Vizes

Hosszú hetek voltak ezek. Negyedéves zárás, minden nap 7-től 6-ig benn az irodában, adatgyűjtés, jelentések. A mai délutánt egy kis névnapi vásárlástól eltekintve csavargással akartam tölteni, csak úgy a semmi fejében. Még a munkahelyen hívott egy ismerős, hogy meglátogatna, mondtam neki, nem érek rá, erre ő: de mé nem? mondtam megyek a városba, erre ő: bevisz. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, megspóroltam 300 Ft-ot. Felhívtam a férjemet, hogy még most szóljon, ha ajándék ügyben van valami saját ötlete, erre ő: amit jónak találsz, vedd meg és lenne itt egy lista mamitól... Na, így lett a lazázásból hétvégi nagybevásárlás. Gomba, tej, pezsgő,,, jajj a mustár mellett elmentem! áááá imádom az ilyet :P

Ilyenkor időben szeretek végezni, ha beáll a férjem a parkolóba, csak be kelljen pakolni a kocsiba és ne kelljen várnia, tehát álldogáltam a bevásárlókocsival a Cora butiksora előtt, mikor váratlanul leszakadt az ég. Úgy ömlött az eső, mintha függöny ereszkedett volna az üvegajtók elé. Se ki, se be. Én odabenn a cuccal, ő meg kinn a kocsiban. Közben gyűlt a tömeg, kívülről még csak csak berohantak emberek ernyő alatt, de teli kosárral senki nem vállalkozott a bőrig ázásra. Így vártunk és párásodtunk. Azt hiszem jobb lett volna, ha munka után inkább hazafelé veszem az irányt.