Idei első normális hétvége

Egy olyan hétvége, ami szórakoztató és pihentető volt. Kezdődött már péntek délután. Anyósom anyáknapi vacsorára invitálta a családot és a szomszédasszonyát. Apósom az udvaron sütögetett, a férjem nagybátyja stand-up-comedi módon szórakoztatott minket. Síkítva röhögésbe fulladt az este. Nagyon régóta nem nevettem ennyit. Megittam három pohár pezsgőt. Mikor elindultunk haza már éreztem sok volt a jóból. Hazaérkezvén elkezdtem "hígítani". Ez a szakzsargonban annyit tesz: vizet inni, amennyit csak lehet. Hajnal 3-ig lement vagy 2 liter. Addig azonban néztem egyik krimit a másik után, a reklámok alatt fürödtem, hajat mostam és igyekeztem a legkisebb zajt csapni, hogy beájult hozzámtartozóimat ne zavarjam:)

Szombaton délelőtt kicsit éreztem a fejem és a gyomrom, de a víz megtette a jótékony hatását és különösebb tünetei nem voltak annak, hogy kijöttem a gyakorlatból, ami az ivászatot illeti.

Gyors kérdés: - Illik megfőzni a vasárnapi ebédet szombaton? :P mert én ezt tettem. 2 óra körül kitettem télfehér testem a napra - és hiába feküdtem kinn másfél órát ugyanúgy hoztam be. Nem fogott rajtam semmit:(

Éppen elgondolkoztam azon, hogy lezuhanyzok, mikor a kisebb tesóm felhívott, lenne-e kedvem biciklizni. Naná! Lementünk a Tiszára. Elég saras, süppedős volt és rengeteg szúnyoggal küzdöttünk meg, de jót dumáltunk és a táj már koranyári arcát mutatta a réti-ártéri növényzettel és a fás tanösvénnyel.

Beszélgetésünk vállalkozás alapítására terelődött - vendéglátás-túrizmus - de megállapítottuk, hogy még család szintjén is elég tőkehiányosak vagyunk. Azért jó volt ábrándozni egy olyan helyről amit a saját kezünkkel hozunk létre, ahol együtt dolgoznánk, mi tesók+sógorok+ - később - a gyerekek.

Remélem a mai nap is meghozza a hozzáfűzött reményeket:)