a nyakára léptem. Egy zsák pénzt elköltöttem "nélkülözhetetlen" apróságokra. Volt időm, egyedül voltam és mégis... ez annyira jellemző rám: Mindent kaptam amiért mentem és képes voltam egy óra alatt végezni a szupermarketben. Egy óra alatt telepakoltam a kocsit, fizettem és pont egy órát vártam a férjemre, aki 4-kor végzett a munkahelyén. Ő persze szemrehányást tett, hogy miért nem szóltam neki, elszaladt volna értem. Várhattam volna a kocsiban is, de elkezdtem figyelni az embereket és jót szórakoztam:)

Fontos megállapítást is tettem ám: minden vastagbuxás cigányember mögött, legalább két jóseggű cigánylány tipeg tűsarkúban.

Voltak aranyos kis sztorik is pl: kis szöszi bébi fut az apja után - Apaaa tegyél föl! - Az apja felemeli a bevásárlókocsiba. - Nem oda!! - visítja a kicsi. - A nyakadba.

Van esze:)

Elvoltam... csak közben szerettem volna itthon is lenni, hogy varrhassak, vasalhassak, csipkézhessek ésésés... tudjátok.

Máshonnan

Honnan származik a picsogás szó?

A picsából...:)

H1N1

Tegnap este megszólalt a telefon, a tesóm volt. Az ő kisfia már hazavitte a papírt amin a szülőnek nyilatkoznia kell, hogy beoltatja-e a gyereket. Tanácsot kért tőlem. Mivel én több információhoz jutok a net révén, azt gondolta jobban képben vagyok. Felvilágosítottam, hogy eléggé téved. Valóban nyomonkövettem és sokmindent elolvastam ezzel kapcsolatban, de konkrét infó sehol sincs. Sokan kiállnak a saját véleményük mellett, de még az orvosok sem vállalják a felelősséget azért, ha konkrét tanácsot adnak. Rábízzák a köznép józan eszére, aztán kivárják mi lesz és bárhogy is alakul ezt fogják mondani: látják, igazunk volt.

Nem látom veszélyesebbnek ezt a vírust, mint akár a "rendes" influenzát, akár a tüszős mandulagyulladásért felelőset - amit minden évben egyszer elkapok:( és piszok beteg vagyok tőle 2 hétig. Ebből konkrétan egy hét fekvés, mivel a láztól mozdulni sem tudok. Amúgy minden beadandó oltást magkaptunk és beadadtunk a gyerekeknek is. Bár ők még voltak bárányhimlősek is és ha akkor lett volna lehetőség a megelőzésre, nem tudom hogy döntöttem volna. Szegény anyu minden évben megkapta az infuenza elleni védőoltást és minden évben beteg is lett tőle. Volt, hogy kétszer. Először mikor megkapta, utána meg tavasszal, mikor mégis megfertőződött.

Szóval mindenki úgy dönt ahogy akar, mi egyenlőre nem oltatunk.

Csütörtök

Reggel kijött a konyhába a lányom. Eléggé félreállt a szája, kócosan támaszkodott a pulthoz. Eszembe jutott, amit kölyökkorunkban a tesómmal zengtünk ilyenkor: "kinyitom az ablakot és üvöltök, ez megint egy kurva csütörtök!!!" Nemtom kitől idéztük:)

Plasztik

A múltkor olvastam egy hosszú cikket a plasztikai sebészet vívmányairól. Jó kis összeugrasztó téma. Jót szórakoztam a hozzászólásokon. Nem örülnék, ha a külsőm miatt keresnék a társaságomat, de örülök, hogy elsőre komolyan vesznek, a kinézetem alapján.

Várakozó állásponton

Írok...csak úgy, mert hiányzik. Esik, sötét van. Haladok a munkával - nincs főnök - gyorsabban, mint ahogy szoktam. Ez tegnap is így volt. Nézegetem az álláshirdetéseket ebédszünetben. A múlt héten kettőt találtam, ezen a héten egyet sem. Nézegetem a tesóm miatt is. A 90% hülyeség: ügynök, ügynök, legyél vállakozó, számlaképes, internetes munka=piramisépítés. Aki esetleg átlagos, napi 9 órában szeretne dolgozni az nem tud, nem talál. Lesz jobb is? Ha valaki már egy éve munkanélküli, hogy fog elhelyezkedni? Addigra kijön az iskolából egy újabb generáció, másnak letelik a GYES, egy állásra 100 jelentkező lesz(vagy 400).

Mi lenne, ha az emberek abból élhetnének meg amihez értenek, vagy amit szeretnek csinálni. Feltéve, hogy valaki szeret dolgozni. Én szeretek. Ha látom értelmét. Itt is úgy indult minden. Nagy lendülettel! Korszerűsítsünk, fejlesszünk, ötleteljünk. Úgy gondolom, mindent jól csináltunk, most mégis elromlani látszik az egész. Sajnálom, de ha már hetek óta bennem motoszkál, hogy "mit keresek én itt?"- akkor szeretnék lépni. Merre? Irány van, csak a lehetőségek szűkösek. Várni kell. Akarni. Tenni érte. Igyekszem.

Zűr

Mikor öt napon belül találkozom vérző fejjel, szájsebésszel és összehányt WC-vel, valahogy elhagy a humorérzékem. Viszont mikor a főnököm - aki férfi - úgy kezd hisztizni, mint egy túlhevült ventillátor, már inkább csak legyinteni tudok az egészre. El vagyok fáradva, ez az igazság. Nyugalmat akarok! A főnököm ezen is kiakadt, mert kértem két nap szabit a jövőhétre. De mivel kötöttem az ebet a karóhoz nem tudott mit tenni. A családommal közöltem, hogy ne merjen senki beteg lenni, vagy bármilyen más különprogrammal itthon maradni, mert annak rossz vége lesz. Úgy látom, sikerült annyira zord arckifejezést ölteni, hogy nem firtatták. Csak egy kis nyugit szeretnék.

Megállapítottam, hogy míg a gyerekek kicsik voltak jobban bírtam ezt a hányós ügyet. Most elzavartam a gyereket fürödni, én pedig elkezdtem a közlekedő frissen festett falától a WC kagylóig takarítani a nyomokat, volt egy sansza, hogy én is kidobom a taccsot hajnali 2-kor:)

Megúsztam:)

nincs időm:(

Tegnap

Hideg volt este, majdnem telihold. A szokásos családi találkozót rendeztük meg a sírnál, kivéve a messzi tesómat, ő most nem volt itthon. Ennyi év után is gombóc van a torkunkban és próbáluk kicsit idétlenkedni. Ezért szeretek inkább egyedül menni. Heten voltunk, a gyerekek élvezték a gyertyagyújtást, mondjuk mi már otthon fél 4 felé gyújtottunk mécsest. Dumálgattunk mindenféléről, üdvözöltük az arra járó ismerősöket. Az, hogy ilyenkor mindenkit egy cél hoz oda, és a sok ember ugyanazt gondolja, összehozza az embereket. Az ilyen kis falusi temetőnek megvan a meghittsége és még ha sokan is vannak, nem tűnik zsúfoltnak. Hideg volt, toporogtunk és mivel mindenkinek volt még másfelé is útja, fél óra után elköszöntünk.

Az ember megadja a tiszteletet azoknak is akik elmentek. Régebben úgy gondoltam a temetőbejárás majd megnyugtat. Feledteti a hiányt, amit a halála okozott. Aztán mikor rájöttem, hogy egy fenét, és magamban kell keresnem a megoldást és valahogy nem tudom összekapcsolni a külső dolgokat az érzelmeimmel, nem mentem már olyan gyakran. Időnként megyek, a lelkiismeretem hajt, de senki kedvéért nem demonstrálom, hogy márpedig én milyen böcsülettel ellátom a gyászoló gyermek feladatát. Ha olyanom van, virág nélkül is megyek, sétálok, gondolkozom, emlékezem. De már közöltem a családdal, hogy aki márványt mer halálom után fölém húzni súlyos százezrekért, az számítson rá, hogy kísérteni fogom élete végéig:)