Olimpia

A hétvégén volt a Diák Olimpia párbajtőr döntője Szolnokon, a Máv csarnokban. A lányomék 12 éves korosztályának szombaton 11-től kezdődött. 10-re mentünk. Rengetegen voltak, versenyzők, edzők, bírók és kísérők. Jöttek az ország minden részéből, nem jutott mindenkinek öltöző, így sokan a pálya szélére cuccoltak, hogy lépni is alig lehetett. Most láttam először közelről vívótermet és ez nem a modernnek közül való. 12 pást, egymástól 40-60 centire. Rengeteg gumikötél, csiga, találatjelző lámpa, és imitt-amott lenyitható ablakok. A terem gyorsan felmelegedett és a gyerekekről dőlt a víz, mert ezek a ruhák többrétegűek és mellvédőstől, mindenestől olyan, mint egy páncél. A gyerekek fegyelmezetten, sőt vidáman tűrték a megpróbáltatásokat. Élvezték, hogy együtt vannak és viccelődtek. Próbáltunk segíteni nekik és felváltva itattuk, etettük őket és kiszolgáltuk zsepivel, törölközővel, nyitottuk, zártuk a ruhájukat, hurcolásztuk a cuccaikat és közben próbáltunk udvariasan viselkedni a többi - hasonlóan igzgatott - résztvevővel. Nekünk még nincs igazán rutinunk ebben, mert a gyerekeink csak október óta edzenek. Egyéniben nem is értek el helyezést, viszont csapatban nem lettek utolsók és ez a több éve vívók között nagy eredménynek számít.

Rájuk fért hát a bíztatás és a támogatás este 7-ig. Délután ment jobban, pedig addigra már nagyon elfáradtak. Ügyesek voltak és sokat tanultak. A fiúkat pedig ámulva figyeltem, mert amit ők produkáltak szenzációs volt. Nagyon komolyan estek néha egymásnak. Elhajlott tőrök és kék foltok teremtek ezalatt a pár óra alatt. Le a kalappal a teljesítményük előtt!:)

A melegtől csak én pattogtam ki. A dekoltázsom úgy néz ki, mintha himlős lennék:)

?

Némely blogger és kommentelő miért viselkedik úgy, mint akit vasvillával vettek el az anyjától? :(

Vendéglátónkról

Megtisztelő, hogy a barátunknak hívhatjuk őt. Ritka az ilyen ember az életünkben, aki mindig önmaga, mindig türelmes és derűs. Felnézek rá, mert olyan ember, aki az én szememben már bizonyított. Bizonyított a tetteivel, a munkájával, a hozzáállásával és semmivel sem kérkedik, amit tudok róla az csak a kérdéseimre adott válaszokból derül ki. Sokszor csak hallgat, de vele még a hallgatás sem kínos, üres csend. Belülről tartalmas ez az ember és a környezetével együtt hiteles. Küzdelmes élete tanította és ha hónapokig nem beszélünk akkor is ott tudjuk folytatni, ahol utoljára abbahagytuk. Legközelebb júliusban találkozunk, egy nagyobb társasággal együtt és már most várjuk az alkalmat egy jó beszélgetésre.

Házibuli

Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekeket otthonhagyva elmentünk hétvégére, és ők nem a mamánál aludtak. Megengedtük nekik, hogy házibulit tartsanak. Én voltam a megengedőbb, a férjem meg a parázó:) Persze ennek a parának mindig van alapja, de emlékeztettem magam - és őt is - arra, mi fiatalabbak voltunk mikor megkaptuk először a házat és minden épségben maradt. Nekem - és a lánynak is - a megelőlegezett bizalomról szólt ez a buli. A bizonytalanságom inkább annak szólt, hogy mennyire tudja kezelni a helyzetet, ha mégis valami gáz volna. Igaz, a mamáék ott vannak a szomszédban, de mégis... Azt hiszem ennek itt volt az ideje és természetesen semmi rendkívüli nem történt. Ittak ugyan, de főztek és ettek is. Nem csináltak nagy zajt - legalább is a szomszéd nem jelentette - nem törtek poharat, kutya, macskák épségben - ennyi a "leltár":)

Vackor Vár

Itt voltunk két napot. Csak mi ketten és a háziak. Fantasztikusan nyugodt hely, mit egy elvarázsolt tisztás. A Csigaház nevű szobában laktunk. Olyan fura volt: - Hol a csigaház kulcsa?:)) Jó levegőn, távol mindenféle civilizációs kütyütől - nincs térerő, TV, net - nagyon jól eltöltöttük az időt. Íjjászkodtunk - bár én eléggé kijöttem a gyakorlatból és szereztem néhány kék foltot - lovagoltam, amiben az volt a fantasztikus, hogy nem karámban, vagy úton, hanem erdei ösvényeken. Igaz még csak tanulom ezt a dolgot és nincs is módom gyakorolni, de nagyon jó érzés, ahogy a ló ring alattam, a levegőben virágzó bodza és akác illat van. Semmi nem ilyen pihentető nekem:) Játszottunk a kutyákkal, jókat ettünk, csendesen beszélgettünk. Maradtam volna még...

Azt mondják, ha olyan helyen jársz, ahol szép, egészséges, öreg fák vannak, menj és ölelj át egyet. Na, itt aztán napokig találna ölelgetnivalót az ember:)

Hétvége több felvonásban:)

Azért többen, mert sokminden zsúfolódott be ebbe a három napba. Már pénteken délután elkezdődött a sürgésforgás a másnapi banzáj miatt. Takarítás, a főznivalók ellenőrzése: olvad-e aminek ki kell olvadnia, megvan-e véve minden a főzéshez, elég lesz-e a borunk? és ilyesmi. Szombaton reggel 5-kor keltem és indult a nagyüzem, a mosógép, a sütő, a tűzhely is beállt mellém a csatasorba. Kis nógatás után pedig a lányok is. Mindenki csinálta a dolgát és koppra készültünk el, délután 4-re. Megfőtt a háromféle kaja: pörkölt, tokány és kisült az őzgerint. Elkészült a főttkrumpli, a tészta és a tarhonya. Be lett töltve a torta, a méteres, megterítettünk, tettünk egy kis glancot magunkra és már ott is toporogtak a vendégek. 12-en voltunk és beszélgetve, eszegetve töltöttük el az időt, bár addigra eléggé fáradt voltam+az a kis bor és szívem szerint fekve dumáltam volna tovább:) Este 8-ig pakoltunk és mosogattunk, de annyira jól sikerült este volt, hogy szinte transzban csináltam a rendrakást.

Megállapítottam, hogy tortasütésben egyre jobbak vagyunk, hál'Istennek a lányomnak van affinitása ezekhez a dolgokhoz és ügyesen mozog a konyhában, a kisebb inkább takarított. 17 éves lett a lány...

Tőlünk és aputól telefont kapott, a többiek is pénzt adtak, mert vezetni tanul és a jogsiára teszi félre ami a borítékokban volt. Persze a nagyobb részt úgyis mi álljuk:)

Elfoglaltságok2.

Én vagyok a szemlélődő, ő pedig a cselekvő. Míg én magammal azonosulok éppen, ő létrehoz. Egy vastag hársfaágból sétabotot farag. Alaposan, komótosan, de rettentő precizen faragja le az elképzeléséhez nem passzoló kéregdarabokat. És tevékenykedik, hümmög, megforgatja jobbról, balról. Baromi éles az a kés, de együtt jól szuperálnak:)

Hát így egészítjük mi ki egymást.

Elfoglaltságok1.

Annyira jól el tudom magam szórakoztatni:) Fekszem a padon egy öreg tölgyfa alatt. Hátam alatt meleg, puha pléd, bal kezem a fejem alatt a jobban egy könyv, de nem olvasok. Csak nézem a levelek közt megcsillanó fényt, a felhőfoszlányok vágtáját az égen. Körülöttem csak madárdal és bogárcirip. Ilyenkor megérint valami varázs. Mindegy mi van rajtam, alattam, mikor, mit ettem, mondtam, éreztem. Megáll a pillanat, azonos lettem önmagammal, nincs bennem érzelem, sem vágy, sem fájdalom, csak én, ott belül egy pontnyi, lehelletnyi életben és érzem, hogy vagyok.

Lappangó romlás

"XVI. Benedeknek átadott levélben a katolikus egyház tagjaként a cölibátus eltörlését, az egyházi struktúra demokratizálását és humánusabbá tételét, valamint azt kéri, hogy nők is betölthessenek papi tisztséget."

:D:D

Hol él ez az ember? Ez nem az a vallás. Az intézményesített katolikus egyházat csak egy meteortalálat tudná kizökkenteni a dogmatikus, önmagát miszticizáló de közben belülről bomló begyepesedettségéből. Értelmetlen, túlmagyarázott, féligazságokból felépített rendszer. Kevés logikátlanabb eszme van ennél. Közben elvész a vallás lényege, a hit, ami olyan sok embert megsegít, akár meg is ment a világon. És nagyon bántó, hogy az a néhány ember, aki valódi elhivatottságot érez a papi hivatás iránt bemocskolódik a megfertőzött egyház miatt. Pedig rengeteg munka van, amit egy-egy tiszteletes elvégez, csak erről nem igazán beszélnek és én is csak a szolnoki parókia ügyeibe látok bele a kolléganőm által, aki alkalmanként szintén részt vesz ebben.

Átszövi ezt is a politika - sosem volt másképp, lásd Tövismadarak - a korrupció, a bürokrácia és a fiatal feltörekvő emberek ambícióinak áldozatul esik Jézus tanítása.

Jó ég ezt én írtam? :) Nem baj, azért kiteszem, itt vár a sorára már hónapok óta.

Gyerekek:)...

Fontos egymásközti megbeszélnivalónk volt a férjemmel. Összedugott fejjel súgdolóztunk és nevetgéltünk, hol a konyhában, hol az ebédlőben. A nagyobbik nem bírta tovább cérnával és megkérdezte: - Mi ez a susmus? Csak nem testvérünk lesz? - Erre kitört belőlünk a nevetés.

Aztán elgondolkoztunk azon: hogy jutott ez most az eszébe? De megnyugtattuk, hogy nem.

Ez azt jelenti, ha titkolózom, akkor terhes vagyok?:)

Szülinapi izé:)

2i blogja 1 éves. Mennyit vacilláltam rajta. Kell-e nekem, vagy nem? Mire lesz jó? Mikorra elhatároztam magam, a kedves többiekről a blogjaik kapcsán tudtam már egy csomó dolgot, hát én is szerettem volna megmutatni magam, már amennyire a virtuális tér megengedi. A blog rólam szól, igazából nem is akartam, hogy a családom tudjon róla. A tesóm Bogiéktól talált rám - bukta:) - a férjem meg ki tudja honnan. Annak örültem, mikor elkezdtek olvasni, hogy semmi nem vállalhatót nem írtam addig, és így nem bánthattam meg senkit a soraimmal. Ez itt mind én vagyok, a blog jó lesz emlékbe erről a korról. Egyszer majd megmutatom a gyerekeimnek is. Talán értékelni fogják ezeket a gondolat és emlékmorzsákat az életünkről, könnyebb és nehezebb időkről.

A blog segített közelebb magamhoz, pótol egy - vagy több - bizalmas barátot. A zárkózottságom távol tart az emberektől, itt mégis baráti körben érzem magam. Eleinte talán túlságosan is belevetettem magam ebbe a világba. Ki voltam éhezve a sok új infóra - mire nem jó a munkanélküliség. Találtam egy csomó konfliktust, szívesen vitatkoztam akár politikáról, családról, vallásról, majd lehiggadtam, megszoktam a létezését és nem akartam már mindenki világát megváltani:) Megtalálta az életemben a helyét és része lett a mindennapjaimnak, mint ahogy én is része lettem másokénak. Átsegítettük egymást buktatókon, megszüntek blogok, újak indultak és ez az új kommunikációs forma nekem bejövős lett:) A környezetem meg megszokta.

Ne ítélkezz..

A véremben van. És most bizalmaskodni fogok. 16 éves korom után jópár "megesett" lány volt a környezetemben. Mikor 18 évesen én is "megestem" anyám csak ennyit mondott: - Látod, milyen jó, hogy annak idején egy rossz szót sem szóltam egyikről sem! - És tényleg. Nincs jogom leszólni, beleszólni egy másik ember életébe. Véleményem? Az van. Ha úgy hozza a szitu, talán el is mondom, de papolni erkölcsről, házasságról, hűségről nem fogok. Aki olvas, vagy vette magának a fáradtságot és jobban megismert az tudja, van mihez tartani magam. Az élet egy hosszú folyamat. Adott pillanatban kijelenteni valamiről, hogy fekete, vagy fehér tök hülyeség - mégha én sokmindent ma is úgy gondolok, mint 17 évesen. Mikor leírom a velem történt dolgokat, abból lejön, hogy miről mit gondolok, hogy reagálok bizonyos ingerekre. A legjobban ebből lehet megismerni az én világképemet, de hogy ezt másra ráerőltessem?... Az észosztás sosem ment nekem. Bár mindenki a saját életét élné és ne tudná jobban mi a jó a másiknak! Attól kedvelhetek valakit, mert nem az én normáim szerint él és érdekelhet, hogyan alakul a sorsa, vagy a kapcsolatai. Nem kell, hogy tessen! - bocs, de ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

Minden esetre anyámtól akkor egy életreszóló leckét kaptam a kioktatás és a felesleges, rosszindulatú pofázás mellőzéséről. Pedig csak egy kurta mondat volt.

Ha ez tényleg csak egy kis csaj akkor sajnálom. Tényleg rendesen beletenyerelt. De gyanús volt a reg és, az, hogy VAV pillanatok alatt off-olta magát. Egy ilyen régóta írt blog... Sajnálom, de tényleg:( a fenének kell beszólni egy frissen olvasott bejegyzéshez. Hát nem a súlycsoportjába tartozó emberkékkel kezdett. Evvan.

Újabb "?"

Hogy a fenébe tartozunk az APEH-nak 2000 milliárd(!!) forinttal. A mi cégünket már 5 millió miatt is meginkasszózták, se szó se beszéd. És két heti csúszásról volt szó. Akkor hogy fordulhat elő, hogy ilyen felhalmozódás történik? Az első 10 milliárd után hol voltak a behajtók? És a vezetők felelőssége? Ha én nem veszem észre itt, hogy valamelyik cégnek két héten túli elmaradása van és hagyom, hogy a raktár kiszolgálja, leszedik a fejem. Ha nem ment fizetési felszólítás és a kereskedő csoportot nem informáltam, akkor szintén. Hány olyan cég van Magyarországon, akiken rajta van a bélyegző: El a kezekkel! Magyarán az ő könyvelésük tabu, ott semmit sem szabad észrevenni és megkérdezni, mert az ügyvezető XY (elvtárs). Pedig előrángatnám az összes simlis, a szemhunyásért csúszópénzt elfogadó APEH vezetőt és lesittelném az összeset. Ugyanúgy, mint a poilitikusok közül, innen is ki lehetne kapkodni a férgessét, mert amit tettek, azzal megkárosítottak minden egyes adófizetőt ebben az országban.

Persze tudom, bilibe lóg a kezem, de valahol bíznom kell benne, hogy vannak még törvények ebben az országban.

?

Csak egy dologtól félek: A kedves, együttműködő emberek unalmasak.

Gonosz:)

Megállt egy autó az udvaron, kiszállt belőle egy elég alacsonyra nőtt fiatalember. A szemerkélő esőben elindult az iroda felé, fenemód peckesen, fejét felvetve, mellkasát kidüllesztve. Nem tudtam magamban tartani:

- Úgysem tudja pótolni a hiányzó 10 centit:) - a kolléganő odafordult:

- Ja, ahhoz nem kell kihúznia magát, a pénze pótolja. - ebből kitaláltam, hogy ismeri;)

Nagylány

Uccaszocnál leírt párbeszéd gondolkodtatott el. Mondjuk minél többet gondolkodom rajta, annál jobban belegabalyodok és túlkomplikálom, pedig ez a világ legtermészetesebb és legszebb dolga. Szóval, ittalvás, ottalvás, nyafogás, hogy miért nem?

Majd egy éves ismeretség után jogos egy párnál, hogy végre beteljesüljön az a bizonyos kapcsolat. Részemről rendben, a fiatalok ivarérettek: 17 évesek, fel vannak világosítva meg minden. Azt szeretném, ha olyan körülmények között lennének együtt, ami nem társítja a szexhez a szégyen, a bújkálás, vagy a félelem érzését. Annak idején mi is teljes nyugiban lehettünk az én szobámban, ezt én is szeretném megadni a gyereknek. De... Nem szeretnék idegent tudni hétköznap, 9 óra után a házban. Nekünk is megvan a magánéletünk. Fürdés után én is egyszál picsában mászkálok, főleg nyáron. Egy ivarérett férfi jelenléte miatt felborul a házirend és oda a fene nagy szabadság, hogy éjszaka egy szál szaténban libbenjek ki a WC-re.

Nehéz összeegyeztetni, a lehetőségeket. Nem mellesleg van egy másik lányom is, aki szintén elég serdült már. Szívem szerint péntek és szombat délutáni randikat tudnék ajánlani nekik, mikor nem zavarja őket senki és estig összebújhatnának, de nem tudom mi lenne az igazán jó megoldás, mert a fiú kollégista messze, alig van itthon, akkor otthon is van dolga. Ez megnehezíti, hogy elég határozott legyek az ügyben.

Nem akarok ósdi elvekre hivatkozni ebben, mert én fiatalabb voltam, mikor komollyá vált a kapcsolatunk és anyám nem szólt ellene. Apám próbált tiltani, hivatkozva illemre, anyagi meg mindenféle különbségekre köztünk, de csak addig jutott, hogy nem alhat ott. Délután órákat tudtunk kettesben tölteni. Azt szeretném, ha most jött el az ideje, akkor élje át, próbálja ki.

Nem akarok okoskodni, de...

Megnéztem a Hülyeség kora című filmet a youtube-on. Az alapvető problémák felvetésén túl van ezzel kapcsolatban jópár gondolatom.

Érdekes a szereplőválogatás. A menekült iraki gyerekek, akik az amerikaiak használt cipőit szedik össze, javítják és pucolják meg, majd eladják a piacon. Az afrikai lány, aki azt hiszi, hogy az amerikaiak mind boldogok csak azért, mert kényelmes házuk és menő autójuk van. Az indiai üzletember, akinek inkább való lenne egy fasz a seggébe, mint hatalom a kezébe. És van több szereplő is, őket csak kiragadtam a többiek közül, mert bár a helyzetük és személyiségük nagyon különböző a megoldásokhoz egyik sincs közelebb.

Az iraki kisfiú felnőtt korában amerikaiakat akar ölni, hogy bosszút álljon amiért megölték az apját. Ahogy a kishúgával játszik már ott is azt gyakorolja, hogy kell valakit eszméletlenre rúgdosni. A fekete lány orvos akar lenni, pénzt akar keresni, szép ruhákban járni, ezért beszáll az országát tönkretévő olaj bizniszbe. Az üzletember, aki egy kőgazdag indiai uralkodó család sarja, repülőgéptársaságot alapít, ahol - pusztán szívjóságból - utazhatnának az ország legszegényebb lakói is. Felvesz dolgozni iskolázatlan fiatal munkaerőt, akik felnéznek rá, csodálják, követik minden szavát. Velük úgy beszélhet, mint a kutyával, szinte élet és halál ura. Emberileg egy nagy nulla.

És kiket állít velük szembe? Hasonlóan küszködő, életformában hozzánk közelebb álló embereket. Az alpokbeli hegyi vezetőt, aki gleccser túrákat szervez és mikor a hegy alatt átfutó sztrádát szélesíteni akarták, ellenállást és tüntetéséket szervezett. Vagy az angol családapa, aki szélkerekeket és szélkerék parkokat épít és magángazdaságban állítja elő családjával a saját felhasználásuk nagy részét. Képes lemondani egy baráti találkozóz, csak azért mert tudja, egyetlen repülőútja, mekkora környezeti terhelést jelent a légkörnek. Amit csinál szélmalomharc. A legszomorúbb az volt, mikor az a szélkerékpark megépítésének elutasítását azzal indokolták, hogy rontja a kilátást.

Érdekes film, de hiányzik belőle a megoldás. Adjanak az embereknek támpontokat. Ugyanis két dolog miatt érdektelenek sokszor az emberek. Először: az az igazság, hogy átalakítani a házunkat, szigetelni, kicserélni a nyílászárókat például, napkollektort telepíteni, új ház építésénél geotermikus fűtési rendszert kiépíteni pénzbe kerül. Sok pénzbe.

A másik, hogy ha egy olajmágnás azt mondaná: mától napkollektort gyártok, mert van pénzem gyárat építeni és elfogyott az olaj. Akkor azt is azért tenné, mert profitot akar termelni(magának). És azt is úgy, hogy az élettartm 3-5 év legyen, hiszen mikor már mindenkinek van, gondoskodni kell hogy folyamatosan legyen munka. Magyarán, ebből is sokan csak üzletet akarnak csinálni és szó sincs a környezet, a Föld, urambocsá' az ember megmentéséről.

Szeretném, ha a dédunokáim is foghatnának cserebogarat, látnának fecskét, űznék a kertben a vakondot. Ha így haladunk tovább nem az lesz a legnagyobb bajunk, hogy májusban 10 fok van. Olyan sok okos ember van, aki ezzel foglalkozik, ezt tanulmányozza, de nem mondanak semmi. Vagy nincs aki meghallgassa. Olyan erős érdekek védik az olaj-alapú civilizációnkat: bányászat-olajipar-gyógyszeripar szentháromság, hogy bármilyen alternatív felfedezés a kukában végzi mindaddig, míg lehet, hogy már késő lesz. A legfájóbb, hogy sokszor én is azt gondoltam a film alatt, hogy ez túlzás és sok elszeparált problémát nagyít fel. Pedig mikor a végén kimondja: úgy tettük tönkre a Földet, hogy végig tudtuk mit csinálunk - hiszen régóta kongatják azt a bizonyos vészharangot - na, az megütött egy kicsit.

WD

Olvastam, hogy jegyet lehet nyerni A sivatag virága című film vetítésére.

Pont elég volt elolvasni, nem nézném meg semmi pénzért:(

Egy rím

Ma reggel kaptam ezt az idióta körlevelet egy volt kolléganőtől. Csak azért teszem be, mert annyira jól rímel Bogi tegnapi posztjára :)

A BOLDOG NŐK 5 TITKA:

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a

felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető

állása.

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni

és mindig megnevettet.

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg

támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná,és ráadásul nem

hazudik.

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád

veled hancúrozni.

5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

******************

A NAP IMÁJA :

'Istenem, kérlek:

adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat,

adj szeretetet, hogy megbocsáthassak neki,

és adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit!'

'Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonütném.

Ámen.'

*****************

Küldd el ezt azoknak az okos nőknek, akiknek egy mosolyra van

szükségük, és azoknak a férfiaknak, akikről úgy gondolod, hogy képesek

elviselni a valóságot (!!!), és akik szintén okosak, és csak egy

mosolyra van szükségük..!

Húúúha:)

Ez a nő egyszerűen...tökéletes. A ruháról nem is beszélve:) - kép a kedvenc divatblogomból.

Szeretem nézni ezeket a híres tervezők által készített ruhákat, de a kislányos színek és fodrok sosem voltak a kedvenceim. Egy felnőtt nő, aki csinos és szép, legyen nőies és elegáns, divatos, de - mivel tisztában van a saját korlátaival - legyen visszafogott.

Utálok betegnek lenni!!

Tegnap az anyák napi ünnepségre a tesóm ment el. Bár nem ezért hívott, de olyan rendes volt, önként felajánlotta. Persze már nem kicsi a gyerek, megértette, de láttam rajta, hogy jól esett neki, hogy legalább valaki elment.

Szóval, jelentem 5 m-nél messzebbre nem mehetek a WC-től, mert még baleset ér. Délután megyek orvoshoz. Csütörtökig lehetek itthon, pénteken mindenképpen mennem kell dolgozni, mert rájuk dől az iroda.

Most meg megyek feküdni :(

Pihi

Vasárnap reggel a férjem elhívott magával úszni. Neki bérlete van, mert rendszeresen jár. Nagyon szeretem a természetes vizeket, azokban szívesen úszom is, de a medencés, faltól falig tempózásban nem sok örömet találok. Viszont Isteni melegvizes medencék is vannak itt a strandon, úgyhogy nem kellett kétszer mondania. A versenymedencét elkerültem, mert a hideg víz nem vonzott. A tanmedence 26 fokos hője viszont nagyon kellemes volt és elég mély, hogy néhány karcsapásnyit mozoghasson az ember. Feltűztem a hajam, de minek? Szemerkélt az eső és mikor átültünk a gyógyvízbe eleredt még jobban+a gőz. Szóval kár volt vesződni vele. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Hazaérvén úgy éreztem magam, mint aki belül is átázott. Semmi kedvem nem volt a napi rutinhoz, legszívesebben lefeküdtem volna. Dehát ott volt kiolvadva a hús, arra várt, hogy leves és - tőlem szokatlan módon - rántott szelet legyen belőle. Sütöttem arany galuskát, vaníliás öntettel és egész nap olyan bágyadtnak éreztem magam, pedig a házimunkában mindenki segített. Ma reggel már konkrétan rosszul voltam reggel, fáj az egész belső részem, viszont nincs lázam, tehát jöttem dolgozni, délután meg anyák napja a kisebbik lányomnál. Remélem túlélem ezt a mai napot.

Szemle

Szemlét tartottam a cica kolónia felett. Az öreg macskánk - kijátszva a családtervezési korlátozásom bevezetését - fialt. 5-öt. Egy pár napos korában elpusztult, azt elvettem tőle, a többiek cseperednek szépen. Van egy fekete, két cirmos és egy fehér fekete foltos. Ahogy ez a kis utolsó a csukott szemei mögül érzékelte, hogy ott vagyok, felém fordította a képét és megláttam a pofiját. Piros az orra!!:) Mint egy kis bohóc úgy néz ki a vicces kis foltjaival, meg ezzel a világítós orrocskával:)

Délután

Az egész napi hajtás után elcsendesedik az iroda. Elfáradtam. Itt pont a péntek a hajtós, mikor az ember amúgy is kivan.

A főnökömnek azért még sikerült így a vége felé az égbe vinni a vérnyomásom a fizetésem miatt, de aztán elnézést kért és valamilyen frissítetlen táblázatára hivatkozott. Ez mondjuk elég vicces, mert akkor február óta a rossz táblázata alapján a jó béremet kaptam :) Már kezdtem azt hinni megint ki kell állnom magamért. Nem vagyok olyan passzban.

Jó hétvégét mindenkinek! Mindenki csinálhassa, amit szeretne és amit eltervezett!

A mai jó idő a legjobb meglepetés ami történt velem mostanában:)

Nehezemre esik bármit is írni.

Szandi

Ma reggel szandálban jöttem. Az ég vastagon felhős. Lehet, hogy nem úszom meg a hazamenetelt száraz lábbal.

+a szombat estéről:)

Azért azt bírom, hogy így öreg házasokként is mennyire tudjuk értékelni, ha gyerekmentes a szombat esténk ;)

Idei első normális hétvége

Egy olyan hétvége, ami szórakoztató és pihentető volt. Kezdődött már péntek délután. Anyósom anyáknapi vacsorára invitálta a családot és a szomszédasszonyát. Apósom az udvaron sütögetett, a férjem nagybátyja stand-up-comedi módon szórakoztatott minket. Síkítva röhögésbe fulladt az este. Nagyon régóta nem nevettem ennyit. Megittam három pohár pezsgőt. Mikor elindultunk haza már éreztem sok volt a jóból. Hazaérkezvén elkezdtem "hígítani". Ez a szakzsargonban annyit tesz: vizet inni, amennyit csak lehet. Hajnal 3-ig lement vagy 2 liter. Addig azonban néztem egyik krimit a másik után, a reklámok alatt fürödtem, hajat mostam és igyekeztem a legkisebb zajt csapni, hogy beájult hozzámtartozóimat ne zavarjam:)

Szombaton délelőtt kicsit éreztem a fejem és a gyomrom, de a víz megtette a jótékony hatását és különösebb tünetei nem voltak annak, hogy kijöttem a gyakorlatból, ami az ivászatot illeti.

Gyors kérdés: - Illik megfőzni a vasárnapi ebédet szombaton? :P mert én ezt tettem. 2 óra körül kitettem télfehér testem a napra - és hiába feküdtem kinn másfél órát ugyanúgy hoztam be. Nem fogott rajtam semmit:(

Éppen elgondolkoztam azon, hogy lezuhanyzok, mikor a kisebb tesóm felhívott, lenne-e kedvem biciklizni. Naná! Lementünk a Tiszára. Elég saras, süppedős volt és rengeteg szúnyoggal küzdöttünk meg, de jót dumáltunk és a táj már koranyári arcát mutatta a réti-ártéri növényzettel és a fás tanösvénnyel.

Beszélgetésünk vállalkozás alapítására terelődött - vendéglátás-túrizmus - de megállapítottuk, hogy még család szintjén is elég tőkehiányosak vagyunk. Azért jó volt ábrándozni egy olyan helyről amit a saját kezünkkel hozunk létre, ahol együtt dolgoznánk, mi tesók+sógorok+ - később - a gyerekek.

Remélem a mai nap is meghozza a hozzáfűzött reményeket:)

Bevallás

Megcsináltam a sógorom adóbevallását. Annyit keres egy hónap alatt, mint én egy egész évben.