Vasárnap reggel a férjem elhívott magával úszni. Neki bérlete van, mert rendszeresen jár. Nagyon szeretem a természetes vizeket, azokban szívesen úszom is, de a medencés, faltól falig tempózásban nem sok örömet találok. Viszont Isteni melegvizes medencék is vannak itt a strandon, úgyhogy nem kellett kétszer mondania. A versenymedencét elkerültem, mert a hideg víz nem vonzott. A tanmedence 26 fokos hője viszont nagyon kellemes volt és elég mély, hogy néhány karcsapásnyit mozoghasson az ember. Feltűztem a hajam, de minek? Szemerkélt az eső és mikor átültünk a gyógyvízbe eleredt még jobban+a gőz. Szóval kár volt vesződni vele. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Hazaérvén úgy éreztem magam, mint aki belül is átázott. Semmi kedvem nem volt a napi rutinhoz, legszívesebben lefeküdtem volna. Dehát ott volt kiolvadva a hús, arra várt, hogy leves és - tőlem szokatlan módon - rántott szelet legyen belőle. Sütöttem arany galuskát, vaníliás öntettel és egész nap olyan bágyadtnak éreztem magam, pedig a házimunkában mindenki segített. Ma reggel már konkrétan rosszul voltam reggel, fáj az egész belső részem, viszont nincs lázam, tehát jöttem dolgozni, délután meg anyák napja a kisebbik lányomnál. Remélem túlélem ezt a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése