Annyira jól el tudom magam szórakoztatni:) Fekszem a padon egy öreg tölgyfa alatt. Hátam alatt meleg, puha pléd, bal kezem a fejem alatt a jobban egy könyv, de nem olvasok. Csak nézem a levelek közt megcsillanó fényt, a felhőfoszlányok vágtáját az égen. Körülöttem csak madárdal és bogárcirip. Ilyenkor megérint valami varázs. Mindegy mi van rajtam, alattam, mikor, mit ettem, mondtam, éreztem. Megáll a pillanat, azonos lettem önmagammal, nincs bennem érzelem, sem vágy, sem fájdalom, csak én, ott belül egy pontnyi, lehelletnyi életben és érzem, hogy vagyok.
Az ilyen pillanatokat én is szeretem! Csak úgy "lenni" és nem gondolni semmire. Élvezni, megélni a pillanat adta örömöt :-)
VálaszTörlés