Vizes

Hosszú hetek voltak ezek. Negyedéves zárás, minden nap 7-től 6-ig benn az irodában, adatgyűjtés, jelentések. A mai délutánt egy kis névnapi vásárlástól eltekintve csavargással akartam tölteni, csak úgy a semmi fejében. Még a munkahelyen hívott egy ismerős, hogy meglátogatna, mondtam neki, nem érek rá, erre ő: de mé nem? mondtam megyek a városba, erre ő: bevisz. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, megspóroltam 300 Ft-ot. Felhívtam a férjemet, hogy még most szóljon, ha ajándék ügyben van valami saját ötlete, erre ő: amit jónak találsz, vedd meg és lenne itt egy lista mamitól... Na, így lett a lazázásból hétvégi nagybevásárlás. Gomba, tej, pezsgő,,, jajj a mustár mellett elmentem! áááá imádom az ilyet :P

Ilyenkor időben szeretek végezni, ha beáll a férjem a parkolóba, csak be kelljen pakolni a kocsiba és ne kelljen várnia, tehát álldogáltam a bevásárlókocsival a Cora butiksora előtt, mikor váratlanul leszakadt az ég. Úgy ömlött az eső, mintha függöny ereszkedett volna az üvegajtók elé. Se ki, se be. Én odabenn a cuccal, ő meg kinn a kocsiban. Közben gyűlt a tömeg, kívülről még csak csak berohantak emberek ernyő alatt, de teli kosárral senki nem vállalkozott a bőrig ázásra. Így vártunk és párásodtunk. Azt hiszem jobb lett volna, ha munka után inkább hazafelé veszem az irányt.

Csak egy dal

... és mivel még mindig itt ülök, egy könnyű kis édesség

Egy elviselhető szombat

Csendes reggel. Reggeli egyedül. Tökmagolaj, lilahagyma, házi sajt. A gyerekek alszanak, a férjem anyósommal a faluban vásárolni, temetőzni. Éhes vagyok, kávé is kell. Várom a sógorom, mert a kisfiának zenét kell másolnom a vadiúj mp3 lejátszójára. Itt vár a takaró a befejezésre, de az elmúlt hét hősége távol tartott a polár anyagtól. Most megcsinálom. Az éjjel eső jött, mögötte hűvösebb levegő. Sikerült a neten találnom egy zumbás tornát. Megy a mosógép. Reggel egy veréb repdesett a fürdőszobában. Mire a férjemnek sikerült megfognia, szegény feldobta a talpát. A kutyusunk nő, mint akit húznak, okos, de értetlen és elpusztítja a kertemben az összes valamire való virágot. Várom az estét. Ezt fogom megsütni a családnak. A héten voltam véradáson. Ügyes csaj volt, hogy a jobb kezemből minden nyom és fájdalom nélkül le tudta venni. Egész héten túlóráztam, tegnapra elegem lett és otthagytam őket 1-kor. Bebuszoztam a városba. Megvettem a férjem gyógyszerét, vettem és elküldtem egy szép képeslapot egy baráti párnak, akik ma esküsznek, de mi nem tudtunk elmenni az esküvőre, bankoltam - gyorsan és hatékonyan:)(erste) volt még időm a DM előtt és próbáltam nyári ruhát és fürdőruhát. Ebben a melegben mindig nehezen veszem rá magam a ruhapróbára, de nem is volt sok értelme. Az egyik ruha totál el volt szabva, a másikhoz kövér voltam, a fürdőruha próbálása közben pedig egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és hirtelen levizionáltam, hogy előrezuhanva dominóként felborítom az összes gyorsépítésű próbafülkét és gyorsan kibújtam a jobb sorsra érdemes fürdőruhából, mielőtt komoly kárt tettem volna a berendezésben.

Tőmondatokban nagyjából ennyi.

Mintha

Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy sokminden olyan súlytalannak tűnik. Áthelyeződtek az elvárások, a munka súlya, agyban lazítok és hagyom a szellemet érvényesülni. Erre mit csinálok? 11-kor fekszem, 4-kor fenn vagyok, 7-től 6-ig dolgozom, tornázok és görögdinnyét eszem sárgadinnyével. Ma még ott a fürdőszoba, anyósomnak össze kell szednem az üres befőttes üvegeket, a lányomnak meg kell keresnem a matracunk pumpáját, levinni a barátnőjéhez és meglocsolni a temetőben. És ez csak a mai nap.

Lehet, hogy a tükör görbe, vagy a 35 fok megy az agyamra, de a várakozásaim, az elvárásaim nem csökkentek. Ez most nem a lazítás ideje. Zárjuk a fél évet, 20-ig nincs megállás. Lassan már a szemüveg sem véd az ócska monitorom vibrálásától, napi 10 órától sokkot kap. És lenne igényem egy kis plusz időre - talán, ha nem aludnék semmit - kirándulni, felszabadultan blogokat olvasni, napozni a Velencei tó partján, szóval minden ilyen hiábavalóságra. 

Mindezt még, ha lehet ebben az életemben, mert érdekes mihelyt kiejtem a számon, hogy több időm van, rámdől a sok tennivaló. Valahogy az élet így oldja meg, hogy szabályozottan éljek és ne kalandozzak el. Én ugyan nem fogok harcolni vele, de néha megpróbálom kijátszani a saját érdekemben:)

Kell a fenének

Persze kell az eső, jó hogy, de ez a vele párosan jövő 15 fok, ez a halálom:( Kérem vissza a nyarat!!

A férjem rendelése

- Hagyd már a fűnyírást! Van otthon is dolgod, majd én megcsinálom.

- Mikor? Özön munkád van, nem leszel kész időben és így is kapkodsz.

- Mondom, majd megcsinálom... - Majd, ha fagy - gondoltam én. Összeszereltem a fűnyírót, a hosszabbítókat és nekifogtam. Kb 2 percet haladtam és leszakadt az ég, szakadó eső+jég. Visszarángattam a masinát a teraszra és beálltam az eresz alá. Kijött a műhelyből, ahol már izzott a vas, kajánul vigyorgott, én meg rámordultam:

- Fogadjunk, ezt te rendelted, csak azért, hogy neked legyen igazad? - Ő meg csak - elég gyengén - tiltakozott:)

Én, mint...

...következetes anya:)

Reggel fél 9-kor hangzott el a következő kérdés: - Mit ebédelünk? - na ettől eldurrant az agyam. Tudják nagyon jól, hogy ezzel a kaja témával ki lehet hozni a sodromból, de még korán volt és higgadtan válaszoltam: - Ami a hűtőben van.

Amúgy tele van mindenféle hideg és főtt kajával, tehát az éhenhalás nem fenyeget minket, amúgy meg ha véletlenül adódik egy szabad napom, ismerhetnének, hogy nem a konyhában fogom eltölteni. Elmentem befizetni a néptánc tandíjat a suliba, elmentem boltba, vettem az Erdélybe induló gyerekemnek néhány nélkülözhetetlen apróságot, vettem újságot, kimentem a temetőbe, bementem anyósomhoz. Hazajöttem kivasaltam, majd fogtam a nagy csomó farmert, ami hetek óta arra vár, hogy takaróvá változzék a varrógép alatt és ránéztem a reggeli kérdés feltevőjére. Szorgalmasan hajolt a vendég keze fölé, ahol szépen formálódott az a porcelán köröm, tehát elmélyülten dolgozott. Letettem a cuccost. - Mit szeretnél ebédelni? - és csak reméltem, hogy nem egy háromfogásos ételkombinációt talált ki:)

FB

Reggeli fb kalandozásom rögtön a velvetre dobott át. Meghökkenve olvastam, hogy levették a komment lehetőséget a médiatörvény miatt. Megnéztem a velvet fb oldalát és láttam 323 like-olta eddig. Megírtam alant ez a két posztot és mire visszamentem 35-tel több volt. Nem csoda ha valaki azt feltételezte, hogy rövid időn belül 10 000 ember fog ott tolongani. És nem azért mert a velvet olyan értéket közvetít ami nélkül nem lehet élni, hanem két másik, igen emberi okból. Az egyik, hogy a velveten pont a kommentek voltak igen érdekesek, sokszor gondoltam azt, inkább a hozzászólóknak kellene cikkeket írni az oldalra. A másik pedig, amit megtiltanak az összefogásra és ellenkezésre buzdít. Csak azért is működni fog a táboruk és majd ők megmutatják... :)

Azt hiszem a SW-ban hangzik el, minél jobban összeszorítja kezét a hatalom, annál többen csúsznak ki az ujjai közül. Vannak akik semmiből sem tanulnak. Emlékszem mikor indultak ezek a mostani politikusaink. Pont a centralizált, egoista, diktatórikus módszerekkel, megfélemlítéssel irányított, dogmatikus hatalom ellen lázadtak. És most micsinálnak?? Még rosszabbat. Remélem kapnak legalább olyan ellenzéket a nyakukba, mint amilyenek ők voltak. Mert ha azt hiszik amit ők csinálnak az nem legalább ilyen gusztustalan, hát nagyon tévednek:

És még

Szóval eszembe jutott, mikor gimisek voltunk és töriórán a tanárnő már - ha burkoltan is - de a változás szeléről beszélt. Hogy mindig voltak akik a meglévő rendszer ellen lázadtak, ezt hívják fejlődésnek, minél nagyobb a szabadság, annál gyorsabban jönnek a változások és nem mind pozitív. Látszott rajta, ő már az egyetemen is ezt szívta magába, hitt a megújulásban, a rendszerváltásban. Ha véletlenül találkoznánk szívesen leülnék beszélgetni vele, mit gondol most a helyzetről. Az biztos, ha valaki ma akar szervezkedni, híveket gyűjteni a saját igazságához, nem kell szamizdatban rejtőzködő lázító írásokat titokban kinyomtatni, hiszen egyetlen gombnyomással ezreknek adhatja át a gondolatait és még a legmodernebb nyomozási módszerek ellenére is tevékenykedhet szabadon addig, míg megalapozza hívei körét.

Munkaszünet

Ma nem dolgozunk. Tegnap délután tartottunk magunknak az irodában egy kis ünnepséget. Saját pénzből vettünk magunknak sütit, a repis hűtőből meg kaptunk üdítőt, néhány kolléga szolgáltatta a szeszt: házipálinkát és meggybort hoztak. A szokásos menetrend ment. Aki nem szokott maradni az fél óra után lelépett és maradt a kemény mag:) Sztorizgattak, hülyéskedtek, ilyenkor eltűnik a rangkülönbség a dolgozók között és nyíltabbak, mint máskor. Mikor fősulis történeteket meséltek eszembe jutott, hogy mimindenből maradtam ki:)

Fél 8-körül értem haza, mert segítettünk összepakolni a végén.

Temperamentum

A sógoroméknél levágtunk egy igazi olaszos hétvégét. Olyan mindenki egyszerre beszél - természetesen emelt hangon - nagyokat eszik, jókat iszik vircsaft, amit az ember később is jólesően emleget. Feleslegesen paráztam hát tőle. Sokan voltunk és mivel ritkán látott emberek is voltak köztünk, az akinek kellett, disztingvált. Bár anyósom nekem morogta végig a két napot, de nem volt vészes és lehet belátta ennél jobban nem sikerülhetett volna.

Végigfotóztam az egészet, így egy kicsit kívülről láthattam a családot. Szép nagy famili:) Még kirándulni is elmentünk, nagyon szép ott az erdő és megtaláltunk egy bányász emlékhelyet, amit valami omlás miatt állítottak 1930-ban.

Jó volt ott lenni és aztán jó volt hazajönni...