Szomszédság

Este fél 10 és 10 között szoktam zuhanyozni. Mióta kitavaszodott nyitva van a fürdőszoba ablaka. Hetek óta majdnem minden este a következő a szitu. Hallom, ordít a kicsi odaát, lehet vagy másfél éves. Olyan hangosan és hisztérikusan, hogy a csukott ajtajukon át is hallom nálunk. A nagyobb gyerek valami érthetetlen mondókát dudorászva rohangál az ablakunk alatt, kb olyan hangerővel, hogy ő ne hallja, ahogy az ősök nyírják egymást. Áthallatszik a szomszédból, az ott lakó házaspár vitája. Ilyesmiről:

asszony:- Miért nem jössz be?

férj: - Látod, hogy dolgom van.

a: Miért most kell ezt csinálnod?

f: - Mert napközben dolgozom.

a: - De miért nem vagy benn velünk?

f: - Azt mondtad ne jöjjön ide az apám, segítség nélkül nem haladok és meg kell ezt csinálnom...

folytatja a munkát,

fűrészhang...

a: - Gyere már be!

f: - Hagyjál már!!

Megnyitom a vizet, mielőtt a kicsi ordítása át nem vált keserves sírásba. Mondtam, már ismerem a "műsort".

Fura

Ez talán nem is jó szó erre. Régebben is észrevettem, hogy azok, akiknek a blogjait először elkezdtem olvasni, majd kommentelni, mostanában rendszeresen egymásnak esnek. Rossz ezt látni. Egy illúzióval kevesebb. Ettől függetlenül olvasom őket továbbra is, csak lassan megváltozik a nézőpontom és lehet, nem fogok sűrűn hozzászólni a bejegyzésekhez. Nem szeretnék részt venni ebben.

Azért járok vissza hozzájuk, mert érdekel a véleményük. Más élethelyzetben vannak, mint én és másként látják a világot. Nem ismerném a világot azokból a szempontokból, ahogy ők, ha nem olvasnám a véleményüket. Sokszor rácsodálkozom és sokszor nem értek egyet, de nem állnék le velük vitatkozni, vagy megváltoztatni a véleményüket, neagyjisten őket magukat. Ez képtelenség. És ha valaki nagyon nem jön be, oda nem megyek többé, de nem húzom le valami rosszindulatú szöveggel. Nem vagyok én senki. Mégcsak tanult sem vagyok, nem beszélek nyelveket, a munkám is tök átlagos, mondhatni szürke. Nincs jogom olyan véleményt mondani, amivel az sugallom, hogy ezt, vagy azt írjon, vagy ne írjon valaki. De a következetesség fontos számomra. Ha valaki azt írja, hogy ezt vagy azt a dolgot, tulajdonságot szereti akkor ragaszkodjon hozzá. Ezt képes vagyok tiszteletben tartani, még akkor is, ha úgy gondolom enélkül az elképzelése nélkül boldogabb lenne. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, ha valaki ugyanezeket elmondja magáról, viszont mást letámad érte. Az ilyet nem tudom megérteni. Mindenki megtalálhatja azokat a blogokat, ahol elfogadják és szívesen meghallgatják a véleményét, nem kell odarondítani ahol "mások"vannak. Persze tudom vannak olyanok is akik csak erre mennek.

És persze nekem az is nehéz, mikor hülyéskedés szintjén elvagyunk, de ha komoly témára, esetleg vitára kerül a szó, akkor hajlamosak vagyunk félreérteni egymást és nem győzünk utólag elnézést kérni. Én mondjuk szoktam venni a fáradtságot...de ez a természetemből adódik. Néha én is meg tudom makacsolni magam:)

Rossz látni, hogy azok, akik valamikor jól kijöttek egymással, valami érthetetlen okból összevesznek. És miért? Magam sem értem. Lehet történt valami a blogoláson kívül is, amit nem tudok, de nem is rám tartozik...én csak... sajnálom:(

2i készül:)

A türelmetlenség jön ki még a fülemen is. Teljen már az idő...gyorsangyorsangyorsan. Szabira megyek a jövő héten és ez annyira kell most nekem, mint... nem is tudom, a levegő. Lehet, azért voltam tegnap a blogvilágban is olyan aktív, már mindent csináltam, csak a munkát nem. Ma meg szívok, de nem ér-de-kel:D

Kedvenc

Ő a nagy kedvencem és nem azért mert Kat, hanem benne megvan az a tűz, ami belőlem hiányzik :)

Ma

Azt írja a horoszkópom, a mai nap kedvez mindennek amit növeszteni akarok. Hát remélem nem a seggem lesz :P

Tatyók

Elkészültek a levendula tartók. A szárított virág egy belső kis zsákban van és úgy van beletéve egy külső, díszesebb tatyóba.

Persze sajátom nem lett, mert elajándékoztam.

Mikor a díszítést terveztem eszembe jutott, hogy több blogon is láttam ilyen kerek, virágszerű dolgokat. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a yoyó és miképpen kellene ezt megcsinálni. Nehezen találtam illusztrációt hozzá és nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű elkészíteni. Az elkészített yoyók lettek a virágok, középre gyöngy vagy szaténszalag került, zöld cérnával kis szár, oldalt kis bimbók kerültek, bár ezek nem igazán látszanak.

Két húgom, anyósom és egy kedves idős rokon kapta meg ezeket, azzal a feltétellel, hogy minden évben ilyenkor visszahozzák és újratöltöm a kis zsákokat friss virággal. Az enyémnek való levendula pedig még csak most szárad, ennek valamilyen új mintát tervezek majd:)

Mai világ

Az a jó a mai világban, hogy van - ugye - választási lehetőséged. Tanulhatsz, vagy nem. Házasodhatsz, vagy nem. Szülhetsz, vagy nem. Válhatsz, vagy nem. Meleg lehetsz, vagy leszbi, vagy amit választassz. És így tovább... És mindehhez megtalálhatod a hozzáillő csoportot is, vagy kivonulhatsz a civilizációból akár. A korlátok a saját döntéseid.

Régebben szigorú szabályok alakították egy közösség életét. A vallás, a szokások, a hiedelmek, vagy egyszerűen csak a "falu szája". Ma mindenki magasról lesz@rja, ki mit gondol, a magánélet szent és sérthetetlen.

Akkor miért van olyan sok depressziós, boldogtalan ember? Elvégre úgy élünk ahogy akarunk? Nem?

béna:(

Miért nem tudok ilyen hozzászólós részt beilleszteni ide? ÁÁÁÁÁÁÁ béna.

Szereposztás

Szombaton ballagáson voltunk. Általános iskolain. Újra együtt a család! Ez most a férjemé.

Egy kérdés: milyen apakép él egy kis srácban, aki azt látja állandóan, hogy apa etet, fürdet, pelenkáz, dolgozik, bevásárol, főz, teriget, és odaviszi anyának a cipős táskáját, mert a ünnepi topánka feltörte a lábát? Ja és, hogy ő mit csinál? Megszoptatja a kicsit, mert azt még mindig neki kell. Ha a hímnem tudna ilyet azt is lepasszolná.

Hiszek abban, hogy a mai világban, ahol a nők is dolgoznak a férfiak is vegyék ki a házimunkából a részüket. DE! Mindennek van határa. Kiscsaj gyesen - félreértés ne essék én is voltam - és mindent a férje csinál. Reggel elmegy a srác dolgozni, a csaj nemtom mit csinál egész nap, de megvárja, míg apjuk hazaér és akkor mennek bevásárolni, ügyintézni és akkor kezd neki a házimunkának is. Nincs otthon tej, kenyér és képtelen lemenni a két sarokra lévő boltba, sőt sétálni sem az udvarra. Építkeznek, de képes felhívni az építkezésen éppen betont keverő férjét, hogy mit egyen ő most, mert üres a hűtő.

A pláne ebben az, hogy a férj nem önként és dalolva teszi mindezt, hanem folyamatosan küszködik, ha már több kettőnél, káromkodik. Mindig fáradt, türelmetlen, vezető beosztásban dolgozik egyébként, hát nem lennék a beosztottja :(

Mi lesz ebből? Apuka uniszex lett. Nincsenek meg a szerepek. Mitől férfi a férfi, és mitől nő egy nő? Nem apukának kellene focizni, szerelni és pecázni a fiával, anyukával pedig lehetne főzni, tollasozni, kártyázni? Ezeket lehet együtt is tudom, de akkor mi a különbség az apa és az anya között?

Vagy ez mindegy? Azért mondják sokan, hogy meleg párok pontosan ugyanolyan jól fel tudnak nevelni egy gyereket, mint egy hagyományos család? Nem tudom, én még mindig a hagyományos modell mellett vagyok.

Duma

Tegnap csajos estét tartottunk a tesómékkal, nálunk. Hétköznap elég rosszul jön ki ez a dolog, de imádunk összeülni és dumálni. Na ez most is jól sikerült:) hajnali egyig, akkor muszály volt robbantanom a társaságot, különben reggel együtt is kávézunk. Mesélem a messzi tesómnak, hogy a múltkor kit láttam kitámolyogni a kocsmából és, hogy csak egy évvel idősebb, mint én az a srác, de harminccal néz ki többnek. Úgy néz ki, mint öregapám. Az Istennek sem ugrott be neki, kiről beszélek. Gondolkodik, gondolkodik - mint Micimackó - egyszer csak a homlokára csap:

- Az aki valamelyik évben lepippantotta saját magát a Tisza parton?!

- Az...:D

Világvége

Már megint egy megmondóember. Valaki, aki sehol sem volt, mikor tenni kellett volna valamit, bezzeg most utólag...! Konkrétan a gazdasági élet egyensúlyát keverik a jövőbelátás aspektusaival. Könyörgöm! Tanult emberek - majdnem, mint a brit tudósok:) - mindegyik neves egyetem(ek)en szerezte a diplomáját. Nem-e lehetne-e, hogy ezek a borzasztóan nagy tudósok ne egymástól függetlenül állítsanak hülységeket, hanem találkozzanak már egymással és kommunikáljanak ki valami értelmes dolgot nekünk, ha már annyira tudják a tutit?

Csak félek hamarabb fogunk lakni a Marson, minthogy ezek bármiben is egyetértsenek, viszont bő választék van lehetőségekből:) kinek kinek saját vérmérséklete szerint.

Elhavazva

Betemetett a munka egész hétre. A pénztáros kolléganőnek meghalt a testvére, így egész héten szabin lesz. A munkáját ilyenkor ketten visszük, de nekem így már rengeteg. Nemigen leszek található ezért...:(

Harmadnap:)

Istenien harmadnapos vagyok:) Nem bírom már a strapát úgy, mint régen, pedig nem is volt nagy ivászat. Egyszerűen csak kialvatlan vagyok:( ebből kifolyólag kellően nyűgös is.

Az esküvő, amin voltunk elég messze volt, a lagzi elég rövid, este fél 8-kor adták össze őket, vacsora 9-től, éjfélig senki sem táncolt, hideg volt, gázlámpákkal próbáltak fűteni, a zenekar ódivatú. A kaja a szokásos, viszont nagyon finom volt, a sütik is jók voltak. Szilikonpánt dömping!!! Jajjj! De tényleg, ennyit egy helyen már régen láttam. Hajnalban azért mégis jót táncoltunk, próbáltuk szórakoztatni az ifjú férjet, mert kismama felesége nem érezte jól magát és olyan elveszettnek láttuk, mert ő meg bulizott volna. Jó lett volna otthon maradni ma, de sajna nem lehetett. Tegnap délután még ráhúztunk, aludtunk 3-tól 8-ig, megnéztem a Király visszatért, a férjem a gép előtt ült, de ő hamarabb feladta:) Vagy többet kellene tréningeznünk, vagy időben aludni menni, mert ez rémes.

Fáj

Reggel a szokásos mentrend: 6.50-kor indítom a bankot, közben hírek az indexről, majd blogok 7.15-ig. Kattintgatok, olvasgatok az egyiknél hirtelen eláll a lélegzetem. A zsigereim legmélyéig összerándulok és érzem a reggeli kávé keserűségét a torkomban. Utálat, borzalom ezek kavarognak bennem, érzem órákig tart amíg megnyugszom. Talán délutánra megszületik a poszt...

Nehezen dolgozom fel az ilyet. Sokat olvasok, mindenfélét, mert sokszor az írott történetbe jobban bele tudom magam élni, mint egy filmbe. Ilyenkor hiába szólnak hozzám, észre sem veszem.

Felépítgettem az életemet. Szabályokat hoztam magamra vonatkozóan, korlátokat szabtam, eszerint élek és nevelem a gyerekeimet, igyekezve átadni azt mi a helyes és a helytelen az ÉN felfogásom szerint. Nem vagyok vallásos, nem ismerek semmilyen tanításokat az erkölccsel kapcsolatban. Én már olyan korban nőttem fel, ahol a nevelés sokkal liberálisabb volt, mint 50 évvel ezelőtt. De alapvető dolgokat megtanultam ezek nélkül is. Mert mi is az erkölcs? A technikai világunk nem működne fizikai paraméterek nélkül. Méter, kilógramm, forint és rengeteg más mértékegység, amely nélkül nem működne a társadalom. Ez teljesen normális, nemzetközileg elfogadott és kötelező. De az emberi kapcsolatokat mi szabályozza manapság? Ki mondja meg mi a jó vagy a rossz, mi a helyes? Az erkölcs, mint olyan kiment a divatból. Liberalizmus van, mindenki azt csinál amit akar, amíg másnak nem árt vele, ami már jogi kategória. Ezzel elméletben egyet is értek. De annyira bánt, mikor egy kisebbségek mocskos igényeit kielégítő dolog nyilvánosságot kap ilyen szinten, ahol bárkinek hozzáférhető. Basszus adja ki könyvben!! a mondandóját. Hová vezet ez? Kérdem én. A következő években, majd legálisan írhatja le valaki nyilvános helyen a pedofil sztoriait is, mert ez az ő saját belső késztetéséből fakad és úgy érzi "szeretgetni" szokta a gyerekeket?

Nem tudom valós-e a történet, hiszen a net ápol és eltakar. De szánom azt a nőt, aki gondolom még fiatal és ebbe a helyzetbe került a saját hibájából, amiből nem is akar szabadulni és nem törődik vele mi lesz holnap, akit elhasználnak és kidobnak majd, mint egy lyukas zoknit, amit már nem lehet befoltozni. Vagy egy játszadozás alkalmából megölik. Az a közömbös, letisztult leírása az erőszaknak, semmi érzelem, csak érzet, a fájdalomé. És bár azt írja megalázó, nem jön ki az érzés a sorok közül, az bezáródott a nő testébe. Olvsom, mintha gyomorszájon rúgtak volna. Hát erre van az élet? Ennyit ér? Fáj más tudatlansága, lelki szegénysége, nem csak ő miatta, hanem az összes ilyen szerencsétlen miatt, akik nem kapnak második esélyt.

Annyi szépség van a világban, annyi érték, de ilyenkor ha megyek az utcán azon gondolkodom napokig, mit rejt a velem szembejövő, közömbös arcú emberek élete. Milyen sötét titkokat nevelnek és őriznek otthonaikban?

Neeeeeeeekem tetszik

Csak azért, mert nem érek rá és azért mert tetszik:)

Szülők

Sosem értettem, mikor más anyák csecsemős problémákból akkora ügyet csinálnak, mint egy ház. Kezdődik a terhességgel, folytatódik a szüléssel, szoptatás, szájpenész, koszmó, nátha stb.stb. Úgy tesznek sokan, mintha a gyerek egy megoldandó probléma lenne, ami ott van állandóan az életük horizontján ,mint zavaró tényező, mint nyomasztó elfoglaltság. Nem együtt élnek a gyerekkel, hanem mellette. Úgy vállalják, mintha kötelező volna és jönnek utána a tankönyvszerű gyerekneveléssel. Nem tudják - mert nincs aki elmodja nekik - , hogy a gyerek felnevelésében nem az a nagy kihívás, hogy pelenkázni meg szoptatni kell. Az a könnyebbik rész, amíg a fizikai szükségleteit kell kielégíteni. A nagy kihívás akkor jön, mikor nyíladozik az értelme, amikor közösségbe kerül és elkezd kérdezni és sok szülőnek, aki alaposan áttanulmányozza a szakirodalmat a legújabb babakocsi és cumisüveg trend után, lövése sincs a gyerek lelki szükségleteiről. Az idő mennyiségről amit rá kell szánni, hogy értelme legyen annak, hogy erre a világra jött, hogy ne 3-4 emberről beszéljünk, hanem családról. Sajnos sok korombelit is elidegenítettek a szülők maguktól, a testvéreket egymástól. Ezért van az, hogy az újdonsült szülők egyedül állnak e nagy kihívás előtt és kínjukban minden hülyeséget képesek átvenni a médiából, könyvekből, a netről, amit modern módszerként tálalnak. A józan paraszti ész és a családi segítség kiment a divatból. Nincsenek tapasztalt nagyszülők, szülők, bármiféle nőrokonok, vagy olyan nagytudásúak hiszik magukat, hogy alapból elutasítják a tanácsokat. Persze ezeket sem fogadja meg mindig az ember, mert néha hallhatunk vadságokat:), de a támogatás a nőiség és anyaság megélésében nagyon fontos, különben nem csodálom, ha ezek az asszonyok úgy érzik rájuk szakad az ég is, nem boldogulnak a háztartással, pedig minden géppel működik, nem funkcionál a házasságuk, pedig az apák jóval nagyobb részüket veszik ki a házimunkából, mint a mi apáink. Nem tudom nekik így sikerül-e visszaterelni a gyereket a családban betöltött eredeti "funkciójához", hogy szeretve legyen felnőtt koráig:) Rájönnek-e mi az a gyerekben ami "jött vele" és mi az amit csak ő adhat hozzá, hogy olyanná váljon, amilyenné lennie kell.

Nehéz kérdés

Tépelődöm, aztán megnyugszom. Megint tépelődöm aztán megint megnyugszom. Hol ez, hol az tart hosszabb ideig. Anyámék is átélték ezt? Ők is aggódtak? Kár, hogy már nem tudom tőle megkérdezni:( Pedig szeretném, adjon tanácsot, hogy is kellene ezt csinálnom? Egyáltalán kell-e csinálnom bármit is? Elég a példamutatás, vagy szájbarágósan mondjam el, részletesen? Nem mondhatom meg, hogy ezt így kell csinálni, mert senki módszere sem üdvözítő. Az irányvonalakat már megadtuk, de képes lesz-e az adott szituban dönteni? jókor igent, vagy nemet mondani? Vagy hagyjam, mert okos és tudni fogja mi a jó neki. De biztos az a jó amit adott pillanatban annak érez? Meg tudom védeni egy csalódástól, egy szívfájdalomtól? Szeretném nagyon, de ez hozzátartozik a felnőttéváláshoz. Tudja, hogy hozzánk bármikor fordulhat. Tudja? Én bármikor fordulhattam az anyámhoz, mert mi nem voltunk egy ölelkezős, puszilkodós család és nekem szerintem sosem mondta egyik szülőm se: szeretlek, de nem is hiányzott. A megadott háttér az amitől olyan biztos voltam a családi kapcsolataim erősségében. A gyerekem érzi ezt? Remélem. Beszélnem kell vele, mindenféléről, olyasmiről is amihez eddig fiatalnak gondoltam.

A lányom talákozott egy fiúval...

2i

A nevemről.

Harmadik generációs Katalin vagyok a családban, hála apámnak :), aki azt mondta anyunak, nem hoz haza minket a kórházból, ha nem az ő, mármint az anyám, nevét kapom. Igaz anyu próbált rá hatni és még a Kunigunda is szóba került, mint végső érv, de nem hatott, így maradt az első leánygyermeknek kijáró, hagyományos keresztnév. Ez már akkor sem számított nagyon modernnek, de engem nem zavart, mert nem volt az osztályban két Kati soha, míg Andi és Anita 3-4 is. A nagymamám még Kató volt, anyu kisKati én pedig Katica lettem így családon belül az vagyok ma is, viszont ez a becéző forma házon kívül nem állja meg a helyét és ez akkor volt a legzűrösebb, mikor gimibe jártam. Sehogy sem tudtak a nevemmel megbarátkozni. Ott mindenkinek modernes neve volt: Inez, Mercédesz, Lívia...

Tudni kell rólunk, hogy a suliban kiemelten tanultunk oroszt, angolt és matekot, ja és elég "pihentagyúak" voltunk mindig, az osztályfőnök nagy bánatára:) Első idegennyelvi óráinkon bemutatkozáskor a tanárok már eldöntötték milyen beceneveken szólítanak minket, velem kapcsolatban elég jó volt a fantáziájuk: voltam Kátya, Kátyenka, Kate, Kathy, vagy egyszerűen csak Cat. Aztán nem sokkal később a pad alatti postában a megszólítás már Ii volt, vagyis Kéti és valamelyik okos matekfaktos fiú hozta ki belőle a 2i-t. Négy évig voltam 2i, se előtte, se utána, mégis mikor nicket kellett választani egyből ez ugrott be és valahogy illik rám, én vagyok...

Reggeli kávé

Reggel autóval indultunk dolgozni. Ahogy elhaladtunk a szomszéd ház előtt, láttuk, hogy a srác derékig van a motorház tető alatt, mellette állt a felesége, helyes szőke lány, kezében két kávéscsészével.

a férjem: - Neki is odaviszik a kávét.

én: - Mert biztos ő is megérdemli:) - és a combjára tettem a kezem. Elmosolyodott...

Égés:)

Szedtem magamra egy kis "kapás" barnaságot. Nálunk azt hívják így, mikor az embernek csak a hátulja pirul le. A háta és a lába végig, mert gyomlálás vagy kapálás közben csak azt süti a nap. Sürgősen ki kell mennem és hanyattfekve süttetnem magam, különben felemás leszek:)

Nyaralásom első napja

Régebben még többször bandáztunk többen is. Ha volt lehetőségünk kibéreltük nyaraink (és lázadásaink) kedvenc színhelyét Zánkán, a csapattábort. Összeverődött innen a környékről 30-40 ember és irány a Balcsi. Akkor is mentünk, ha nem tudtunk ott lenni egész héten, csak hétvégén. Igaz, hogy eltelt majd egy nap az odavissza úttal, de kit érdekelt? Pár év után már a kezeimben volt a menetrend, pláne, ha a többiek után két nappal értünk le.

Megérkezés kb10-11 óra. A tábor körül minden csendes, épphogynem hullaszag, de hasonlít. Autó leparkol, cucc kipakol, hűtőbe, konyhába. Még mindig senki. Körülnéz... A környék, mint egy hurikánnal táncot járó tornádó söpörte vidék. Szemeteszsák keresés és pakolás. Üres üvegek, kajamaradék, papírféle izék, gyanús kinézetű bigyók és több más azonosíthatatlan gezemice. A szennyesek egy másik kupacba, félpár zoknik várakozó álláspontra helyezése, törölközők összehajtogatása. Mikor az első sóhajok (nyögések) hallatszódnak nyomás a konyhába és feltenni a kávét. Ez akkor ment a legjobban, ha legalább két kávéfőző volt. Aztán valami kajaféle után nézés, lehetőleg olyan mennyiségben és minőségben, hogy legyen készen, mikor ennének és mivel ennek az időpontja kora délutántól másnap délig lehetett esedékes, így általában lecsó, rántotta, zöldségleves volt a menü. Ja és volt olyan aki kettőt fordult, mert az első adag pocsékba ment nála:P

Ha kirándulunk...

A társaság. Vegyes. Fiúk, lányok 25-35 között, párok és egykék, gyerekkel vagy anélkül, diplomások, szakmunkások vegyesen, változó számban. Rendesek, bár egy kívülálló számára agyrém lehet ha meglát minket bulizni:) Mióta a bandában van annyi autó, hogy mindannyian elférjünk, elutazgatunk országon belül több helyre is. Kedvenc helyünk, egyben ivótúráink fő célpontja Tállya. Szerencs fölött van, tőlünk jó messze :P

Emlékszem, mikor először jártunk ott. Ősz volt, ragyogó aranyszínben tündöklött a táj, isteni szőlő illatot hozott felénk a szél, mesés volt. Engem, mint tősgyökeres síklakót egyébként is úgy vonz minden kis domb, mint a mágnes. Már vártak minket pénteken este, de mire mindenki leadta a munkát és el tudtunk indulni, bizony már rendesen esteledett. A házinéni nyitotta ki a vendégházat, vastag hajópadló, kiálló fa gerendák, friss meszelés, piros muskátli az ablakban, mindenhol tisztaságszag. 5 szoba volt és a fekvési rend előre be volt osztva. És akkor a házinéni feltette a kérdést: kinek adhatom a kulcsot? Erre 11 ember egyszerre rám mutatott: neki!

Még sikerült rávennem a társaságot, hogy kóstolás előtt ágyazzunk meg, mert később már nem lesz meg ez a képességünk és mentünk egyenesen a pincébe:)

Konzervatív

Bogiéknál én lennék a konzervatív:) Húú mennyi minden eszembe jutott...

Cső

A pontos cím: 2i és a csavarodásmentes locsolócső.

Szóval aki ilyet vesz az készüljön fel rá, hogy - mint oly sok minden - ez sem igaz:P Tavasszal : rászánjuk! felkiáltással, vettünk egy ilyen alkalmatosságot az egyik barkácsboltban. Mindig volt kutunk, szivattyúnk és tömlőnk is, de szerettünk volna most egy "normálisat", ami a nevéből kifolyólag, nem törik, nem csavarodik, csak locsol. Tehát, tegnap délután szivattyú bekapcs, slagvonszolás következik, hogy míg kiérek a fejig addig is érhesse víz a tájat. Akkor még nem gondoltam, hogy műsoros est következik a szomszédoknak. A cső megtörik, 2i ránt rajta egyet, megy tovább, megint megtörik, megint dobás, megy tovább... az 5-nél türelem elfogy és mérgemben földhöz vágtam a végét. Erre mit csinál?! szembe fordul velem és a kb 10 fokos víz, a 3/4-es csövön rámzúdult. Ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség egy mosás+zuhany kombóval és arra gondoltam: ezért a szolgáltatásért került ez ennyibe :)

A hűségről

Remélem kedves blog-barátom nem haragszik meg rám:)

Nála olvastam a hűségről. A kiindulás pedig egy blogbejegyzés, mely szerint egy fiatal nő, aki már tizenéve házasságban él, most úgy érzi beleszeretett egy másik férfiba. Nem is igazán akartam kommentelni, aztán mégis csak megtettem, de nem mondtam vele semmit, legfeljebb azt, hogy voltak gondolataim. Előre bocsátanám, én nem írnám ki, ha lenne ilyen sztorim és neki is szerencséje volt, hogy csupa normális ember kommentelt hozzá. Ilyen dologban idegenektől tanácsot kérni lehetetlen vállalkozás. Elhiszem, hogy összezavarodott, hogy tanácstalan, de ha kap is jószándékú, használható tanácsot, akkor is az ő életéről van szó.

Nem élhetjük más életét, nem vagyunk a helyében. Mindenki csak a saját szemszögéből látja ezt a nőt, de senki sem érzi ugyanazt. Sokan voltak már ilyen helyzetben, de nem ebben. Ezért kell óvatosan fogalmazni. Én inkább kérdezgetném, meghallgatnám, mert az ami az egyik embernek üdvözítő megoldás, a másiknak kész öngyilkosság.

Lehet megközelíteni a dolgot úgy, hogy a csaj nem túl következetes és ha már férjhez ment azt csinálja komolyan és semmi kilengés, mert mit képzel ő..? Újra mondom, nem vagyok a helyében. Ha valaki csinált valamit 15 évvel korábban nem biztos, hogy ma is úgy csinálná. Ki vagyok én, hogy elítéljem ezért, még ha tudom, ezzel valakinek nagy fájdalmat okozott. Most ebben az életben kell élnie és, ha úgy gondolja lemarad élete szerelméről hát mondjon le róla? Meg tudja ezt úgy tenni, hogy ne fájjon 10 év múlva, azt érezvén lemaradt valamiről? És ha ez a döntése rányomja a bélyeget a kiegyensúlyozottnak mondott házasságára és e nélkül a döntés nélkül is boldogtalanná teszi a másikat?

Másrészt különbséget kell tenni a vágy és a szerelem között. Sokan összetévesztik. Megkívánni valakit gyorsan és türelmetlenül, érezni azt az állandó vonzást, mindig rá gondolni, vele lenni - ez nagyon vonzó lehet, mondhatni ellenállhatatlan. De eljutni idáig annyit jelent, mint engedni, szinte behívni ezt az érzést. Alkalmat keresni, adni valakinek, hogy kiváltsa belőlünk. Ez a nem mindig tudatos nyitás az, ami bírálható. Az unalom, a mindennapok és a megszokás szüli ezt és ha időben nem ismerik fel és nem tesznek ellene, előbb utóbb valamelyik fél nyit. Vissza lehet csinálni, de borzasztóan nehéz és bármennyire igyekeznek nyoma marad. Ez éretté tehet egy kapcsolatot, de lehet, egy nap már csak a romok maradnak.

Az a szerencsés, ha két embernek a házassággal kapcsolatos alapfogalmak ugyanazt jelentik és nincs mellébeszélés. De így a végén leszögezem: a házassággal nem kapunk olyan írást a kezünkbe, amivel garantálják, hogy ez már ezután mindig így lesz, holtodiglan holtomiglan stb. Az emberek változnak és kívánnám mindenkinek, hogy ne érje soha a másik fél részéről bántás, mégis azt kell mondjam nem ismerhetjük a másikat 100%-ig. Mindenki hozhat váratlan döntést, látszólag minden különösebb indok és előzmény nélkül. Én nem vagyok már egy mai csirke :) sokmindent láttam és átéltem már, de nem kell nekem hinni...vannak szerencsések:)

De inkább válás, mint hazudozás, inkább válás, mint olyannal élni aki nem szeret. Ez is megérne egy posztot, hogy megéri-e nyelni, meghunyászkodni, vagy megalázkodni azért, hogy ne hagyjanak el?

Kóc

Biciklivel jöttem, belenéztem a tükörbe és megláttam a kóctengert. Erre mondaná a tesóm ( a középső) a külsőm tükrözi a bennem rejlő zűrt. Persze fésű nincs nálam, de kócoltam rajta még egy kicsit és rettentően divatos lettem. Jó volna az agyamon is rázni egyet, nem tudom mire leszek ma használható. Tegnap a főnököm egész nap el volt foglalva, nem szólt hozzám és ez annnnyyira jó volt:) Ma is kibírnám.

Ráadásul elolvastam Modoros tegnapi szösszenetét és kellemes röhögés jött rám, hogy milyen jó volt az a poszt:D!!

Hold

Most olvastam, hogy egy japán holdszonda időzített bacsapódással fog landolni a Hold felszínén, és mivel már elvégezte a feladatát már csak hulladék. Majd azt, hogy ez bevett szokás a holdszondát indító országok részéről:(

Hát ez lenne a megoldás? Az derült ki ezeknek a szondáknak a felvételeiből, hogy túl nagy a Hold felszínén a rend és a tisztaság? Annyira fontos egyeseknek, hogy nyomot hagyjanak maguk után, hogy a mocskos kezük nyomát még 382 500 km távolságban is ott kell hagyniuk. A Holdat is bepiszkítjuk, pedig mióta a világ világ foglalkoztatja az embert, hol romantikusan, hol félve, hol szerelmesen néztek fel rá, verseket, ódákat írtak róla, vagy hozzá. László Endre úgy szólítja meg: "aranyhajú ezüstlány". 

A Hold évente 3,8 cm-rel távolodik a Födtől. Nos...nem elég gyorsan.

Ájulásig

 Az otthonom és a munkahelyem között félúton van egy laktanya. Rengetegen járnak bringával kora tavasztól késő őszig. Tegnap tekertem hazafelé és találkoztam egy csomó sráccal. Szélcsend volt és lassan mentem, bámészkodtam. Ahogy elmentek mellettem olyan illatfelhő vett körül hirtelen, hogy majd leestem az ülésről. Finomak voltak, de így együtt olyan töményen ért... Ha az volt a céljuk, hogy a nők elájuljanak tőlük üzenem: nálam bejött:)

Mai tipp nekem

Kedves Halak!

Meg tudsz még lepődni? Ha azt hiszed, hogy nem, akkor ma megtörténhet. Valaki olyasmit talál mondani neked, ami átrendez benned néhány dolgot. Itt az ideje. Végre új szempontot kapsz, ahonnan nézve bizonyos kérdések érthetőbbé válnak. Nem fogsz megvilágosodni, de közelebb kerülhetsz a megoldáshoz. Ehhez előfeltétel, hogy nyitott legyél…

Ez a mai horoszkópom. Olyan vagyok, mint a legtöbb ember:) Nem hiszek benne, de elolvasom. Bár találkoznék valakivel, aki valami használhatót is mond! Elegem van a politikából, a rosszindulatból, abból, hogy még a vízcsapból is a borzalmak folynak. Nehezen tudom meghatározni, meddig tart a jólértesültség határa. Mi az ami már sokkk. Csak mostanában sűrűn veszem észre, hogy azon gondolkozom, mi nyomaszt már megint? Igen, sokmindent a lelkemre veszek, amit nem kellene, amin nem tudok változtatni. Hiába olvasok ilyenkor meséket, kézimunkalapokat, bármit ami eltereli a figyelmem, nem használ. Sokszor felteszem magamnak a kérdést mi a fontos? Fontosak az apró dolgok a mindennapi életünkben úgy, hogy azokkal semmit sem tettünk a világért, de jólesett? Vagy fontos az, hogy tudjak minden robbantásról, lövésről és balesetről? Fontos, hogy mások helyett is szarul érezzem magam?

Igen, tényleg kellene valaki aki segít, de kellene inkább valaki, aki képes megoldani a gigantikus problémákat, hogy a kisemberek nyugodtan élhesség a maguk jelentéktelen életét abban a hitben, hogy boldogok.

Újak

Na, ez is kész van. És kivételesen gyorsan. Szombaton a kisebbik lányommal voltam anyagot választani a levendulás zsákoknak, persze mi lett a vége? Ő magának is választott:) Régóta szeretett volna egy rövid derekú pulcsit és egy átkötőset, és persze nagyon rafkós volt, mert míg én a vásznak között válogattam, addig ő kinézte magának ezt a két anyagot. 2X fél méter=2 db pulcsi, 128-134-es méretben kb. Azért kb, mert nem szabásminta alapján csináltam, hanem csak úgy egy másik pulóvere alapján, szemre. Nagyon elégedett volt, de közölte, hogy : anya! kellene néhány új top is. Kire ütött ez a gyerek?:) Igazi kis csaj.

Áztunk

Gyereknap alkalmából bőrig áztunk. Tudom én vagyok a felnőtt, nekem nem lett volna szabad elindulnom mikor hallottam, hogy dörög az ég. De több gyerek is rám volt bízva és nem akartam csalódást okozni nekik. Jobb lett volna, ha otthonra szervezek valami gyerekeset, de nem voltam kreatív hangulatomban. Hazafelé már kocsival jöttünk és egy jó meleg tea mindenkit átmelegített :)