Vasárnap

Két napja érezni a nap melegét. A hó elolvadt, a macskák napoznak. Most már nem sajnálom kiterigetni a ruhát a teraszra, mert szárad és nem kell ugyanolyan vizesen behoznom, ahogy kikerült. A kertet is tervezgethetném, de a kutya miatt meg vagyok lőve, ezért úgy gondoltam majd az utcán, a ház előtt fogok virágot ültetni, sőt a sziklakertből is kimentem a még megmaradt növényeket.

A vezetőink már katasztrófavédelmi megbeszélésen voltak a ránk váró árvíz miatt. Hirtelen jött az olvadás és lesz még ennek böjtje.

Szülői

Szülői értekezlet volt a nagyobbnál. Nem túl nagy öröm, a matektanár bekattant és az eddig közepes matek eredményüket bukásközelire állította.

Álldogáltam a folyosón és hallgattam a többieket. Vannak az osztályban olyanok, akik kiskoruktól ismerik már egymást, ezért ők ilyenkor mindig beszélgetnek. Többen a gyerekeket is hozták magukkal, pont a matek miatt. Hallgattam, ahogy az év végéről beszélgettek. Az imént elnyomott cigaretta keserűségével a szájukban csak dőlt belőlük a panasz. Hogy az érettségi nem ér semmi, kevés, azzal nem lehet elhelyezkedni, mindenképpen tovább kell tanulniuk a gyerekeknek, mert nem lesz belőlük semmi.

Hirtelen dejavu-m lett. 20 éve nem változott semmi a világ, attól eltekintve, hogy én, mint érettségiző, egy elit gimnázium tanulójaként hallgattam ezt végig a szüleimtől és a tanároktól. Teljesen elültetik az emberben a semmirevalóság érzését. Nem is tudom, ember lettem én egyáltalán?

Itt van ez a középiskola, ahová 3-as 4-es átlaggal vették fel a gyerekeket. Azok 4 év alatt 2-es, 3-as eredménnyel el is végezték, kereskedelmi szakon ezt a sulit. Voltak necces helyzetek és természetesen lemorzsolódás is, mert nem mindenkit lehet tanulásra rávenni akarata ellenére. Most itt vannak, akik maradtak és készülnek az érettségire és reméljük meg is lesz mindnek, aki idáig eljutott, mert ők nem a legjobb képességű és szorgalmú gyerekek. Ők a közepesek, akik jó dolgozói, szülői lesznek a társadalomnak. Nem lesznek közgazdászok, politikusok, ügyvédek, de jó bolti eladók, szerelők, hegesztők, sofőrök lehetnek.

Miért kellene ezt a réteget továbbképezni? Tudom, hogy a saját gyerekem ellen is beszélek, de ugyanakkor mégsem. Az egy illúzió, hogy többet és jobbat akarunk az utódainknak, mint ami nekünk van. De miért kellene egy hármas képességű gyereknek főiskolára járni. Miért? Amennyire valószínű, hogy munkanélküliség vár rá egy darabig miután kikerül a suliból, ugyanannyira valószínű, hogy diplomásként is ez várna rá. És a szülők - főleg a mostani oktatási körülmények között - erejükön felül vállalják ezt az értelmetlen harcot.

38/19

Ez az az év, mikor kétszer annyi idős vagyok, mint a lányom.

Mert most

Egyszerűen ilyen kedvem van. Délután eszembe juttatták EZT. Erre 6-ig dolgoztam. Azt hittem már nem lesz alkalmam elvinni azt a kis csokit nagyanyámnak, amivel szülinapjára akartam meglepni. Először nem is akartam köszönteni, mert nem szoktuk egymást ünnepelni, de aztán meggondoltam magam és majdnem lekéstem a dolgot a túlóra miatt. Míg dolgoztunk maradtam szivesen, de mikor már csak az időt húzták otthagytam őket. 

És mi jóra gondoltam ma? Míg nem kellett rajta elgondolkoznom, ugyanazok jártak a fejemben, mint mindig. Egy blogger társamat is megvicceltem és lehet ő nem értette, de farmert húzni a lelkünkre - ezt a kifejezést használom a hétköznapokra, mikor minden ugyanolyan, mint máskor. Egyenfelkelés, egyenreggelikávé, egyenmosoly és ugyanaz a meló nap, mint nap.

Utána visszagondoltam, hogy a farmeros lelkem azért nem érezte magát rosszul napközben. Tevékenyen asszisztált az ész munkájához és szolgáltatta hozzá az empátiát, a türelmet és az elfogadást, sőt volt ott még egy kis vidámság is.

Túl rossz már nem történhet, de majd jobban figyelek a következő napon: június 4-én.

Porcelán

A tesómék előre felköszöntöttek, mert szülinapom körül nem tudnak hazajönni. Itthon nézegettem a tőlük kapott két kis porcelánt, amit én választottam és lett egy kis lelkiismeretfurdalásom. Szeretem az egyszerű formákat, a szép színeket, a jó ötleteket. Szeretek kézművestől vásárolni, most mégis multisat választottam. Miért nem jön össze a magyaroknak épkézláb marketing, a korral való haladás, az időben meglépett racionalizálás, a megtermelt nyereség ésszerű felhasználása? 

Létezett itthon textilipar, bejött a kínai. Volt nemzeti légitársaságunk - csakhogy a közeli múlttal példálózzak - elherdálták. Voltak gyönyörűségeket előállító porcelángyáraink, most csődben és bezárva árválkodnak. Miért nem lehetett hozzáértő embereknek sikerre vinni ezeket? Olyasmit gyártani, olyat szolgáltatni, ami nyereséges? A piac szabályoz. Ha nem tudok eladni valamit, változtatok rajta. A színén, a hosszán, a mintáján, az árán, megcélzok más vásárlói réteget és lemondok a luxusról, ha nincs rá kereslet. Figyelem a jelzéseket és mindegyikből tanulok. Érdekes, hogy a férjem ezeket a dolgokat sosem tanulta. Egyszerű iparos. Mégis úgy alkalmazza, hogy a legagyafurtabb marketingest is lepipálná hatékonyságban.

Nem értem

Én magam sem vagyok az a mézesmázas kedvesség, de miért pont azon spórolnak az emberek, ami nem kerül semmibe? Egy mosoly, egy kedves, dicsérő szó semmibe sem kerül, de feldobhatja valaki napját és a sajátunkat is, főleg ha szívből jön és nem várunk viszonzást.

Kp

A hétvégén ahogy figyeltem az embereket elképedve láttam, mennyi készpénz van a zsebekben. Ez most nem vicc. Tudom, hogy akivel ott találkozom már válogatott társaság, hiszen kifizette a 2 500 Ft belépőt, amiért tulajdonképpen még nem kapott semmit, csak egy ígéretet a bejáratnál, hogy érdekes dolgokat fog látni. Egy ilyen helyen nincs lehetőség kártyás fizetésre, ezért tényleg kp van a résztvevőknél, de néha elképedek mennyi zsét hordanak az emberek - még csak nem is pénztárcában - maguknál.

Az az igazság, hogy az elmúlt két év sokat rombolt a pénz mozgását láthatóvá akarók tenni törekvésein. Több fekete munka, több seftelés, ügyeskedés. Biztosan nem ez volt a céljuk, de így sikerült.

Csak mert szép

Itt olvasni...

Praktikus és igazi fából van

Ettől meg tátva maradt a szám

Pihi

És még pihi:)

Azért

Azért, mert nekünk (még) van mire tervezni, mert számíthatunk egymásra, mert van még elkölteni való pénzünk, még minden képmutatás és hiábavaló sajnálkozás nélkül együttérezhetek olyanokkal, akik erejük és pénzük végét járják és úgy érzik magukra maradtak a bajban.

Családom és

Tengerimalacunk távozott az örök répamezőkre. Sajnálom a kis vacakot. Még napokig úgy hallottam, mintha zörögne a ketrecben és mindig arrafelé néztem, pedig a lányom rögtön másnap kitakarította és elrakta a felszerelését. 

Ő volt Locki:

Info

Néha csak bámulok azon, mit produkál az élet. Volt egy olyan illúzióm, hogy idejövök dolgozni és itt már egy régen, stabilan, egy kerékvágányban mozgó rendszer része leszek, kevés kilengéssel. Erre felmondott a régi kisfőnököm és az új rögtön azzal kezdte, fejlesszünk informatikát és rögtön rám bízta az árajánlatkéréseket és a szerződéssel kapcsolatos dolgokat egy új integrált ügyviteli szoftverrel kapcsolatban, kifejezetten államháztartási szervezetre szabva.

Az elmúlt 3 munkahelyemen végigcsináltam ezt. Hát itt sem vagyok biztonságban? Mindenhol rám bízták a projektmenedzseri feladatokat a bevezetésben, a betanításban, a hibakeresésben, a kapcsolattartásban. Megküzdöttem az emberek ellenállásával, rengeteget túlóráztam és sokat dolgoztam mások helyett. És most megint?

Valamit vagy kurva jól csinálok, vagy rettenetesen szarul! (bocs).

Jól telt

Nagyon gyorsan eltelt az öt nap. A tesómmal filmeket néztünk, én még nem láttam a Másnaposokat. A kütyümre rátöltöttem a Hobbit-ot, azt olvastam és rajta van a Jóbarátok 9. évada, azt néztük. A nagy kapkodásban csak pont azokat a dvd-ket hagytam itthon, amiket a tesómnak szántam, de megígértem neki, hogy elküldöm levélben.

Szombat este nagy titokban és teljes meglepetésként a sógoromnak való elmondta, hogy miután ilyen szerencsésen eljegyezte a középső kistestvéremet, el is szeretné venni, augusztusnak derekán. Nagyon körbeörömködtem ezt a dolgot és mivel szeretnék itthon kimondani azt az igent, hát egy kis szervezésre és utánajárásra is megkértek. Ez nekem sepercbe került, csupa ismerőstől kellett infó, bár azért rengeteg kérdés és megoldanivaló feladat jön még eléjük, közösen mindent meg lehet oldani és alig várom, hogy egy igazi emlékezetes kis családi lagzit rendezzünk itt falván.

Időjárás

Szerdán úgy szakadt a hó, hogy a Hungexpónál megállva, nem láttunk el 5 m-re a bejáratig. Segítettem leteríteni az asztalokat és kimérni a fiúknak a bérelt helyet. Az egyik srác adott egy mérőszalagot, amit első nekifutásra szétkaptam. Nem győztem bocsánatot kérni és vettem neki később egy másikat, amit vasárnap oda is adtam, mondván, hogy ez 5 méteres és minden rendezvényre hozza magával, mert szükségünk lesz még rá.

A tesómmal elterveztük, hogy lesz egy nap mikor SEMMIT sem csinálunk. Ez a nap rögtön a csütörtök lett, úgy fújt a szél, hogy az orrunkat sem volt kedvünk kidugni a lakásból. Reggel keltem korán, hogy megcsináljam a szendvicseket útravalónak az egész napos megpróbáltatáshoz a férjemnek, megfőztem a kávét, a teát, gondoskodtam róla, hogy legyen nála alma, banán, keksz.

Esténként főztünk valamit, szombaton pizzát ettünk. Pénteken felöltözve indultunk plázázni, erre 10 fok lett. Apróságokat vettem, pedig a Promod-ban és egy fehérnemű üzletben, amilyen nálunk nincs is, láttam olyasmit, amit megvettem volna, de nem merek költeni. 1000 helye van most a spórolt pénznek, a két ballagás, ahová szeretnénk meghívni a rokonainkat, valamint egy régen várt esküvő... szóval ezek sokkal fontosabbak.

Ja, és szeretnénk kifesteni a házat. Ennyit a pénzről...

A helyzet

A dolgok nem változnak. A legfőbb téma, hogy meg lehet-e élni 47 000 Ft-ból? Hát nem lehet. Sokadik generáció óta politikus macskajancsik hintik el a dúlás és rombolás magvait az emberekben. Mert nem elegek a nehézségek maguk, még feltétlenül lekezelően kell nyilatkozni a választópolgárok nagyobbik részéről. Ezek a jelen valóban sosem élő, embernek látszó bábfigurák a maguk hiteltelenségével mutogatják a képüket a médiában és uszigatják az embereket. Pont ők, akik kampányon kívül a vidék felé sem néznek és a kényelmes széket látván való világnak dúskálnak költőpénzben, juttatásokban, bizottsági díjakban és hozzájárulásokban.

A ksh aszonta, tavaly 213 000 Ft volt az átlagbér. Nagyon örülök neki, hogy ez így van, a mosolyom is olyan őszinte, mint a vészfékezett vonat kerekeinek hangja a síneken. 

A nem működő gazdaságunk produkálta ezt az eredményt biztosan, ja, meg a 6% átlagbér növekedést is. Azt azért hozzátenném, hogy a rezsiköltségek ezzel szemben több, mint 20%-kal nőttek, úgyhogy az egész hírzuhatagot le lehet húzni a klotyón, mert egyik oldalon jön valami pozitívum, a másik oldalon rögtön érkezik valami 2szer rosszabb.

Valahogy olyan, hogy nincsenek jó megoldások, sőt megoldások sem. Az ember csak önmagától várhat valamiféle választ, döntéseinkben most nem segít senki. Az összes bizalmunkat önmagunkba, a családunkba, a legközelebbi barátainkba vethetjük csak. Szerencsére egyik sem politikus:)

Kiszolgáltatottság

Várni kellett az orvosra, nézegettük a sebet, ahogy elállt a vérzés. Ránézésre három öltés, és tényleg. Ácsorogtunk negyed 8 volt, orvos, csak 8-tól. Előttünk már várt egy néni, betört fejjel tolószékben, térdén takaró. Egy középkorú nő kísérte, távoli rokona, vagy gondozója lehetett. Ha vizet kért, kapott, de Wc-re már nem tudta elvinni az asszony és mindig emlékeztette a nénit, hogy használja a pelenkát és, hogy ne mocorogjon, mert kiesik a székből és megint combnyaktörése lesz. Kis időre elaludt, majd újra inni kért és újra a ki szeretett volna menni. Az asszony csitítgatta. Nehezen teltek a percek. Közben szaporodott a nép, sántikáló, felkötött karú emberek jöttek. Közben a nénit is behívták. Mikor visszajött már nem volt rajta a hevenyészett kötés, összevarrták hátul a tarkójánál a bőrt és bekötötték normálisan. A kísérő kérdezte a doktornőtől, hogy ő mostmár hazavinné a nénit, erre azt a válasz kapta, a mentők már nem szállítanak beteget, a betegszállítók pedig délután 4-től dolgoznak. 4-től!! Akkor volt fél 9.

A nő telefonálgatott, nem tudom mikor és hogy értek haza és hogy vitte fel a nénit a harmadikra.

Boszorkányok márpedig...

Kedden délután, a kolléganőm egy kis irigységgel a hangjában kérdezte: akkor holnap tovább alszotok, ugye? - Ááá - mondtam - ő már korán felkel, hogy kimenjen indulás előtt még a műhelybe. - Majd kis gondolkodás után - Amilyen, csak azért, hogy elvágja a kezét.

Szerda reggel, korai telefonos ébresztő, ágyba kaptam a kávét, hiába csalogattam vissza finoman, neki menni kell, mert még rengeteg elintéznivalója volt a műhelyben, de én csak pihenjek. Kb két percig fogtam a könyvet a kezemben, mikor berontott és ömlött a kezéből a vér.

- Bejössz velem a sürgősségire?

Nem jó ez így

Vasárnap este hazafelé jövet csak az üres égbolt látványa jutott. Máskor legalább öt-hat leszálló gép látványa gyönyörködtet, most egy sem várt arra, hogy megérkezzen Budapestre.

Tenni

Nem tudok mit kezdeni ezzel a hirtelen jött szabadidővel:) Még főztem is. Spagettit, tejszínes, sajtos, fokhagymás szósszal, vajasan. Jól bekajáltam. Hogy lesz ebből alvás?

Változások

Na igen, vége a Jóbarátok nézésnek esténként, mert perbe fogták a nagy fájlmegosztó oldalakat a tisztaság jegyében. Csak azt nem értem miért védenek foggal körömmel üzletileg már semmi hasznot sem hozó, 15 éves filmsorozatokat? És igen, a tükör a görbe!

Volt egyszer egy...

MALÉV

Ima

Már imádkozni sem érdemes. - morogta a nagy az orra alatt reggel, mert azért imádkozott egész hétvégén, hogy vasárnap éjjel szakadjon a hó, hogy ne tudjon iskolába menni. Ez nem jött be. Viszont most megint esik.

Hétfő

Hazaküldtek. Azt mondták, akit éjszakára osztottak be ügyelni, az húzzon haza. Hát hazajöttem. De előtte azért rosszul lettem az irodában. Leesett a cukrom villámgyorsan. Még jó, hogy az egyik kolléganő behozta az otthonról kiutált szaloncukrokat és abból gyorsan bedobtam kettőt. A kicsi éppen itthon van és most üzent fészen a nappaliból, hogy kocka nagyok, de csak mert előbb ültem le a géphez, mint ő:P

Szénhidráthiányom ellensúlyozására bevágtam egy doboz piskótatallért. Ettől meg a hasnyálmirigyem fog sokkot kapni, de már mindegy.

Már csak pár méterre voltam a háztól, mikor beállta elénk a postás autó és meghozott egy december elején megrendelt dolgot. Még jó, hogy abban a pillanatban értem ide, mert helyben fizetős volt és a lányom semmiképpen nem tudta volna elintézni maga..

Nem is tudom mit kezdjek a hirtelen rámszakadt szabadnappal? Aludnom kéne, de nem vagyok az a nappal alvós fajta. Varrok majd és talán délután valami könyvvel a kezemben hátha mégis elszundítok kicsit.

Hó

Hóhelyzet van. Most szóltak, hogy a -20 fok és a havazás miatt bizonytalan ideig 24 órás ügyeletet rendeltek el. 

Szánom bánom

 Én is azok közé a renitensek közé tartozom, akik romlásba viszik az Erste-t a végtörlesztéssel. Ez van. Majdcsak megbírkózom a lelkiismeretemmel, a bank meg majdcsak talpra áll nagy nehezen az általunk okozott veszteség után. Jó volt látni, hogy 2012. január 27-én az ügyintéző piros tollal áthúzta a dossziénkat. Beletettünk kis saját megtakarítást, a férjem örökségét és vettünk fel forint hitelt a takszövtől. Nyertünk 5 évet, és 2 millió forintot. Örülök, hogy sikerült:)