Ma este zenét hallgatok

Csak úgy itt a gép előtt. Tavaszodik.
7kor léptem ki az irodából. A parkban párocskák sétálgattak összebújva, mindenhol békák és madarak.
Tavaszodik.

Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiér'
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér'
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiér'
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Mennyi emlékem van ezekről a számokról. Semmi megosztás, rosszindulat, csupa nyugalom és kedves viccelődés. Van a youtube-on egy Republic 100-as. Relax.

Igazolt

Már a harmadik szakállamtitkár hagyja ott a posztját pár hónapon belül. 

A szakállamtitkár nem politikus, hanem szakember. Például neves közgazdász, aki külföldön tanult, bankoknál, nagy multiknál szerzett tapasztalatot.Azért hívják a minisztériumi állásba, hogy a kormány döntéseit segítse, tanácsaival alátámassza. Jó állás, van akinél életcél, magas fizetés, hírnév. Mégsem maradnak az emberek. Egyszerűen nem bírják. Nem bírják aggyal, gyomorral, ami ott megy. Nem adják a nevüket dilettáns, politikai alapú döntésekhez, nem fogadják el a báb szerepét, nem akarják értelmetlenül, fejüket elfordítva élni az életüket. Erre nem elég a nagy fizetés és a cím. Annak, aki nem ott nevelkedett, annak olyan kicsit az a világ, mintha mindig görbe tükörbe nézne.

Azt láthatták amit én is, sőt már a férjem is - aki ezen teljesen ki van akadva - hogy a vezetők sosem tudnak semmit, a kérdésekre kérdéssel felelnek, ha gubanc van egymásra mutogatnak, feleslegesen szórják a pénzt értelmetlen dolgokra, de ami fontos lenne - azért, hogy az adott helyen a betöltendő funkciók működjenek - arra nem futja.

Próbáltam felkészíteni a férjemet is arra, ami rá vár. Közigben még autószerelőnek lenni is szívás. Annyira nem értenek gyakorlatias dolgokhoz, hogy azt hiszik a szerszámok maguktól működnek javítás és felújítás nélkül örökké. A dolgozók képzetlenek, az autók egyre újabbak. Manapság mikor egy diagnosztika úgy kezdődik, hogy csatlakozás a számítógépre, ott még a munka nyilvántartását is kartonon végzik (XXI. század!!). Szegényt sajnálom, mert ő még nálam is érzékenyebb ezekre. 

Az az igazság, hogy kívülről sokan gondolhatják mit panaszkodok, hiszen van munkám, a hónap végén fizetésem. Mit csináljak? Ha már dolgoznom kell, szeretnék olyasmit csinálni, aminek értelme van. Ez a zagyvaság, amiben sokan annyira szeretnek kotorászni és amiből az arra tehetségesek még meg is gazdagodnak, engem elrémít.

Az egésznek semmi köze a valósághoz.

Én is voltam

Igazán hihetetlen, én is voltam fiatal. És ez a szám ment végtelenítve a lejátszón. Ez a szám kísért engem sokáig, és emlegettem, hivatkoztam rá sokszor, mert a két szín együtt én vagyok. Az ő emlékére:

És egy mostani kedvenc.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.


Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!