Igen, néha kikészítenek, de nem élhetek nélkülük:) És ez nem vicc. A család néha fárasztó és nehéz és sok csalódást és fájdalmat osztanak egymásra a tagok. Van mikor többet és van mikor kevesebbet. És bármennyire is nem akarok részt venni ezekben, sokszor találom magam a közepén, mert valahogy megtalálnak a dolgok és nehéz pártatlannak lenni, mert a legtöbb szituban valahogy mindenkinek igaza van, ezért egy egy probléma 20-30 évig is elhúzódik és csak valamelyik szereplő halálával oldódik meg, de akkor sem végleg, mert míg lesz olyan aki emlékezik rá, addig örökké bántani fog valakit. Sajnos nem én leszek, aki feloldja, bármennyire is hisznek bennem és fordulnak hozzám. Legfeljebb kérdezni fogok: Valóban így akarsz élni? - e miatt tuti utálni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése