Egyszerűen ilyen kedvem van. Délután eszembe juttatták EZT. Erre 6-ig dolgoztam. Azt hittem már nem lesz alkalmam elvinni azt a kis csokit nagyanyámnak, amivel szülinapjára akartam meglepni. Először nem is akartam köszönteni, mert nem szoktuk egymást ünnepelni, de aztán meggondoltam magam és majdnem lekéstem a dolgot a túlóra miatt. Míg dolgoztunk maradtam szivesen, de mikor már csak az időt húzták otthagytam őket.
És mi jóra gondoltam ma? Míg nem kellett rajta elgondolkoznom, ugyanazok jártak a fejemben, mint mindig. Egy blogger társamat is megvicceltem és lehet ő nem értette, de farmert húzni a lelkünkre - ezt a kifejezést használom a hétköznapokra, mikor minden ugyanolyan, mint máskor. Egyenfelkelés, egyenreggelikávé, egyenmosoly és ugyanaz a meló nap, mint nap.
Utána visszagondoltam, hogy a farmeros lelkem azért nem érezte magát rosszul napközben. Tevékenyen asszisztált az ész munkájához és szolgáltatta hozzá az empátiát, a türelmet és az elfogadást, sőt volt ott még egy kis vidámság is.
Túl rossz már nem történhet, de majd jobban figyelek a következő napon: június 4-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése