A tesómék előre felköszöntöttek, mert szülinapom körül nem tudnak hazajönni. Itthon nézegettem a tőlük kapott két kis porcelánt, amit én választottam és lett egy kis lelkiismeretfurdalásom. Szeretem az egyszerű formákat, a szép színeket, a jó ötleteket. Szeretek kézművestől vásárolni, most mégis multisat választottam. Miért nem jön össze a magyaroknak épkézláb marketing, a korral való haladás, az időben meglépett racionalizálás, a megtermelt nyereség ésszerű felhasználása?
Létezett itthon textilipar, bejött a kínai. Volt nemzeti légitársaságunk - csakhogy a közeli múlttal példálózzak - elherdálták. Voltak gyönyörűségeket előállító porcelángyáraink, most csődben és bezárva árválkodnak. Miért nem lehetett hozzáértő embereknek sikerre vinni ezeket? Olyasmit gyártani, olyat szolgáltatni, ami nyereséges? A piac szabályoz. Ha nem tudok eladni valamit, változtatok rajta. A színén, a hosszán, a mintáján, az árán, megcélzok más vásárlói réteget és lemondok a luxusról, ha nincs rá kereslet. Figyelem a jelzéseket és mindegyikből tanulok. Érdekes, hogy a férjem ezeket a dolgokat sosem tanulta. Egyszerű iparos. Mégis úgy alkalmazza, hogy a legagyafurtabb marketingest is lepipálná hatékonyságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése