Igen, mától újra munka. Reggel a főnököm enyhén félénken megkérdezte: ugye mostanában nem mész szabira? Mondtam neki: - Nem. Úgy csinált mintha egy mázsa kőtől szabadult volna meg.
Biztos hiányoztam neki:) persze ilyenkor az összes pénzügyes marhaság rá marad. Legalább nem felejti el, mennyi szar van itt.
Olyan érzésem volt míg be nem léptem reggel, mintha valami visszafelé húzna, de később meg az jött rám: hiányoztak. Fura... Mondjuk mikor a főnök röviden azt mondta: - Gyere már át velem. - a frász jött rám, de csak odaömlesztette ami ez alatt a 2(!) nap alatt odakerült az asztalára. Hirtelen eszembe jutott a vicc: Az élet még előttem áll és nem látok tőle semmit:)
Esik...esik...esik...
Ja! kaptunk kaját. A főnök ludaskását főzetett az egyik étteremben. Akkora kondérban hozták, hogy az egész utcát etethetnénk belőle. Nem ettem még ilyet. Nagyon ízlett és egy egészen kis adaggal teleettem magam. Utána bevágtam Márton kolléga névnapi sütiét, megittam a kávét és most kész vagyok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése