Nem akarok okoskodni, de...

Megnéztem a Hülyeség kora című filmet a youtube-on. Az alapvető problémák felvetésén túl van ezzel kapcsolatban jópár gondolatom.

Érdekes a szereplőválogatás. A menekült iraki gyerekek, akik az amerikaiak használt cipőit szedik össze, javítják és pucolják meg, majd eladják a piacon. Az afrikai lány, aki azt hiszi, hogy az amerikaiak mind boldogok csak azért, mert kényelmes házuk és menő autójuk van. Az indiai üzletember, akinek inkább való lenne egy fasz a seggébe, mint hatalom a kezébe. És van több szereplő is, őket csak kiragadtam a többiek közül, mert bár a helyzetük és személyiségük nagyon különböző a megoldásokhoz egyik sincs közelebb.

Az iraki kisfiú felnőtt korában amerikaiakat akar ölni, hogy bosszút álljon amiért megölték az apját. Ahogy a kishúgával játszik már ott is azt gyakorolja, hogy kell valakit eszméletlenre rúgdosni. A fekete lány orvos akar lenni, pénzt akar keresni, szép ruhákban járni, ezért beszáll az országát tönkretévő olaj bizniszbe. Az üzletember, aki egy kőgazdag indiai uralkodó család sarja, repülőgéptársaságot alapít, ahol - pusztán szívjóságból - utazhatnának az ország legszegényebb lakói is. Felvesz dolgozni iskolázatlan fiatal munkaerőt, akik felnéznek rá, csodálják, követik minden szavát. Velük úgy beszélhet, mint a kutyával, szinte élet és halál ura. Emberileg egy nagy nulla.

És kiket állít velük szembe? Hasonlóan küszködő, életformában hozzánk közelebb álló embereket. Az alpokbeli hegyi vezetőt, aki gleccser túrákat szervez és mikor a hegy alatt átfutó sztrádát szélesíteni akarták, ellenállást és tüntetéséket szervezett. Vagy az angol családapa, aki szélkerekeket és szélkerék parkokat épít és magángazdaságban állítja elő családjával a saját felhasználásuk nagy részét. Képes lemondani egy baráti találkozóz, csak azért mert tudja, egyetlen repülőútja, mekkora környezeti terhelést jelent a légkörnek. Amit csinál szélmalomharc. A legszomorúbb az volt, mikor az a szélkerékpark megépítésének elutasítását azzal indokolták, hogy rontja a kilátást.

Érdekes film, de hiányzik belőle a megoldás. Adjanak az embereknek támpontokat. Ugyanis két dolog miatt érdektelenek sokszor az emberek. Először: az az igazság, hogy átalakítani a házunkat, szigetelni, kicserélni a nyílászárókat például, napkollektort telepíteni, új ház építésénél geotermikus fűtési rendszert kiépíteni pénzbe kerül. Sok pénzbe.

A másik, hogy ha egy olajmágnás azt mondaná: mától napkollektort gyártok, mert van pénzem gyárat építeni és elfogyott az olaj. Akkor azt is azért tenné, mert profitot akar termelni(magának). És azt is úgy, hogy az élettartm 3-5 év legyen, hiszen mikor már mindenkinek van, gondoskodni kell hogy folyamatosan legyen munka. Magyarán, ebből is sokan csak üzletet akarnak csinálni és szó sincs a környezet, a Föld, urambocsá' az ember megmentéséről.

Szeretném, ha a dédunokáim is foghatnának cserebogarat, látnának fecskét, űznék a kertben a vakondot. Ha így haladunk tovább nem az lesz a legnagyobb bajunk, hogy májusban 10 fok van. Olyan sok okos ember van, aki ezzel foglalkozik, ezt tanulmányozza, de nem mondanak semmi. Vagy nincs aki meghallgassa. Olyan erős érdekek védik az olaj-alapú civilizációnkat: bányászat-olajipar-gyógyszeripar szentháromság, hogy bármilyen alternatív felfedezés a kukában végzi mindaddig, míg lehet, hogy már késő lesz. A legfájóbb, hogy sokszor én is azt gondoltam a film alatt, hogy ez túlzás és sok elszeparált problémát nagyít fel. Pedig mikor a végén kimondja: úgy tettük tönkre a Földet, hogy végig tudtuk mit csinálunk - hiszen régóta kongatják azt a bizonyos vészharangot - na, az megütött egy kicsit.