Sosem értettem, mikor más anyák csecsemős problémákból akkora ügyet csinálnak, mint egy ház. Kezdődik a terhességgel, folytatódik a szüléssel, szoptatás, szájpenész, koszmó, nátha stb.stb. Úgy tesznek sokan, mintha a gyerek egy megoldandó probléma lenne, ami ott van állandóan az életük horizontján ,mint zavaró tényező, mint nyomasztó elfoglaltság. Nem együtt élnek a gyerekkel, hanem mellette. Úgy vállalják, mintha kötelező volna és jönnek utána a tankönyvszerű gyerekneveléssel. Nem tudják - mert nincs aki elmodja nekik - , hogy a gyerek felnevelésében nem az a nagy kihívás, hogy pelenkázni meg szoptatni kell. Az a könnyebbik rész, amíg a fizikai szükségleteit kell kielégíteni. A nagy kihívás akkor jön, mikor nyíladozik az értelme, amikor közösségbe kerül és elkezd kérdezni és sok szülőnek, aki alaposan áttanulmányozza a szakirodalmat a legújabb babakocsi és cumisüveg trend után, lövése sincs a gyerek lelki szükségleteiről. Az idő mennyiségről amit rá kell szánni, hogy értelme legyen annak, hogy erre a világra jött, hogy ne 3-4 emberről beszéljünk, hanem családról. Sajnos sok korombelit is elidegenítettek a szülők maguktól, a testvéreket egymástól. Ezért van az, hogy az újdonsült szülők egyedül állnak e nagy kihívás előtt és kínjukban minden hülyeséget képesek átvenni a médiából, könyvekből, a netről, amit modern módszerként tálalnak. A józan paraszti ész és a családi segítség kiment a divatból. Nincsenek tapasztalt nagyszülők, szülők, bármiféle nőrokonok, vagy olyan nagytudásúak hiszik magukat, hogy alapból elutasítják a tanácsokat. Persze ezeket sem fogadja meg mindig az ember, mert néha hallhatunk vadságokat:), de a támogatás a nőiség és anyaság megélésében nagyon fontos, különben nem csodálom, ha ezek az asszonyok úgy érzik rájuk szakad az ég is, nem boldogulnak a háztartással, pedig minden géppel működik, nem funkcionál a házasságuk, pedig az apák jóval nagyobb részüket veszik ki a házimunkából, mint a mi apáink. Nem tudom nekik így sikerül-e visszaterelni a gyereket a családban betöltött eredeti "funkciójához", hogy szeretve legyen felnőtt koráig:) Rájönnek-e mi az a gyerekben ami "jött vele" és mi az amit csak ő adhat hozzá, hogy olyanná váljon, amilyenné lennie kell.
ez ütött. tudnád mennyire rühellem a "hős anyukákat" meg a kenetteljes szövegüket, hogy ők elsősorban ANYÁK, de fingjuk sincs róla, hogy egy embert nevelnek, nem egy játékszert.
VálaszTörlésNagyon jól megragadtad a lényeget, több lényeget is:)
VálaszTörlés1. "mint zavaró tényező, mint nyomasztó elfoglaltság. Nem együtt élnek a gyerekkel, hanem mellette" - igen, ez sajnos tipikus, mindennapos dolog:(
2. A nagyszülők hiánya, az elidegenedés. Igen, ma már a fiatalok nem hiszik csak úgy el a szülőknek, amit mondanak, a generációk közötti eltérések is nagyobbak, mint régen, ezen felül a szüleim korosztályára én úgy tekintek, mint a modern világ első nagy áldozataira. nagy szabadságukban ők voltak az elsők, akik képtelenek voltak kezelni helyzeteket, a gyermekek emocionális igényeit
3. és ezt kihagytad: pont a második pont miatt kellene a mai fiataloknak rájönni, hogy nem megy az csak úgy, és nem kellene úgy elcseszni a dolgokat, mint a szüleik tették, dehát a gondolkodó ember javarészt illúzió:)