Felnött - vagy mi a szösz

Szalagavató volt nálunk. A nagyobbé. Hihetetlen, hogy ennyi év eltelt... Maga az esemény számunkra csak hallható, de láthatatlan maradt. Ugyanis oly rengetegen voltak, annyira kis helyen, hogy élvezhetetlen volt a müsor. Sem a táncból sem a szalagtüzésböl nem làttunk semmit. Megható volt az ötlet, hogy a gyerekek kérjék fel a szüleiket tàncolni. Jó zene volt:) De a csúcs a vacsora volt. Az a vacsora, amit én nem is akartam megrendelni, de a gyerekek meggyöztek, hogy, de az kell. Szóval nem volt rendes terítés és rendes asztalok sem. Az a sok ember mind beállt a kajàért a sorba, azutàn meg csak àlldogàlltak tànyérral a kezükben, mert nem volt ülöhely, akinek jutott, esze àgàban sem volt àtadni helyet miutàn befejezte a vacsoràt, inkàbb komótosan elüldögéltek. Mikor màr a müanyag tànyérra tett ràntott akàrmi a kezünkben volt konstatàltuk, hogy àllva nem fogyasztható, mert mindkét kezünkre szükség lett volna. Akkor mondtam nekik, hogy induljanak kifelé a kocsihoz, majd ott eszünk. A kocsiban?!-Ott -Vágtam rà hatàrozottan. Míg ök berendezkedtek az ülésekre evöeszközöstöl mindenestöl, addig én kivadàsztam a kabátokat a ruhatàrból. És békességes, abszolut csalàdias légkörben költöttük el a vacsoràt az autóban, talpig ünneplöben, a térdünkön, bàr a fiatalsàg,lehet szükösen volt a hàtsó ülésen. Azért ennél vacsoràzós résznél màr kezdem felkapni a vizet az elfuseràlt szervezés miatt, de nem akartam ünneprontó lenni, és megpróbàltam viccesre venni - szerintem a többiek is így voltak vele. -