Óévbúcsúztató

Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? - Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben.
	Arany János Ma már annyiszor+annyi helyre küldtem mindenféle formájú és hosszúságú újévi üdvözletet, hogy elegem van. Itt legyen ez a rövidke idézet. Megvan benne minden, amit egy jóérzésű ember az ismerőseinek(és magának) csak kívánhat. Esetleg szolgálhatok még egy virtuális puszival:)

Meló-dia

Dolgozom még 3 napot idén. Nem szívesen, de itt is lennie kell valakinek. 31-re kiharcoltam magamnak a szabadságot, úgyhogy újabb 4 nap pihi jön. Még nem tudjuk mit csinálunk szilveszterkor. Ami adódik...

Tegnap volt szerencsém a férjemmel kettesben eltölteni a napot. Leengedett redőnynél, a karácsonyfaizzók fényében. Megállapítottam, hogy ez(ek) volt(ak) az év csúcspontja(i) :))

Kis leltár: voltunk mindenhol, odaadtunk mindent, volt rengeteg puszi és jókívánság+kaja. Tehát az eredmény többlet, amit jól be kell osztani a következő évre.

Beköszöntött a családban a sims3 korszaka. Tegnap a lányommal Egyiptomban kerestünk ereklyéket. Klassz játék, de ha nem vigyázunk odaragadunk a képernyőhöz:)

Köszöntő tőlem

Én magam nem rímelek, így segítségül hívtam a poet.hu-t. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok ezzel a két verssel. Az első ütős, a második mesés:)

Merre tartasz, Ember? Merre tartasz, Ember? Megfulladsz a sárban Melyet teremtettél csúfos rothadásban. Merre vezet utad, melyben vak reményed, Hová eddig hajszolt gőgös büszkeséged? Állj meg végre, állj meg Nyisd ki szemed tágra Nem zülleni jöttél széles e világra! Nézz magadba mélyen, dobd el azt a páncélt, Leld meg emberséged örök hozományként, Oldj fel minden béklyót, szabadítsd ki magad Csak Te vagy rá képes, a szabad akarat. És karácsony táján legyen végre Ünnep - Adjon Isten békét háborgó lelkünknek.
		Vitkovits Máté
Karácsonyi sóhaj Hópelyhek szállnak, közeleg az ünnep, A messzi távolból rénszarvasok jönnek. Siklik a szánkó, suhan az égen, Ilyen szép karácsony nem volt már régen. Ünnepi ruhába öltöznek a házak A kandalló tüzénél biztos nem fáznak, Tápláljuk a tüzet, égjen egész éjjel, Megtelik a szívünk örömmel és fénnyel. Lázasan készülünk, eldugdosunk mindent, Törjük a fejünket, kinek mit vegyünk meg, Azt szeretnénk adni, amit nagyon szeretsz, Kibontva a dobozt, boldogan ránk nevetsz. Legyen a karácsony a boldogság ünnepe, Vajon az angyalkák éjszaka jönnek-e? Nesztelenül szállnak, nem láthatja senki, A szeretetet nem lehet devizában mérni.
	Szolnokiné Bea

12.23

Nincs is jobb, mint egy hajnali bevásárlás a tesco-ban:P

A lenti képek tényleg csak emlékbe készültek. Híre hamva sincs a hónak:( Lehetne -2 fok igazán. De nincs...

Reggel bevásárlás után, útban ide a férjem az utóban részletesen elmondta, hogy mi lenne, ha nem a munkahelyre, hanem egyenesen haza mennénk. Azt hiszem ez volt a nap csúcspontja:) Hogy is mondták az Oscar-ban? - Máma nagyon hullámoznak az érzelmek:)

Nyeremény

Tegnap a lányom nyert egy mikrohullámú sütőt:) Még tavasszal elment a gyógyszertárba és ott kitöltettek vele egy nyereményszelvényt. Akkor nem mondta és azóta teljesen el is felejtette. Délután keresték meg telefonon, azzal, hogy mehet az ajándékért, mert kihúzták számára a 3. legértékesebb tárgyat. Van-e ebben valamilyen jel? Nem tudom. Talán lesz jövőre egy lagzi, ahová nászajándék kell, vagy feldobtam az ötletet, hogy ha már van egy felesleges mikrónk feltétlenül kellene hozzá egy hétvégi ház, vagy nyaraló:D

Más: Amit a BKV csinál az botrányos. Nincs az országban esetleg még egy tanácsadó cég, aki még nem kapott pénzt ettől az épületes vállalattól és aki helyre tudná billenteni a cég működését?? Esetleg egy józan paraszt is jöhet...

Ünnep

(ha)hóóóó

Elaludtunk. Fél 9-kor ébredtünk. Nekem nem volt betervezve a hólapátolás, de mosdás közben az jutott eszembe, mi lesz, ha a következő években nem látok több havat? Inkább beneveztem egy körre.

Hogyan lapátolunk mi? Nos a halak jegyű lapátolgat. Nem azért mert nincs jó kondiban, csak ez a stílusa. Dob egy kis havat erre, aztán meg arra és közben megcsodálja ahogy a szél bele-belekap a hóba. Többékevésbé letakarítja a járdát, aztán hóangyalt csinál és fényképez.

Ezzel szemben a szűz jegyű akkurátusan, járdaszéltől járdaszélig alaposan tisztogat és utána még el is söpör, mert rend a lelke mindennek. Ezt műveltül reggel:)

Elkövettem még egy alapos mézeskalács sütést, megint több, mint 4 órában. Sütöttem kenyeret és tejszínes hagymakrémlevest főztem vacsorára. A vendégek korábban jöttek egy kicsit, még vizes volt a hajam a fürdés után, de ez semmiben sem zavarta meg a hangulatot. Jót ettünk, ittunk és beszélgettünk. A mai napra emlékezve legyen itt egy pár kép.

Hétvége

Nekem most csak egy napos. Ma dolgozom, de már a végét járom. Holnap szülinap nálunk, család+tortaevés, ajándékok a kisebb lányomnak, aki jelenleg otthon nyomja az ágyat, mert náthatámadás érte. A férjem reggel elcsípte a szomszédban lakó dokit, aki bár nem a mi háziorvosunk, de volt oly kedves és megvizsgálta - az egyébként cserfes és izgőmozgó - jelenleg csapzott és hallgatag leányomat és megállapította, hogy a tüdeje tiszta és a kiírt antibiotikumot csak akkor adjuk neki ha nem megy le a láza. Valamint melegen ajánlotta, hogy oltassuk be magunkat h1n1 ellen. A fene ebbe a kórságba!...

Ma öröm is ért. Az ajándékhúzogatós játékban elküldtem a páromnak a meglepit. Egy nap alatt meg is kapta sértetlenül és tetszett neki minden. Hála az égnek! Kicsit izgultam, hogy eltalálom-e az ízlését. Úgy látszik sikerült:)

Tegnap ahogy a kanapén kuporogtam este és a térdemen egyensúlyoztam a hímzést arra gondoltam, ez nálunk kreatívosoknál valódi tehetség, vagy pótcselekvés? Ki tudja. Elnézve a társaságot, külső adottságaink hiányának pótlására is használhatjuk a kézimunkát. Hiszen remélhető, ha szépségeket alkotunk, magunk is megszépülünk:)

Lelkiismeret

Néztük a családdal a Stuart Little kisegeret a TV-ben és én másra sem tudtam gondolni, mint a kamrában véghezvitt egérmészárlásra.

Ma

Elmentem üzemorvoshoz, mert lejárt a munkaalkalmasságim. Nem kedvelem ezt a dokit. Az előző munkahelyemen találkoztam vele először. Jóvágású, magas ember, 50 körüli. Ápolt rövid szakálla van, őszül, mindig jól öltözött, jó autóval jár. Az áruházba mindig kijárt, nem kellett a dolgozóknak elmenni a rendelőben, ott vizsgált és írta ki a receptet az irodában.

Rettenetesen élvezte, mikor beülhetett hozzánk beszélgetni. Elterpeszkedett valamelyik székben és olyan pillantással méregette a csajokat, mint valami tárgyakat. Olyan történeteket adott elő, hogy a nők csak pirultak, a fiúk meg idétlenül vihorásztak hozzá. Sztorikat főiskolás lányokról, akik kurválkodtak a tandíjkiegészítésért, olyanokról, akik a rendelőben ajánlkoztak fel. Elmondta, hogy kikhez jár rendszeresen ilyen felkiáltásokkal: - Ha tudnátok milyen teste van!! - Naná egy 19 éves lánynak? Jó hogy. Ajánlgatta a telefonszámokat, hogy próbálják ki a fiúk is. - A tarifát lehet, ki sem tudták volna fizetni. Ha tudta volna a doki, hogy a háta mögött ugyanezek a fiúk kibeszélik - azt a mai napig sem tudom, hogy irígységből-e vagy megvetésből. Aztán ez a drága ember esténként, mint rendes polgár hazament a feleségéhez és biztosan rettenetesen fáradt volt mindig. Pedig helyes felesége van láttam már.

Mikor idekerültem és megmondták kihez kell menni vizsgálatra, látták rajtam, hogy nem tetszik, de senki orrára nem kötöttem, hogy miért. Csak. A gondolat, hogy félmeztelenül kell előtte mászkálnom, az égig vitte a vérnyomásomat. Szerencsére ma nem találkoztam vele, korán mentem és a nővérkék elintéztek mindent.

Megállapították, hogy jó a vérnyomásom:)

Hóban

Reggel kiálltam a garázs elé a hóesésben, és csak bámultam. Kicsit meghatódtam. Szeretem a havat, a télben pedig azt, hogy van ok arra, hogy az ember csak üljön a kályha mellett a fenekén és teázgasson, beszélgessen.

A hó elfedi a világ csúnyaságát, szegényt, gazdagot egyformává tesz. Világít és csillog, anélkül, hogy giccses lenne, puha és ünnepélyes. Jó volna, ha kitartana karácsonyig. Pár pillanatra felidéztem a gyerekkori havazásokat, mikor a napköziből alig tudtunk hazamenni, mert térdig ért a hó és teljesen átáztunk és leizzadtunk mire hazakeveredtünk. A házban mindenhol a vizes rongyaink száradtak:)

Következetlenség

A következetlenséggel az a bajom, hogy logikátlan. Ezzel nincs mit kezdeni. Nem lehet kielégíteni, a kedvében járni. Az ilyen ember két perc alatt mást gondol, mint amit előzőleg mondott. Ilyen embertől utasítást kapni olyan, mint labirintusba tévedni, ahol nem tudod, hogy az út végén a szabadság, vagy a Minotaurusz vár-e. Próbáltam vitatkozni vele, teljesen eredménytelenül, akkor is neki volt igaza. Azóta kerülöm. Akkor beszélünk, ha ő jön hozzám. Kétszer is visszakérdezek egyegy megoldandó feladattal kapcsolatban nehogy félreértsem és inkább csinálok az adott pillanatban hülyét magamból, mint utólag kényszerűségből magyarázkodjak, hogy így beszéltük meg, most miért kéri másképp?

Fárasztó ez a lavírozás, pont nekünk, akiknek napi szinten együtt kellene működni azért, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. De nem megy... Nem voltam még ilyen helyzetben és csak azért írom le, mert eddig reménykedtem, boldogulok vele. Ez a visszavonulós módszer sem jó, mert többet is tudnánk tenni a cég érdekében, ha hagyná, hogy segítsünk. Ugyanis nem csak én gondolom így, hanem mások is. Ha képes lenne MEGBESZÉLNI a dolgokat, sokkal előrébb tartana, mint most. De nem hallgat senkire...

Az igazság az, hogy haragszom rá ez miatt, és ahányszor meglátom felbosszantom magam a tehetetlenségen. És mindez miért? Mert itt van egy ember aki nem érti meg, hogy nem ért mindenhez és nem fogad el mástól véleményt, vagy javaslatot. De ha nem mondassz semmit, akkor szerinte buta vagy. Na? Mit lehet ezzel kezdeni?:(

Garbó

Fénymásolás közben néztem magam az ablakban. Kívülről le van fóliázva, ezért ha benn ég a villany tükörnek is jó. Szóval megállapítottam, hogy milyen előnyös nekem a magasnyakú pulóver. Nem látszik a tokám:)

Pláza

Hétvégén "plázamacáskodtam":) ÉN!! Jó volt. Összevissza mászkáltam mindent. Oda mentem ahol megtetszett valami és kétszer is megnézhettem, nem sürgetett senki. Kicsit elkapott valami gyerekes ámulat, engem a vidékit abban a hatalmas térben, ahol minden karácsonyi díszes és "jingle bells-es" volt. Ez a talmi csillogás hatott rám, még úgy is, hogy nem rajongok az ilyen zárt és mű épületekért. Persze be szerettem volna fejezni a vásárolgatást, de nem így lett. Magamnak kaptam csizmát és vettem egy pulcsit. - Tudtam előre, hogy itt az irodában ma reggel 10 fok lesz:( - Jó volt egy kicsit a tesómmal lenni és sajnáltam, de nagyon, hogy nem maradtunk fenn náluk, mert nagyon élesítettem a vasárnap délelőtti forraltborozásra. Majd jövőre bepótoljuk.

A hétvége fontos tanulsága: ha Pestről kifelé, a menetirány szerinti jobb oldalról gyalogost akarunk felvenni a gyorsforgalmi mellett Kőbányánál, akkor ráfaragunk. Kiszállni olyan egyszerű volt, azt hittük, hogy visszafelé dettó így lesz. De van ott most egy építkezés és semmi nem úgy van, mint régebben. Ezt mi nem tudtuk, így +50 perc és nemtom hány kilóméter volt a büntetésünk. Konkrétan ő keresett én vártam:)

Francba

Tegnap délután nagggyon kellemetlen meglepetés ért. Az alig(!:)) 3 éve vett válltáskám - ez az egy van - amiben a pénztárcám, telefonom, egyéb nélkülözhetetlen vackaim vannak, beadta a kulcsot. Konkrétan tönkrement benne a cipzár. Ez egy egyszerű fekete darab, nemigazi bőrből, messziről még elég szalonképes volt, közelről... hát még nem esett ki az alján semmi:) Elég rosszkor jött nekem ez, mert plussz költség nem volt betervezve az ünnepekig, de nyitott táskával mégsem járhatok.

Holnap Pestre megyek tesózni. Persze ő dolgozni fog én meg hol mellette, hol az áruházban sertepertélek majd. Szeretném végre befejezni az ajándékok utáni mászkálást. Nem sok minden hiányzik már, de nem szeretnék több időt rászánni, mert a "kézi" ajándékaim elkészítéséhez is idő kellene még.

Sütés

Tegnap este fél 6-tól fél 10-ig sütöttem a mézeskalácsot. A rádióból szólt a sexy bitch és egy pohár vörösbor után a sütési időt is normálisan be tudtam lőni, mert ha sokáig volt benn kemény lett, ha korán kivettem a tepsit akkor meg színtelen.

A nagyobb lányom éppen betegeskedik, sikerült megfertőznöm. Nagy unalmában 1000-rel nyomta a PS2-őn a Harry Pottert. A háttérben ilyeneket hallottam: - áááá utálom ezt a szörnyet....szemét!...nenene...meghalok...a francba!

A kicsi kijárkált eszegetni a frissen sült mini szíveket, de rászóltam, hogy ne egye a meleg tésztát éjszakára. Erre elkezdett rájárni a nyers tésztára:)

Rengeteg süti lett, jutott a munkahelyre is, ma rendesen kidíszítünk egy adagot a holnapi iskolai mikulás bulira, adtam anyósoméknak és otthon is eszegetjük majd. Először sütöttem ezt a receptet, úgyhogy ez volt a próba, mivel elégedett vagyok az eredménnyel, karácsony előtt lesz még egy ilyen estém.

Ünnepek

A koratéli ünnepségsorozat a családban november 13-án kezdődik, majd19-én folytatódik. November 25-én többmindent is ünnepelünk. A lányomnak, a dédinek és nekem is akkor van a névnapom és most volt 20 éve, hogy elkezdtünk együttjárni a férjemmel. Így aztán nem szülinapunk van mégis felmérhetjük mennyit öregedtünk így együtt:) Rá három napra van a házassági évfordulónk, számszerint 17. Decemberben Mikulás+a kutyánk névnapja, ahogy a lányom minden évben felhívja rá a figyelmem. Adventi időszak és Karácsony, mikor mindig nagy jövésmenés van. És legyen itt egy képeslap azoknak, akiknek nincs tele a hócipője a karácsonyi készülődéssel. Ma nálunk próbamézeskalács sütés lesz:)

A nagy vadász

Örülök, hogy visszakaptuk a kutyánkat, mert egérinvázió van nálunk és Mickey nagy egérvadász. Legalább is ez derül ki abból, hogy az elmúlt években nem volt egér a házban, most viszont míg ő nem volt a portán több is megtámadott bennünket. Tegnapra sikerült az utolsót is tőrbecsalni, remélem ezzel vége az ilyen különfoglalkozásoknak, amit tegnap a kamrában csináltunk, mert mire lefertőtlenítettem a polcokat ahol mászkáltak azt hittem sosem végzek.

Valóságos manóságos

Úgy gondoltam keresek a hóemberek mellé egy Mikulásnak való manót. Olyan igazit nem találtam és ez olyan kis huncutfejűnek tünt. Nem bírtam kihagyni és idetettem a fejlécre, hogy legalább Karácsonyig legyen velem:)

A kis csavargó

Előkerült. A tesóm hathatós közreműködésével előkerült a mi kis kutyánk. A kutyafáját neki!!:) Szóval a tesóm innen a blogról feltette a kutyánk képét az iwiw-re. Már tegnap is jött válasz, de ma - éppen hazaértünk - kaptam egy telefont, hogy a kóbor kiskutyát le is fényképezte az illető és szintén az iwiw-en megtalálható. Azonnal beléptem és Mickey kutya vigyorgott vissza a képről a kis féloldalas fogsorával. Kocsiba vágtuk magunkat és elmentünk a megadott helyre. Ott a háziak segítségével a kertek alól előbányásztuk a sáros kutyust. Soha nem hallottam nyüszíteni - nem volt rá oka - de most mikor meglátott olyan hangzavart csinált, hogy hihetetlen. Nincs hozzászokva, hogy emelgessük meg ilyesmi, de most nem foglalkoztam a tiltakozással felkaptam és nem voltam hajlandó elengedni, pedig nagyon ficánkolt. Az autó szintén idegen neki - belülről - az első ülésen a lábamra feltámaszkodva jöttünk hazáig. Mondanom sem kell olyan sáros voltam, mint aki az árokból kecmergett elő, de nem bántam:) Lelkesen rohangászott körbe, ráugrott a macskára - szerintem ez hiányzott neki a legjobban, a macskának kevésbé. Szóval két hét után újra belakta ezt az 500 m2-t.

Nem is tudom hogy köszönjem meg a segítséget a kedves ismerősnek és a tesómnak is. A lány csak annyit mondott, a kutyamentés közben, hogy ha eddig voltak is kétségei az iwiw létjogosulságával kapcsolatban, hát most megszüntek. Nagyon köszönöm megegyszer!

Mindent el lehet rontani

Nagyon jó ízű ( és drága ) gyümölcstea van kitéve közfogyasztásra a dolgozói konyhában. Cukor nélkül is kellemes, síma, szép színű. 4 decis bögrében készítettem, megittam a felét, majd még langyos állapotban beletettem 10 csepp grapefruitmag olajat és egy tasak ACC-t. Nos. Amit kaptam az felülmúlhatatlanul és utánozhatatlanul rossz lett:( Persze megittam, legfeljebb hascsikarást kapok tőle.

Féltem

Éjjel hallgattam, ahogy a szél cincálgatja a kertet. Hol lehet a kutyánk? Remélem nem valami védtelen helyen, ahol elbújni sem tud. Inkább akkor azt szertném, hogy legyen befogadva valahol. Nem túl okos Mickey, nem is túl barátságos, nem tudom kinek kellene? Bárhol is vagy remélem jól megy sorod. Lassan el kellene köszönnöm tőle. Ő nem Lassie:(

Éjjel

Nem volt kedve a drámához. Kicsit sajnálta, mert úgy érezte reggelig tudná nézni a filmeket, egyiket a másik után. Ott adta fel, ahol megalázkodásból egy férfi szájon csókolt egy másikat, mint a kutyáknál. Beállított aTv-n még 15 percet és bement a hálóba. Megállt egy pillanatra. Az ágy egyik oldalán egy rég kidobott vasaló dobozára állítva égett egy szakadt ernyőjű éjjeli lámpa. Hányszor fogadta már meg, hogy varr neki új ruhát? De inkább szeretett volna venni egy másikat. Egy modernebbet. A fal mellett kis csomagok már karácsonyra, csomagoló papírok, szatyrok. Ez a halom képes az ünnepekig impozáns méreteket ölteni.

A másik oldalon hajlott lapú számítógépasztalon ezer éves monitor, gyerekkezek által összemaszatolt billentyűzet, egy állandóan újítgatott PC. Rengeteg fontosnak hitt lemez és papír. Az ággyal szemben ajtó nélküli beépített szekrény. Nagy lendülettel meg lett csináltatva, azóta úgy van ahogy beállították.

Elkapta a pillantását és megtámaszkodott az ágy végén. A vasalódoboz örök figyelmeztetés, hogy ezt a típust nem szabad megvenni mégegyszer. Az éjjeli lámpa ajándék. Igaz azért kapták, mert máshol már nem kellett, de mégis jó emlékek fűződnek hozzá, mert egy olyan éjszakán olvadt ki a szövet rajta, mikor minden másról elfelejtkeztek:) A számítógép működik. Ez a legfontosabb. És a beépített szekrényben a ruhák bevasalva rendesen voltak eltéve, a mély fiókok elnyelték az apróságokat. Rend volt.

Végül is minden megvan...

Ráoltotta a kis lámpát a szobára, ami úgy látszik egyenlőre marad:)

Itthon

De most nem jószántamból:( Fájok, ez az igazság. Ízt és szagot nem érzek napok óta, bedagadt az egész fejem és köhögök most már megállás nélkül. Nem táppénz csak szabi. Nem mindegy mennyi fizetést kapok most decemberben ebből az amúgy is jelképes összegből és van még 9 napom. Csütörtökre megpróbálom összevakarni magam, addig is alkalmazom az ÖSSZES népi gyógymódot amit hallottam:)

A kreatívosoknál mostanában két nagy probléma merült fel. Az egyik a posta. Rendszeresen adnak postára általuk készített tárgyakat különböző megrendelőknek itthon és határainkon túlra. Az a tapasztalat, hogy külföldre sokkal nagyobb biztonságban megérkeznek a cuccok, mint nálunk. Ez érvényes a máshonnan rendelt árukra is. A csomag sokszor késik, ha reklamál az ember nem nyomonkövethető pontosan és gyakran sérült, hiányos a csomagolás és ami benne van.

A másik gond a másolás. Évek kellenek ahhoz, hogy egy készítő kialakítson magáról egy képet, kitaláljon egy csak rá jellemző figurát vagy motívumot. Persze, hogy kiveri a biztosítékot ha észreveszi, hogy valaki másolja a munkáját. A rajongók is nagyon figyelnek. A múltkor csoportosan estek neki egy nőnek, aki a sajátjaként mutatott be babákat, amit egy másik csaj már évek óta készít és mutat be a neten. Persze megeshet, hogy két embernek ugyanaz jut az eszébe - elég nehéz újat kitalálni, mert néha én is úgy érzem, ezen a Földön már mindent megcsináltak 1x:) mégis annyira nyilvánvaló volt a csalás. El is tűnt a színről.

Szerencsére amibe én fogtam elég ritka. Kevesen csinálják és nagyon messze vagyok a profizmustól, ráadásul nem ebből akarok megélni. Ha látok egy képet és meg tudom csinálni lerajzolom, csinálok néhány számítást fejben és belefogok. Ha nem megy eldobom és nézek valami mást. Sem könyvem, sem olyan alapanyagom nincs, amivel mások dolgoznak, úgyhogy nem jelentek senkire veszélyt.

Rövid összefoglaló

Eltünt a kutyánk. Elszökött. Nagyon el vagyunk kutyátlanodva:( Hiányzik a lökött kis vakarcs Mickey kutya - aki arról a bizonyos egérről kapta a nevét. Remélem jól van és azt is, hogy hazatalál hozzánk.

Névnapoztunk a héten. Sok klassz kis ajándékokat kaptam, mindnek nagyon örültem. Szerda este főztem spagettit (1 kg) +sajtszósz a gyerekeknek, +fokhagymás, tejszínes, spenótszósz nekünk. Előtte kevés szilvapálinka, közben száraz fehérbor, utána zserbó és csoki. Isteni volt. A húgomtól tökéletesen testreszabott ajándékokat kaptam - az egyiket saját kezűleg készítette. Bár elszerénykedte a dolgot, de annak örültem a legjobban:)

Most meg elkapott valami nyavalya, megfáztam. Torokfájás, bedugult orr+minden. Ennyi népi gyógyászati receptet ritkán hallottam, mint itt. Mindenkinek megvan a saját jólbevált módszere a kúrálásra és csakis az használ bizony! Már hallani sem bírom.

Este megyünk a nagyszüleimhez, mama is Katalin. Majd csak messziről puszilkodunk, mert nem akarom megfertőzni őket, főleg tatát, akinek az egészsége így is gyenge lábakon áll. Feltéve, hogy kibírom még a mai napot talpon.

Buli

Szombaton volt szerencsém végigasszisztálni egy 12 évesek által rendezett "gyerekzsúrt". Nálunk volt a buli. Nem kerítettünk neki nagy feneket, volt mindenféle üdítő, tea, többféle süti, gyümölcssaláta és szendvicsek. Nem tudtam eldönteni menjek-e vagy maradjak otthon. Végül inkább maradtam és behúzódtam a szobánkba netezni. Megfogadtam, hogy csak akkor megyek ki, ha üvegcsörömpölést hallok.

A nagyobb lányommal együtt 15-en voltak. Mindenki hozott ajándékot - mégiscsak névnapi buli - és jól elvoltak. Játszottak, táncoltak, DVD-ztek. A vége felé egyszer összevesztek, a lányom kezéből elkezdtek kicsúszni a dolgok, na akkor kimentem. El is csodálkoztak azon, hogy otthon vagyok, mondjuk mindegyik ismer. Közöltem velük, hogy aki menni akar menjen, aki maradni akar maradjon, de ne rohangáljanak el, utána meg vissza. Vendégségben nem veszekszünk,és férjenek meg egymás mellett. Erre lehiggadtak én meg újra eltüntem. A zajszint meglehetősen magas volt, a férjem szerencsére nem volt otthon, mikor hazaért, ment ki dolgozni, úgyhogy csak tompa zsivajt hallott.

Rendes gyerekek ezek. Osztálytársak mind, nagyon különböző, de rendes családokból. Csak a lányomnak jobban kellett volna figyelni arra, hogy akik az iskolában nem jönnek ki egymássak, azok "civilben" sem lesznek jóban.

A bor jótékony hatásárul

Olyasmit szerettem volna ajándékba adni a kollégának, ami személyes, de nem bizalmaskodó. Ami felderíti, és jókedvre hangolja, amit mindennap kézbe vesz. Ritkán találkozom ilyen nyíltszívű emberrel, aki ilyen gyorsan beilleszkedik valahová és bizalmába fogadja az idegeneket. Talán ez élete katasztrófáinak oka is. Túlontúl megbízik mindenkiben és folyamatosan csalódik.

Szóval adott volt egy agyonig kopott határidőnapló, ami lecserélésre várt nála, de inkább szerette volna becsomagolni valamibe, mert ebben van az összes cím és telefonszám, amit az üzleti életben használ. Innen jött az ötlet, hogy névnapjára készítek neki egy borítót. Fogalmam sem volt milyen motívum legyen, de valami miatt az életfa motoszkált a fejemben. Talán, mert akkortájt ilyen szimbólumok után olvasgattam.

Viszont nem találtam olyat, ami textilből kivitelezhető lett volna, ezért rajzolnom kellett. Sehogy sem jött az ihlet. Azután egy vasárnap délután eljöttek a tesómék és iszogattunk. Elmentek és én két pohár bor után olyan életfát rittyentettem egy kockás füzetbe, hogy magam is meglepődtem:)

Nem mondtam neki mimindent jelent az életfa, elég ha én tudom és az hogy mindenkinek tetszett.

Fincsi

Tegnap begurult ide egy bácsi az udvarra és a kocsija csomagtartójából sült tököt árult. Egy férfitenyér nagyságú darabot 250 Ft-ért adott. Vettem egyet és olyan finom volt! Alaposan át volt sütve, a héja és a szélei sötétbarnák, a teteje csillogósan lágy és még meleg volt. Kemencében süti az öreg és biztosan fogok még tőle venni, mert régen esett valami ilyen jól.

Reggeli

Nem kaja:)

Az égen olyan felhők voltak, mintha gereblyével igazgatta volna el a nagy mindenható. Tréfás kedvében lehetett így korán reggel. A szerszám nyomain áttetszett a derengés. Hangulatos volt és érdekes. Meg lehetett számolni a csíkokat.

Még az ágyban kilöttyintettem a kávémat. Szerencsére a nagyja a földre ment, de maradt a csészében annyi, hogy nem kellett a férjemmel az övén osztozkodni, pedig nagylelkűen felajánlotta.

Tegnap a windows kéket halt többször is. Bepánikoltam és lementettem egy csomó dolgot róla, ha úgy dönt az informatikus és újratelepít ne kelljen várni vele. Mint mindig most is a Sims miatt fő a fejem, mert az nem egy egyszerű menet. Több lemez+a meglévő adatok lementve, több, mint 1 giga. Elleszek vele egy darabig, mire visszateszem és újra összeáll a játék.

A kép innen van. Nagyon tetszik és a többi is amit készít. Színeiben és az ábrázolási módokban is közel áll hozzám.

Anyám főztje

Régóta főzök már, szinte gyerekkorom óta. Anyu sokat volt beteg, így elég hamar bele kellett jönnöm. Fiatalként úgy gondoltam, ha eleget gyakorlok, biztos tudok majd olyan pirított tésztaleves főzni, mint ő. Új asszonyként, már a saját konyhámban a nászajándékba kapott edényben kavarásztam és elképedve figyeltem, hogy hiába csinálok mindent ugyanúgy, nem lesz olyan a kaja. A nagymamám megfejtette a rejtélyt: - Kislyányom, sok levest kell még neked abban az új fazékban megfőzni, mire utóléred anyádét. - Nos, azóta már elkészült az a mennyiség, de felvettem pár új szokást, a szájízem is változott, ezért jelentem, a mai napig nem főzök olyan levest, mint anyu. Ez van. Legfeljebb abban hasonlít, hogy egy kicsit sótlan:)

Bloggerek

Csak egy gondolat..

Blogot írni bizonyos fokú felelősség, néha idegesítő, viszont teljes egészében magánügy.

Az idei évben többször találkoztam megszűnő blogokkal. Fáj a szívem értük. És a megszűntetés szándékával is. Azok, azok a pillanatok, mikor a sok olvasó hirtelen kommentelővé válik, hogy visszatartsa a bloggert a szándékától. Van-e jogunk befolyásolni az írót? Nincs. De egy próbát megér. Kedvenc divatblogom is megmenekült a bezárástól. Hiányzott volna és sokan álltunk mellé. És miért volt az egész hercehurca? Minden összejött neki, jópár troll a blogon, egészségügyi, magánéleti problémák. Sokszor a blogger is úgy érzi elég volt. Talán, mert a bloggal elérte a célját, talán, mert egyáltalán nem az lett belőle, amit szeretett volna. Új élethelyzetbe kerüléskor nem biztos, hogy szükség van még arra a támaszra és közösségre, amit a blog köré épít az ember. Ki tudja. Néha bele is lehet fáradni...

Érzés

Az a pillanat, mikor legszívesebben belélegeznéd őt, hogy az érzés mindig megmaradjon. Az érzés, amit annyiszor megcsúfoltak, letagadtak és eladtak. Az emberiség szerencséje, hogy képes a legmélyebb mocsokból is megtisztulni, álmainkba belopózni és lágyan megtölteni minket. Mikor minden könnyebbnek látszik, még ez a nehéz élet is, amit élünk. Próbálunk belekapaszkodni, mert meglátjuk a tisztaságát, a szenvedélyét, fehér villanásokat, melyek az éjszakáinkat is bevilágítják. Kibírja a csalódásokat, a hazugságokat, sokmindent... Magától nem marad fenn, sok "munka" van vele. Csak mivel a lélek, mint olyan elengedhetetlen a fenntartásához, egyre kevesebb helyen látom. Talán idős emberek közt, vagy az utcán járva egy-egy pillanatig. Filmekben villanásnyira érzékeltetik, de sokszor kinevetik és a szerelmet, mint felesleges érzelgést mutatják. Szánom őket, de komolyan. El is tértem az eredeti mondani valómtól.

Köszönöm ezt az érzést neki, ennyi év után is.

Ezt muszály volt leírnom akkor is, ha arra sincs időm, hogy leírjam: nincs időm:)

20

Valami nagy okos statisztika szerint 20 Ft-ot keresünk percenként. Máraki... Én 10-et sem.

meló-dia

Igen, mától újra munka. Reggel a főnököm enyhén félénken megkérdezte: ugye mostanában nem mész szabira? Mondtam neki: - Nem. Úgy csinált mintha egy mázsa kőtől szabadult volna meg.

Biztos hiányoztam neki:) persze ilyenkor az összes pénzügyes marhaság rá marad. Legalább nem felejti el, mennyi szar van itt.

Olyan érzésem volt míg be nem léptem reggel, mintha valami visszafelé húzna, de később meg az jött rám: hiányoztak. Fura... Mondjuk mikor a főnök röviden azt mondta: - Gyere már át velem. - a frász jött rám, de csak odaömlesztette ami ez alatt a 2(!) nap alatt odakerült az asztalára. Hirtelen eszembe jutott a vicc: Az élet még előttem áll és nem látok tőle semmit:)

Esik...esik...esik...

Ja! kaptunk kaját. A főnök ludaskását főzetett az egyik étteremben. Akkora kondérban hozták, hogy az egész utcát etethetnénk belőle. Nem ettem még ilyet. Nagyon ízlett és egy egészen kis adaggal teleettem magam. Utána bevágtam Márton kolléga névnapi sütiét, megittam a kávét és most kész vagyok:)

Szabisreggeli

Korán reggel divatblogot olvasni. Nem vagyok normális! Itt ülök puhapizsiben 8 órakor a gép előtt, kócosan. Zoknit már húztam, mert a lábam fázott. Előttem üres kávés csésze és megrágcsált pirítós.

Piros talpú, tűsarkú, fekete lakkcipőről ábrándozom:)