Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy sokminden olyan súlytalannak tűnik. Áthelyeződtek az elvárások, a munka súlya, agyban lazítok és hagyom a szellemet érvényesülni. Erre mit csinálok? 11-kor fekszem, 4-kor fenn vagyok, 7-től 6-ig dolgozom, tornázok és görögdinnyét eszem sárgadinnyével. Ma még ott a fürdőszoba, anyósomnak össze kell szednem az üres befőttes üvegeket, a lányomnak meg kell keresnem a matracunk pumpáját, levinni a barátnőjéhez és meglocsolni a temetőben. És ez csak a mai nap.
Lehet, hogy a tükör görbe, vagy a 35 fok megy az agyamra, de a várakozásaim, az elvárásaim nem csökkentek. Ez most nem a lazítás ideje. Zárjuk a fél évet, 20-ig nincs megállás. Lassan már a szemüveg sem véd az ócska monitorom vibrálásától, napi 10 órától sokkot kap. És lenne igényem egy kis plusz időre - talán, ha nem aludnék semmit - kirándulni, felszabadultan blogokat olvasni, napozni a Velencei tó partján, szóval minden ilyen hiábavalóságra.
Mindezt még, ha lehet ebben az életemben, mert érdekes mihelyt kiejtem a számon, hogy több időm van, rámdől a sok tennivaló. Valahogy az élet így oldja meg, hogy szabályozottan éljek és ne kalandozzak el. Én ugyan nem fogok harcolni vele, de néha megpróbálom kijátszani a saját érdekemben:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése