Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekeket otthonhagyva elmentünk hétvégére, és ők nem a mamánál aludtak. Megengedtük nekik, hogy házibulit tartsanak. Én voltam a megengedőbb, a férjem meg a parázó:) Persze ennek a parának mindig van alapja, de emlékeztettem magam - és őt is - arra, mi fiatalabbak voltunk mikor megkaptuk először a házat és minden épségben maradt. Nekem - és a lánynak is - a megelőlegezett bizalomról szólt ez a buli. A bizonytalanságom inkább annak szólt, hogy mennyire tudja kezelni a helyzetet, ha mégis valami gáz volna. Igaz, a mamáék ott vannak a szomszédban, de mégis... Azt hiszem ennek itt volt az ideje és természetesen semmi rendkívüli nem történt. Ittak ugyan, de főztek és ettek is. Nem csináltak nagy zajt - legalább is a szomszéd nem jelentette - nem törtek poharat, kutya, macskák épségben - ennyi a "leltár":)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése