A múltkor azt írtam, túl rossz már nem történhet. Elkiabáltam. Sok minden történt az elmúlt hetekben. Konkrétan betegre dolgoztam(tuk) magunkat. Reggeltől estig, aztán éjszakáig és másnap reggelig benn voltunk. Soha életemben nem voltam ilyen fáradt. Egy ilyen jó kétnapos meló után nem tudtam bemenni és délben, mikor aznap először felébredtem azt hittem nem kelek fel többet. Ment a szivem ezerrel és úgy fájt a fejem, hogy nem láttam csak homályosan. Akkor éjjel a kolléganőmet már úgy segítettük ki a kocsihoz és a férje vitte haza, mert már képtelen volt magától menni. Engem még hazahozott a bicikli.
Félelmetes volt, és ami a legfájóbb, értelmetlen. Nem igazán akarom leírni, mert bonyolult és teljesen tisztában vagyok vele, hogy ilyesmit csinálni mindenképpen értelmetlen. Csak meg szeretném jegyezni az önérzetem, a lelkiismeretem és a másik két csaj miatt csináltam. Semmiféle köszönet, vagy más elismerés nem jár érte. Így alakult.
Jobban vagyok, de azóta sem vagyok 100-as.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése