Ez talán nem is jó szó erre. Régebben is észrevettem, hogy azok, akiknek a blogjait először elkezdtem olvasni, majd kommentelni, mostanában rendszeresen egymásnak esnek. Rossz ezt látni. Egy illúzióval kevesebb. Ettől függetlenül olvasom őket továbbra is, csak lassan megváltozik a nézőpontom és lehet, nem fogok sűrűn hozzászólni a bejegyzésekhez. Nem szeretnék részt venni ebben.
Azért járok vissza hozzájuk, mert érdekel a véleményük. Más élethelyzetben vannak, mint én és másként látják a világot. Nem ismerném a világot azokból a szempontokból, ahogy ők, ha nem olvasnám a véleményüket. Sokszor rácsodálkozom és sokszor nem értek egyet, de nem állnék le velük vitatkozni, vagy megváltoztatni a véleményüket, neagyjisten őket magukat. Ez képtelenség. És ha valaki nagyon nem jön be, oda nem megyek többé, de nem húzom le valami rosszindulatú szöveggel. Nem vagyok én senki. Mégcsak tanult sem vagyok, nem beszélek nyelveket, a munkám is tök átlagos, mondhatni szürke. Nincs jogom olyan véleményt mondani, amivel az sugallom, hogy ezt, vagy azt írjon, vagy ne írjon valaki. De a következetesség fontos számomra. Ha valaki azt írja, hogy ezt vagy azt a dolgot, tulajdonságot szereti akkor ragaszkodjon hozzá. Ezt képes vagyok tiszteletben tartani, még akkor is, ha úgy gondolom enélkül az elképzelése nélkül boldogabb lenne. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, ha valaki ugyanezeket elmondja magáról, viszont mást letámad érte. Az ilyet nem tudom megérteni. Mindenki megtalálhatja azokat a blogokat, ahol elfogadják és szívesen meghallgatják a véleményét, nem kell odarondítani ahol "mások"vannak. Persze tudom vannak olyanok is akik csak erre mennek.
És persze nekem az is nehéz, mikor hülyéskedés szintjén elvagyunk, de ha komoly témára, esetleg vitára kerül a szó, akkor hajlamosak vagyunk félreérteni egymást és nem győzünk utólag elnézést kérni. Én mondjuk szoktam venni a fáradtságot...de ez a természetemből adódik. Néha én is meg tudom makacsolni magam:)
Rossz látni, hogy azok, akik valamikor jól kijöttek egymással, valami érthetetlen okból összevesznek. És miért? Magam sem értem. Lehet történt valami a blogoláson kívül is, amit nem tudok, de nem is rám tartozik...én csak... sajnálom:(
ha tényleg becsüli egymást két ember, akkor egy összebazmegelés nem okozhat olyan nagy problémát:)
VálaszTörlésDe ígérem, igyekszem önkritikát gyakorolni, azért a szavad jelent valamit:)
Szia! egyetétek, nem célzottan valamelyikőtökről írtam, csak úgy azt, ami hirtelen eszembe jutott és magamnak is, hogy később se felejtsem el. Ha mégis ellentétesen viselkednék, az orrom alá lehetne ez alapján dörgölni :)
VálaszTörlésaz orr alá dörgöléseket a szerint osztályozzuk, hogy melyik testrészt vesszük ehhez igénybe:PPP
VálaszTörléshát ja :)
VálaszTörlésKomoly dolgok boncolgatásakor, különösen ha érintett az illető derül ki, hogy mennyire stabil is egy (netes, vagy IRL) barátság.
VálaszTörlésVagy, hogy egyáltalán annak érzi-e mindkét fél a dolgot.
A blogolvasásnak az az egyik nagy csapdája, hogy sokkal többet (és sokkal gyorsabban) megtudsz a blogolóról, mint az egy IRL ismerettség esetén történne. Emiatt megvan az az illúzió, hogy jó ismerősök vagyunk, holott...;)
A másik dolog az írott forma velejárója: Nem visz át gesztusokat, hangsúlyt, az olvasó saját hangulata, pillanatnyi lelkiállapota szerint értelmezhet, és a blogoló a hozzászólások olvasásánál ugyanígy jár el.
Sokszor az egyik fél nem is tud róla, hogy a másik valamit félreértett és nem érti miért, mitől változott meg a vele kapcsolatos hozzáállás.
Dark Jedi: leírtad,amire ezekben a percekben gondoltam. Az is eszembe jutott, hogy msn-en is kerültem már ilyen helyzetbe, pedig őt ismertem is, mondhatni jóban voltunk. Azonnal kaptam a telefont és már hívtam is. De ott legalább megvolt rá az esély:)hogy kimagyarázzam.
VálaszTörlésIgen közel érezhetjük magunkat egymáshoz, de mikor gáz van könnyebben le is rázható az ismeretség. Ezért törékeny.
megértem az érzéseidet, s teljesen egyet értek a gondolataiddal.
VálaszTörlésHa ez ellentmondásnak tűnik, akkor olvassátok rövid, de tanulságos élményemet
remélve, hogy érdekel, érdekes a másik monitorja mögül is látni
a hét elején kedvet éreztem ahhoz, hogy aktív tagja legyek én is net blogos világának, s a Kedvesem által mutatott, kedvenc oldalait meglátogattam.
Éppen rátaláltam egy-egy olyan posztra, mely megérintett. Az első néhány kommentemet leszámítva olyan reakciókat láttam, amin azóta is csodálkozom. Én örülök, ha nagyon más emberekkel beszélgethetek a neten, de nem gondolom, hogy olyat és úgy kommunikáltam volna, amit már nem illik, s a többiek szórakozását elrontottam volna. Véleményt mondtam, ha a stílus néha szarkasztikus is, de nem szerettem volna senkinek sem megmondani, mit KELL, s mit NEM KELL.
Az agresszivitás messze áll tőlem, de ahol tapasztalom nevetek rajta, míg a btk.-ba nem ütközik.
Aztán végül bekapcsolódótt olyan blogoló is, aki a nem publikált világban megélt csalódását, velem szembeni - való életben való - viselkedését szerintem nem merte publikusan vállalni. Valóban nem odavaló irányba ment át, személyesen kellett volna megbeszélnünk kettőnknek - inkább hármunknak - de nem volt rá módom.
Remélem, az elveszett illuziók mégsem vesztek el, s visszatér a kedved az aktív véleménynyilvánításhoz
Sokáig gondolkoztam mit válaszoljak.
VálaszTörlésÉn is végigolvastam, amiket írtál.
Bár nem értették amire célzol, én próbáltalak követni. Azt kívánom, bár oda is így írtál volna!!
Félreérthetők voltak a hozzászólásaid. Ha elolvastad amiről itt írtunk akkor láthatod: verbális kommunikáció nélkül nem lehet mindent megérteni és vagy nagyon óvatosan kell fogalmazni, vagy el kell sajátítani egy adott közösség nyelvét, a hangulatjelek helyét, mindent ahhoz hogy ne legyen bántódás belőle.
Tudom, első benyomást csak egyszer tehet az ember, de ne add fel, csak próbáld óvatosabban. Szerintem akkor mindenki szívesen lát majd:)
Köszönöm, hogy válaszoltál, kedves tőled a segítő szándék és a megértés.
VálaszTörlésValóban szeretek félre érthető lenni, de nem azért, hogy sértegessek másokat, hanem a reakciókra vagyok kíváncsi. Előfordul, hogy túlzásba esem, vagy nem vagyok óvatos, sőt élőben sem figyelek az első benyomásokra, nekem az nem olyan fontos. Az első látásra szerelem teljesen más :)
Nagyon kíváncsi vagyok az emberek reakcióira, úgy gondolom, abból ismerem meg az embereket. Szerintem érdekesebb és sokkal többet mondó, amikor egymástól eltérő véleményekről beszélgetünk, mint mikor a blogokon könnyed viccelődés történik (nem lebecsülve annak szórakoztató hatását)
Az egymásnak esés - ha jól értelek - azért okozott benned rossz érzéseket, mert nem oly módón beszélték meg egymással a véleménykülönbséget, ahogy értelmes, egymást tisztelő emberekhez méltó?
Az agresszió, a tolerancia hiánya szomorúan el tudja rontani az értékes társalgást szerintem.