Boldogat

Akkor most ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjak, beteljesülő álmokat, helyet szép reményeknek, talajt a gondolat magvainak és csupa olyasmit, amire vágytok!!:)

Mikor végre felteszem a lábam és nem csinálok semmit

Csendélet előttem:

Szilveszter

 

Hát az már minősít, hogy most blogolok és fészbukozok párhuzamosan. Semmi buli, semmi dajdaj, csak csendes este. A csajok még tegnap is próbálkoztak, hátha elmegyünk itthonról és övék lehet a ház, de az apjukat nem tudták lendületbe hozni, hogy elmenjünk valamerre. Úgyhogy maradtunk. Délelőtt kinyitottam az ablakokat, a konyhában szinte meleg volt. Besütött a nap és a járólapot, a lábam szárát melegítette. Nem normális ez az idő. Lesz még ennek böjtje! - mondaná anyám.

A lányok elpályáztak a nagyobb valami kocsmabuliba, a kicsi meg a barátnőjéhez, mint félig családtag. Feltöltöttem a telómat, hogy el tudjam küldeni az sms-eket az ismerősöknek:

"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."

Arany János

Mert ez valahogy olyan átfogó jókívánság és mindenki azt gondol mögé, amit szeretne.

Futni akartam

Mozgáshiányom van. Fél napos munkával rendet vágtam a kamrában és a konyhában, valamint a hűtőben. Míg rotyogott a lencseleves összeszedtem a maradékokat, kiürítgettem, elmostam az edényeket, kivittem a szemetet, kimostam a kukát, bepakoltam a mosógépet, főztem teát, megetettem az állatállományt. Tudtam, hogy apu barátnője nem főz lencsét, mert csak magának nem akar, így mikor kész lett a leves, egy dobozban vittem neki belőle. Ott találtam náluk mamát, apu persze rögtön: Egyél! Aztán meg koccintsunk, hamár nem jöttök ma többször. Elvoltam vagy másfél órát, aztán itthonról rámcsörögtek, hogy jöjjek már mert menni kell anyósomhoz, szintén ebéd. Hiába eszem mindenhol csak jelzésértékkel, mindig teli vagyok. Mikor eljöttünk, pórázra fogtam a kutyát és elmentem futni. Kirohantunk a faiskoláig és vissza. Vittem magammal egy botot, féltem ezt a kis lobogófülű dögöt. Sok a kóbor kutya, ez meg nem fél semmitől és olyan, mint egy kiskakas. Ha nekiugrana egy idegen kutya el kellene engednem a pórázt, mert nem fair, ha fogom, a másik meg szabadon van. De az út mellett ez nagyon veszélyes, inkább arra készülök, lehet majd nekem kell elhajtani az idegent, ha úgy adódik. Mondjuk elég muris az a bot nálam, de nem foglalkozok ezzel. Olyan, mint esernyővel kirándulni, ha az elijeszti az esőt, hátha a bot is elrettenti a kutyákat.

Félúton hátranéztem és látom ám, hogy Lucifer nevű fekete kandúrunk kocog utánunk. Jól néztünk ki. Elöl az esetlen 8 hónapos Fülöp, középen én csapzottan, télikabátban, hátul pedig a cica. Mikor Füli észrevette, hogy kíséretünk van örömében majdnem elgáncsolt. Akkor beígértem neki, hogy rajta fogom a botot levizsgáztatni, aztán megemberelte magát, de fél szemmel mindig a macska felé pillogott, hogy nem maradt e le tőlünk.

Erős a kutya és akaratos. Többet kellene vele foglalkoznom. És vennem kell egy új pórázt, mert ez a kutyagyerek póráz nem fogja bírni az erejét és a súlyát, a karabíner nyelve lötyög, nem szívesen látnám, ahogy kitépi magát belőle, mert amikor húz, nem tréfál és tartani kell nekem is, de a nyakörvnek és a póráznak is.

Az ünnep mindig kihozza

Igen, néha kikészítenek, de nem élhetek nélkülük:) És ez nem vicc. A család néha fárasztó és nehéz és sok csalódást és fájdalmat osztanak egymásra a tagok. Van mikor többet és van mikor kevesebbet. És bármennyire is nem akarok részt venni ezekben, sokszor találom magam a közepén, mert valahogy megtalálnak a dolgok és nehéz pártatlannak lenni, mert a legtöbb szituban valahogy mindenkinek igaza van, ezért egy egy probléma 20-30 évig is elhúzódik és csak valamelyik szereplő halálával oldódik meg, de akkor sem végleg, mert míg lesz olyan aki emlékezik rá, addig örökké bántani fog valakit. Sajnos nem én leszek, aki feloldja, bármennyire is hisznek bennem és fordulnak hozzám. Legfeljebb kérdezni fogok: Valóban így akarsz élni? - e miatt tuti utálni fognak.

Vírus

Karácsony előtt a gépünk bekapott egy vírust. Olyan agresszívat, hogy a szemünk láttára rámolta le a windows-t a gépről, besurranva a NOD háta mögött. A gutaütés kerülgetett. Irány Lacika, az informatikusok gyöngye és megkaptuk a diagnózist: újratelepítés szükségeltetik. Ez nekem mindig egy rémálom, mert a csajok sopánkodnak: jajj a Sim-szem, jajj a torrentem, jajj a nemtommim!!

Jajj nekem:)

Szóval visszajött a szűziesen tiszta gép és a férjem beüzemelte, majd közölte, nem ismeri fel a külső winchester-t. Remek! Akkor légyszi diagnosztizáljátok azt is Lacikával, mert lehet kárt tett ebben is a trojan(elméletileg nem tudna, dehát annyi mindent láttam már vírusosnak). Minden más gép látta a fájlokat rajta, csak a miénk nem. Leszedtek róla mindent, újraformázták, visszarakták, mégsem volt jó. Addig én rá sem néztem a fiúk szórakoztak vele. Tegnap volt egy szabad órám este. Telepítettem a hiányzó képszerkesztőt, filmlejátszót, mifenét. Nem igaz, hogy nem működik! - felkiáltással elkezdtem bűvölni a kütyüt is és láss csodát. A total commander és én csodát tettünk, elővarázsoltuk az összes dolgainkat, mind a 150 giga fotót, zenét, filmeket és programokat.

Írjál már!!

23-án mire megfőtt a káposzta és éppen a sütilapokat töltöttem megérkeztek a tesómék. Ittalvósak voltak az ünnepekre. Fincsi grízesmézest és dióskrémest sütöttem. Este 10, még egy kis bor, na még pár mondat és fekvés. Másnap temető, majd még egyszer mert rájöttünk felkészületlenül mentünk. Söprögetés, dolgok kiolvasztása, mécsesgyújtás, szeretteinkre gondolás. Gyors ebéd és kaptam a lányomtól csodásan csillogó körömdíszítést és persze folyamatosan dumadumaduma. Hogy hogy nem egyszer csak ott találtam magunkat fél óra késésben. Ilyen is mindig akkor ér el, ha vendég vagyok... Úgyhogy kicsit viharosan szedtük össze a bandát és az ajándékokat. A feszültség az első pohárig tartott, aztán mindenki fel tudta venni az ünnepeljünk!-fonalat. A kicsi 14. szülinapját szépen behoztuk a karácsony égisze alá. Eddig mindig gondoskodtam róla, hogy külön legyen, de már elég nagy és az ajándékkal sosem csaljuk meg, úgyhogy nem rendeztem még külön egy tortaevést, hanem ha már apunál ilyen szépen összejöttünk, közösen a vacsora után megettük a tortát.

Apu is komolyan részt vett az előkészületekben és borzasztóan elégedett volt a káposztájával. Nyomtatót vettünk neki közösen, mert ez még hiányzott a hardware kollekciójából. Másol, szkennel meg minden, ezentúl nem lesz kérdés mit adjunk neki ha alkalom van: nyomtatópatront:)

Az az igazság, hogy a fáradság - mert szerencsére azért mindenkinek van munkája amiért keményen meg is dolgozik - szóval a fáradság valahogy mindenkin meglátszott, egyedül a gyerekek voltak üdék, mert karácsony előtt egy héttel ők már szüneten voltak.

Másnap a tesómék utaztak is vissza Pestre, mert ott folytatták a családjárást, mi pedig anyósomnál ebédeltünk, délután pedig nem csináltam SEMMIT. Csúcs volt!

26-án megérkeztek a sógoromék. Megint odaát ettünk, én meg pulykát sütöttem és a szokásos tejszínes halat, törtkrumplival. Este itt vacsoráztak. A sógornőm rosszul érezte magát, nem maradtak sokáig. Másnap a sógoromnak ment a hasa, a kicsi hányt, úgyhogy szegény anyósom nem igazán tudott mit kezdeni velük, hol az egyiket ápolta, hol a másikat. Mi meg elmentünk a bankba és aláírtuk a végtörlesztéshez a papírokat, kikértük az igazolást. Természetesen a Földhivatal zárva volt. Az az egy nap szabadságom úgy elillant, akár ne is lett volna.

TV

Nem vagyunk nagy tv nézők. De néha igényünk lett volna valami természetfilmre, vagy gyerekműsorra. Eddig sajnáltam kiadni plusz pénzt arra, hogy megrendeljek egy műholdas szolgáltatást. Viszont az utóbbi időben azon kaptam magam többször is, hogy az RTL és a TV2 műsorai miatt morgolódok. Idétlen, néha megalázó, kínos, rossz érzést keltő műsorok, fél óráig tartó reklámblokkok, unalmas, semmiről sem szóló műsorok, plasztik szappanoperák. Besokalltam, felemeltem a telefont és elrendeztem a dolgot, a fennt említett két csatornát pedig száműztem a programsor legaljára, mert odavalók.

Könyvesbolt

Szeretek könyvet ajándékozni, talán mert tudat alatt azt feltételezem, hogy mások pedig szeretnek olvasni. Eme fantazmagóriának köszönhető, hogy pénteken, miután a bankba bevégeztem a kötelező kört, átmenetem a nem messze lévő barátságos kis könyvesboltba. A kis jelen esetben azt jelenti, hogy a benn álló négy embertől már lépni sem lehetett, de legalább az ajtót be tudtam csukni a hátam mögött. Fennhangon tanakodtak, ki írta az 1984-et - mai nap is aktuális, sőttt - Orwell - segítettem ki őket kínjukból és őszintén reméltem, hogy a probléma ilyetén megoldása után legalább ketten távoznak az üzletből:)

Lehet, hogy egy könyvesbolt eladóinak illene ezt tudni? - ez csak így utólag, gyenge vállvonogatással kísérve jutott eszembe.

Kettesben

Merthogy a csajok megint leléptek:)

Édes-keserű

Délután békességes mézeskalácssütésbe kezdtem. Csillagok, szívek és üstökösök születtek. Ezúton is hála Limarának:)

Holnap kidíszítek egy párat és egyáltalán nem biztos, hogy nem kell a héten egy újabb adagot csinálni, mert "kopik".

Pénteken bementem a bankba. Úgy néz ki, hogy végtörlesztünk. Úgy látszik ez egy nagyon új szó, mert a helyesírás ellenőrző szép pirossal aláhúzta. Szóval belefizetünk, a többit pedig forint alapúval kiváltjuk. Kevesebb futamidőre, jóval kevesebb törlesztőrészletre tudunk hitelt kapni. Viszont ennek az elintézési határideje szűkös, tehát nincs nyugodtan seggen ülés, hanem szapora intézkedés. Ez valahogy nem hiányzott az ünnepek előtt, főleg meg, hogy fogalmam sincs mit szólnak majd a munkahelyemen, ha elkérem magam egy pár órára? Hátha megértik, hogy fontos...

Cuki

Felnőtt vagy nem, az elmúlt héten ilyenekkel szórakoztatott:


Ezen akkorát röhögtem! És aztán újra, mikor a kommenteket is elolvastam, ugyanis leírták, hogy eredetileg nem azt mondja szivárványt esznek és lepkekakit, hanem szivárványt esznek és lepkét kakilnak!! Kész voltam! XD
Idd ki a bilit, vagy vidd ki a bilit?

És ha már cuki:


A szalagtűzőre kapott a barátjától egy gyönyörű virágcsokrot, a közepébe ültetve egy plüss egyszarvú. Ahhoz meg ezt:


Édesek és igazak:)

Észben

Tegnap arra eszméltem, hogy újra blogolok fejben. Megörültem ennek az érzésnek, mert hónapok óta nem éreztem már. Ezért is írtam este.

Sok dolog van, amit le kellene írni, hogy megmaradjon, hogy évek múlva, visszaolvasva legyen nyoma. Sok olyasmi, ami a politikával, a gazdasággal, a pénzzel az Unió-val kapcsolatos. De sajnálom a szűkös időmet erre pocsékolni. Az emberek aggódnak, teljes a bizonytalanság. Furcsa, mert a pénzügyek alakulásán nem stresszeltem igazán sosem. Éltünk nagyon szegényen. Viszont mostanában, mintha erősödne a jogtalanság. Mintha a politikai túlkapások gyakoribbak és szemtelenebbek lennének, mint eddig. Ez érint rosszabbul. A maradék bizalmat is elvesztik az emberek, a demokráciába vesztett hitet. Visszajön a jó öreg kommunizmus? Ennyire be kell majd állni a sorba? Igaz, írtam már erről egy régebbi posztban, de annyira előttem van az a lánglelkű ifjúság, aki a rendszerváltáskor fellépett a megrögzött dogmatizmus ellen. 

Vagy játszam egyszerűen a várjuk ki a végét? - nevű játékot, mielőtt véleményt mondok? A túl sok információ sem vezet sehová, mert abból jut bőven, főleg ha rászánok egy órát a hírek átböngészésére. Egymásnak sokszor ellentmondó hírek és mindenhonnan ömlik a nyilvánvaló hazugság. Ez megdöbbentő!

Játszam a homokbadugomafejemet - nevűt? Akkor meg lemaradok valami fontos infóról, mondjuk ha bemondják a rádióban, hogy valahol már lőnek:(

Felnött - vagy mi a szösz

Szalagavató volt nálunk. A nagyobbé. Hihetetlen, hogy ennyi év eltelt... Maga az esemény számunkra csak hallható, de láthatatlan maradt. Ugyanis oly rengetegen voltak, annyira kis helyen, hogy élvezhetetlen volt a müsor. Sem a táncból sem a szalagtüzésböl nem làttunk semmit. Megható volt az ötlet, hogy a gyerekek kérjék fel a szüleiket tàncolni. Jó zene volt:) De a csúcs a vacsora volt. Az a vacsora, amit én nem is akartam megrendelni, de a gyerekek meggyöztek, hogy, de az kell. Szóval nem volt rendes terítés és rendes asztalok sem. Az a sok ember mind beállt a kajàért a sorba, azutàn meg csak àlldogàlltak tànyérral a kezükben, mert nem volt ülöhely, akinek jutott, esze àgàban sem volt àtadni helyet miutàn befejezte a vacsoràt, inkàbb komótosan elüldögéltek. Mikor màr a müanyag tànyérra tett ràntott akàrmi a kezünkben volt konstatàltuk, hogy àllva nem fogyasztható, mert mindkét kezünkre szükség lett volna. Akkor mondtam nekik, hogy induljanak kifelé a kocsihoz, majd ott eszünk. A kocsiban?!-Ott -Vágtam rà hatàrozottan. Míg ök berendezkedtek az ülésekre evöeszközöstöl mindenestöl, addig én kivadàsztam a kabátokat a ruhatàrból. És békességes, abszolut csalàdias légkörben költöttük el a vacsoràt az autóban, talpig ünneplöben, a térdünkön, bàr a fiatalsàg,lehet szükösen volt a hàtsó ülésen. Azért ennél vacsoràzós résznél màr kezdem felkapni a vizet az elfuseràlt szervezés miatt, de nem akartam ünneprontó lenni, és megpróbàltam viccesre venni - szerintem a többiek is így voltak vele. -

Tablet-röl

Furcsa, mert nem enged csak html módban írni. Kocka vagyok:) Nem túl nagy, de mivel már harmadjára kapom ezt a jelzöt, egymàstól függetlenül hát elfogadom. Nem minden hosszú magánhangzót akar érzékelni, de nem nehéz bevinni a szöveget. Én vagyok az a kíváncsi, aki minden újdonságot kipróbálna, amit az informatka és a kommunikàció területén kitalálnak, ha lenne rá pénzem. Ezt annyira nem reklámozom, hogy mikor megmondtam itthon, mit kapok karácsonyra az ajándékba kapott pénzböl, a csalàd elképedt, hogy nem is tudtàk, hogy ilyesmire vàgyom. Egyszer meglàttam az Ebay-en és rövid keresés utàn meg is lett a kivàlasztott, egy 8"-os, androidos kütyü. Egyszerü kis valami és nagyon kellene bele egy kártya, mert enélkül a letöltés elég korlátozott. Lassan kezdjük megszokni egymást és hihetelen, hogy ennyiért ennyit tud:)