Este fél 10 és 10 között szoktam zuhanyozni. Mióta kitavaszodott nyitva van a fürdőszoba ablaka. Hetek óta majdnem minden este a következő a szitu. Hallom, ordít a kicsi odaát, lehet vagy másfél éves. Olyan hangosan és hisztérikusan, hogy a csukott ajtajukon át is hallom nálunk. A nagyobb gyerek valami érthetetlen mondókát dudorászva rohangál az ablakunk alatt, kb olyan hangerővel, hogy ő ne hallja, ahogy az ősök nyírják egymást. Áthallatszik a szomszédból, az ott lakó házaspár vitája. Ilyesmiről:
asszony:- Miért nem jössz be?
férj: - Látod, hogy dolgom van.
a: Miért most kell ezt csinálnod?
f: - Mert napközben dolgozom.
a: - De miért nem vagy benn velünk?
f: - Azt mondtad ne jöjjön ide az apám, segítség nélkül nem haladok és meg kell ezt csinálnom...
folytatja a munkát,
fűrészhang...
a: - Gyere már be!
f: - Hagyjál már!!
Megnyitom a vizet, mielőtt a kicsi ordítása át nem vált keserves sírásba. Mondtam, már ismerem a "műsort".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése