Hát az már minősít, hogy most blogolok és fészbukozok párhuzamosan. Semmi buli, semmi dajdaj, csak csendes este. A csajok még tegnap is próbálkoztak, hátha elmegyünk itthonról és övék lehet a ház, de az apjukat nem tudták lendületbe hozni, hogy elmenjünk valamerre. Úgyhogy maradtunk. Délelőtt kinyitottam az ablakokat, a konyhában szinte meleg volt. Besütött a nap és a járólapot, a lábam szárát melegítette. Nem normális ez az idő. Lesz még ennek böjtje! - mondaná anyám.
A lányok elpályáztak a nagyobb valami kocsmabuliba, a kicsi meg a barátnőjéhez, mint félig családtag. Feltöltöttem a telómat, hogy el tudjam küldeni az sms-eket az ismerősöknek:
"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
Mert ez valahogy olyan átfogó jókívánság és mindenki azt gondol mögé, amit szeretne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése