2011. december 31., szombat

Írjál már!!

23-án mire megfőtt a káposzta és éppen a sütilapokat töltöttem megérkeztek a tesómék. Ittalvósak voltak az ünnepekre. Fincsi grízesmézest és dióskrémest sütöttem. Este 10, még egy kis bor, na még pár mondat és fekvés. Másnap temető, majd még egyszer mert rájöttünk felkészületlenül mentünk. Söprögetés, dolgok kiolvasztása, mécsesgyújtás, szeretteinkre gondolás. Gyors ebéd és kaptam a lányomtól csodásan csillogó körömdíszítést és persze folyamatosan dumadumaduma. Hogy hogy nem egyszer csak ott találtam magunkat fél óra késésben. Ilyen is mindig akkor ér el, ha vendég vagyok... Úgyhogy kicsit viharosan szedtük össze a bandát és az ajándékokat. A feszültség az első pohárig tartott, aztán mindenki fel tudta venni az ünnepeljünk!-fonalat. A kicsi 14. szülinapját szépen behoztuk a karácsony égisze alá. Eddig mindig gondoskodtam róla, hogy külön legyen, de már elég nagy és az ajándékkal sosem csaljuk meg, úgyhogy nem rendeztem még külön egy tortaevést, hanem ha már apunál ilyen szépen összejöttünk, közösen a vacsora után megettük a tortát.
Apu is komolyan részt vett az előkészületekben és borzasztóan elégedett volt a káposztájával. Nyomtatót vettünk neki közösen, mert ez még hiányzott a hardware kollekciójából. Másol, szkennel meg minden, ezentúl nem lesz kérdés mit adjunk neki ha alkalom van: nyomtatópatront:)
Az az igazság, hogy a fáradság - mert szerencsére azért mindenkinek van munkája amiért keményen meg is dolgozik - szóval a fáradság valahogy mindenkin meglátszott, egyedül a gyerekek voltak üdék, mert karácsony előtt egy héttel ők már szüneten voltak.
Másnap a tesómék utaztak is vissza Pestre, mert ott folytatták a családjárást, mi pedig anyósomnál ebédeltünk, délután pedig nem csináltam SEMMIT. Csúcs volt!
26-án megérkeztek a sógoromék. Megint odaát ettünk, én meg pulykát sütöttem és a szokásos tejszínes halat, törtkrumplival. Este itt vacsoráztak. A sógornőm rosszul érezte magát, nem maradtak sokáig. Másnap a sógoromnak ment a hasa, a kicsi hányt, úgyhogy szegény anyósom nem igazán tudott mit kezdeni velük, hol az egyiket ápolta, hol a másikat. Mi meg elmentünk a bankba és aláírtuk a végtörlesztéshez a papírokat, kikértük az igazolást. Természetesen a Földhivatal zárva volt. Az az egy nap szabadságom úgy elillant, akár ne is lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."