Elmentem üzemorvoshoz, mert lejárt a munkaalkalmasságim. Nem kedvelem ezt a dokit. Az előző munkahelyemen találkoztam vele először. Jóvágású, magas ember, 50 körüli. Ápolt rövid szakálla van, őszül, mindig jól öltözött, jó autóval jár. Az áruházba mindig kijárt, nem kellett a dolgozóknak elmenni a rendelőben, ott vizsgált és írta ki a receptet az irodában.
Rettenetesen élvezte, mikor beülhetett hozzánk beszélgetni. Elterpeszkedett valamelyik székben és olyan pillantással méregette a csajokat, mint valami tárgyakat. Olyan történeteket adott elő, hogy a nők csak pirultak, a fiúk meg idétlenül vihorásztak hozzá. Sztorikat főiskolás lányokról, akik kurválkodtak a tandíjkiegészítésért, olyanokról, akik a rendelőben ajánlkoztak fel. Elmondta, hogy kikhez jár rendszeresen ilyen felkiáltásokkal: - Ha tudnátok milyen teste van!! - Naná egy 19 éves lánynak? Jó hogy. Ajánlgatta a telefonszámokat, hogy próbálják ki a fiúk is. - A tarifát lehet, ki sem tudták volna fizetni. Ha tudta volna a doki, hogy a háta mögött ugyanezek a fiúk kibeszélik - azt a mai napig sem tudom, hogy irígységből-e vagy megvetésből. Aztán ez a drága ember esténként, mint rendes polgár hazament a feleségéhez és biztosan rettenetesen fáradt volt mindig. Pedig helyes felesége van láttam már.
Mikor idekerültem és megmondták kihez kell menni vizsgálatra, látták rajtam, hogy nem tetszik, de senki orrára nem kötöttem, hogy miért. Csak. A gondolat, hogy félmeztelenül kell előtte mászkálnom, az égig vitte a vérnyomásomat. Szerencsére ma nem találkoztam vele, korán mentem és a nővérkék elintéztek mindent.
Megállapították, hogy jó a vérnyomásom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése