2011. december 31., szombat

Futni akartam

Mozgáshiányom van. Fél napos munkával rendet vágtam a kamrában és a konyhában, valamint a hűtőben. Míg rotyogott a lencseleves összeszedtem a maradékokat, kiürítgettem, elmostam az edényeket, kivittem a szemetet, kimostam a kukát, bepakoltam a mosógépet, főztem teát, megetettem az állatállományt. Tudtam, hogy apu barátnője nem főz lencsét, mert csak magának nem akar, így mikor kész lett a leves, egy dobozban vittem neki belőle. Ott találtam náluk mamát, apu persze rögtön: Egyél! Aztán meg koccintsunk, hamár nem jöttök ma többször. Elvoltam vagy másfél órát, aztán itthonról rámcsörögtek, hogy jöjjek már mert menni kell anyósomhoz, szintén ebéd. Hiába eszem mindenhol csak jelzésértékkel, mindig teli vagyok. Mikor eljöttünk, pórázra fogtam a kutyát és elmentem futni. Kirohantunk a faiskoláig és vissza. Vittem magammal egy botot, féltem ezt a kis lobogófülű dögöt. Sok a kóbor kutya, ez meg nem fél semmitől és olyan, mint egy kiskakas. Ha nekiugrana egy idegen kutya el kellene engednem a pórázt, mert nem fair, ha fogom, a másik meg szabadon van. De az út mellett ez nagyon veszélyes, inkább arra készülök, lehet majd nekem kell elhajtani az idegent, ha úgy adódik. Mondjuk elég muris az a bot nálam, de nem foglalkozok ezzel. Olyan, mint esernyővel kirándulni, ha az elijeszti az esőt, hátha a bot is elrettenti a kutyákat.
Félúton hátranéztem és látom ám, hogy Lucifer nevű fekete kandúrunk kocog utánunk. Jól néztünk ki. Elöl az esetlen 8 hónapos Fülöp, középen én csapzottan, télikabátban, hátul pedig a cica. Mikor Füli észrevette, hogy kíséretünk van örömében majdnem elgáncsolt. Akkor beígértem neki, hogy rajta fogom a botot levizsgáztatni, aztán megemberelte magát, de fél szemmel mindig a macska felé pillogott, hogy nem maradt e le tőlünk.
Erős a kutya és akaratos. Többet kellene vele foglalkoznom. És vennem kell egy új pórázt, mert ez a kutyagyerek póráz nem fogja bírni az erejét és a súlyát, a karabíner nyelve lötyög, nem szívesen látnám, ahogy kitépi magát belőle, mert amikor húz, nem tréfál és tartani kell nekem is, de a nyakörvnek és a póráznak is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."