2i blogja 1 éves. Mennyit vacilláltam rajta. Kell-e nekem, vagy nem? Mire lesz jó? Mikorra elhatároztam magam, a kedves többiekről a blogjaik kapcsán tudtam már egy csomó dolgot, hát én is szerettem volna megmutatni magam, már amennyire a virtuális tér megengedi. A blog rólam szól, igazából nem is akartam, hogy a családom tudjon róla. A tesóm Bogiéktól talált rám - bukta:) - a férjem meg ki tudja honnan. Annak örültem, mikor elkezdtek olvasni, hogy semmi nem vállalhatót nem írtam addig, és így nem bánthattam meg senkit a soraimmal. Ez itt mind én vagyok, a blog jó lesz emlékbe erről a korról. Egyszer majd megmutatom a gyerekeimnek is. Talán értékelni fogják ezeket a gondolat és emlékmorzsákat az életünkről, könnyebb és nehezebb időkről.
A blog segített közelebb magamhoz, pótol egy - vagy több - bizalmas barátot. A zárkózottságom távol tart az emberektől, itt mégis baráti körben érzem magam. Eleinte talán túlságosan is belevetettem magam ebbe a világba. Ki voltam éhezve a sok új infóra - mire nem jó a munkanélküliség. Találtam egy csomó konfliktust, szívesen vitatkoztam akár politikáról, családról, vallásról, majd lehiggadtam, megszoktam a létezését és nem akartam már mindenki világát megváltani:) Megtalálta az életemben a helyét és része lett a mindennapjaimnak, mint ahogy én is része lettem másokénak. Átsegítettük egymást buktatókon, megszüntek blogok, újak indultak és ez az új kommunikációs forma nekem bejövős lett:) A környezetem meg megszokta.
nagylány lettél? akkor most boldog szülinapot. :)
VálaszTörlésköszönöm:)
VálaszTörlés