Mostanában, míg lábadoztam és itt voltak ezek az ünnepnapok is, néztem a TV-t. Óóó sokminden érdekes új dolgot láttam - mármint olyasmit, ami nekem új. Pl gyerekszépségversenyt. Erről röviden: hülye szülők szerencsétlen gyerekei. Bővebben pedig: eltekintve a gyerekre leselkedő közvetlenül leselkedő veszélyektől: pedofilok kéretlen megjelenése a győztes kislány körül, aki 7 éves létére 27-nek néz ki. Megfogalmazódott bennem egy kérdés: milyen hatással van egy ilyen műsor egy kislány lelkére?
A verseny előtt hetekig kínozzák a próbákkal, tánc, torna, diéta, fogorvos, próbasmink, próbahaj... Akkor is ott van a helyük, ha a gyerek éppen beteg és két percenként a WC-re rohangál, mert megy a hasa - azt persze nem tudni, hogy beteg, vagy rettenetesen ideges. Olyan teher és elvárás nehezedik rá pont a szülő részéről, hogy nem is az anyját látja benne, hanem a trénert, az edzőt, vagy akár kiszolgáló személyzetet, aki gondoskodik a ruháiról és a kajájáról.
Azért néztem végig a műsort, mert a legvégét akartam látni. Megnézni, hogy van-e a bemutatott kislányoknak igazi családja? Reménykedtem. Ugyanis a veszteség megélésekor kiderül ki támogatja igazán a gyereket? Ki az, akinek valóban játék ez, mint ahogy mindannyian mondják és, hogy csak a gyerek akarja ezt az egészet. Sajnos nyoma sem volt összetartásnak, vigasztalásnak, megerősítésnek, mikor a kis csalódott versenyzők sorra elhagyták a színpadot. A szülők csak álltak és saját belefeccölt, kárba ment energiájuk járt a fejükben és elkönyveltek egy újabb vereséget, a vesztes kislányok pedig csak ültek magukban, vagy ténferegtek a felnőttek körül és senki oda nem hajolt volna hozzájuk, hogy: nekem akkor is te vagy a legszebb, vagy jövő héten indul egy nyelvtanverseny, majd arra benevezünk. Semmi. És ugyanezt a kudarcot látják az ismerősök, az iskolatársak is, hiszen a TV közvtítit. Még magunknak is nehéz beismerni felnőtt fejjel, hogy jó pár dolog amibe belekezdünk kudarccal végződik, nemhogy ország-világ előtt és csak 7-8 évesen.
