Péntek

Hitetlenkedve nézem az órát, hogy mennyi időm van péntekenként mióta itt dolgozom. Mennyi mindent csináltam már, rend a konyhában, kel a kenyér, kimosott a mosógép, megnéztem egy filmet, aludtam egy negyed órát, megetettem a macskákat, átnéztem a Burdát... Nem győzöm kiörömködni magam efelett. Eddig a péntek esték nagy beájulásról szóltak, mikor a hét után már senkivel nem akartam kommunikálni és semmit sem volt képes befogadni az agyam. Pedig nem volt egyszerű napom és nem sikerült valami fontos, amit meg akartam csinálni, de mindenki megértette, nem rajtam múlt.

Délután olyan jól esett betenni a lejátszóba a Büszkeség és balítéletet. Pont a vidéki angol táj és a zongora hangja, amire szükségem volt. Most pedig tobzódom. Korpiklaani-t, Green Day-t hallgatok és a varrós blogokat olvasgatom, előttem egy pohár bor. Szóval kész dőzsölés, minden ami klassz:)

Pacuha

Szóval mióta itt dolgozom még nem raktam le a túracipőmet. Vagy eső, vagy hó esett, jég volt és sár, ja, meg hideg, így marad a hűséges és kényelmes túracipő:) Félek nagyon hozzá fogok szokni.

Kamaszkorunk

Ha kamaszkorú gyerekünk dühöngve fogad otthon, mert a tanár dogát íratott és ő mennyit tanult, de aaannnyira nehéz volt, és nem is azt kérdezte, és korábban elvette és és és...

Akkor számíthatunk arra, hogy hármast, vagy annál rosszabb jegyet fog kapni arra a dolgozatra amire előző nap fél órát tanult:)

Nahát!

Egy kicsit

... hazabeszélek:)



...és ha már szerelem...

Döntöttem

Kiléptem az ajtón és úgy képen vágott a hideg, hogy könnybe lábadt a szemem. Hazaballagásztam és hó is eleredt. Fáztam...

Félő, a munkaidővel gondjaim lesznek. Az nálunk fél 8-tól, 4-ig tart. Reggel, fél előtt 10-15 perccel a takarító nő után én vagyok az első, 4 óra ötkor veszem a kabátom. A többiek háromnegyed 8-kor esnek be és 4 után 5 perccel még kimennek cigizni, demonstrálandó ők még mindig ott vannak. Így aztán az egész dohányzó gárdán átvergődve és mindenkinek köszöngetve távozom. Elég látványos. Elég látványos ahhoz, hogy teljesen logikátlanul egyszer megkérdezze valaki: mi a jó francért megyek én már hazafele? - ismervén az emberek érdekes természetét. Erre számítok. Mit és hogy válaszolok? Még nem találtam ki.

És döntöttem a nyugdíjjal kapcsolatban. Mentem. Miért? Mert betojtam, mint annyian. Eléggé beleástam magam a dologba és úgy láttam, tőlem sokkal okosabb emberek is tanácstalanok. Úgy gondolom, én az állam helyében - kormánytól függetlenül - bolond lennék visszaadni bárkinek is az állami nyugdíjra való jogosultságot, ha egyszer kiíratkozott a rendszerből. 24% talált pénz. Azt akkor is zsebre teheti, ha semmit nem kell adnia érte. Ráadásul félő, a Fidesz meg fog tenni még egyéb lépéseket is a nyugdíjpénztárak ellehetetlenítésére. Akkor pedig ki tudja azzal is mi lesz, lehet így is úgyis visszakerül az állam zsebébe. Ahonnan aztán lehet, nem fog visszajönni semmi. Azért mikor hazaértem még elolvastam Tóta W bejegyzését, pontosabban a kommentekre voltam kíváncsi, de csak azt láttam mindenki védi a saját álláspontját és megy a vita.

Nem tudom mi lesz, senki sem tudja. Egyetlen fiatal írta le a sok hőzöngő közül azt, amit én is megtettem, a Stabilitás által kínált jogi nyilatkozatot kinyomtattam, kitöltöttem és tértivel elküldtem a megadott helyekre. Ennyit tudtam tenni, ami lehet, szintén csak pénzkidobás volt. Utálom az ilyen lehetetlen helyzeteket és ha ennyire kényszerítenek valamire. Ami legjobban bánt, az az örökölhetőség elvesztése. A családi tendenciát nézve, ki tudja élek-e 65-70 évig? És most 1 millió forint sok, vagy kevés? Mindegy, egy hamvasztást kifutott volna:(

Megvagyok

Még nem alakítottam ki az új szokásaimat és a teljes agyi kapacitásomat leköti az új munka. Fáj a torkom és a derekam. Az eredet lelki - szerintem - eddig minden ilyen változásnál jelentkeztek mindenféle tünetek és most sem maradhatott el, úgy látszik.

A helyem jó, 4-en vagyunk az irodában, mindannyian párkapcsolatban 1-2 gyerekkel, tehát van miről beszélni. Nem nagyon dumásak és nem azok a kapkodó idegbajos típusok. Sokat segítenek, bár az intézmények nem ismeretlenek előttem és a vezetőik sem:) Már lassan mindenki megtudta, hogy itt dolgozom és kedvesen fogadtak. Most áfa van 1000-rel és nekem még gondjaim vannak a jogosultságok megszerzésével, polgármester, aljegyző, jegyzőnélküliség, joghézagok, apeh... de hozzászoktam már a hivatali útvesztőkhöz és tudom, előbb utóbb kiegyenesednek a dolgok.

Egy kis intim: a régi helyen már délelőtt 10-kor olyan izzadt voltam, mint aki már órák óta fut. Ez egy ideges.izzadás volt, ami jellemezte az egész ott dolgozó gárdát. A nyomasztó, rossz hangulat, a szorongás és a teljesítménykényszer - nem az előrevivő, jobbik fajtából - teljesen kiforgatta az embereket önmagukból. Itt érdekes módon első naptól nincs ilyen problémám. Elmúlt. Pedig ismeretlen volt a főnök, furcsa, idegen a munkakör, mégis sokkal-sokkal nyugodtabb vagyok. Nem rezeg a levegőben az állandó fenyegetettség, szóval felszabadultam:)

Annyira jókor jöttem el. A régi helyen hárman voltunk. Ica néni, aki 67 éves, a kolléganő, aki velem egy idős és én. Ica néni bármikor azt mondhatta volna: - kész, belefáradtam! vagy bármikor leeshetett volna lábról, mert bár szellemileg sok fiatalt meghazudtolóan friss még, de fizikailag elég gyenge lábakon áll. A kolléganő pedig saját vállalkozást is vezet, könyvelő kft-t és ha a főnök nagyon macerálta volna egyszerűen feláll és elmegy. De nem ez történt. Ugyanis idén tavasszal megtalálta álmai lovagját, karácsonykor eljegyződtek, most pedig jön a baba. A csaj szives, tehát bármikor veszélyeztetetnek nyilváníthatja az orvos és akkor táppénz. Ezeknek a fényében a legjobb időpontban távoztam. Mindkettejüknek a legjobbakat kívánom, de örülök, hogy nem maradtam ott magamra a nagy semmi közepén egy buta, embertelen főnökkel, aki jellemileg alulmúlja a lábtörlőnket. A decemberi béremet sem adta ide rendesen, de így jár, aki belemegy abba, hogy a fizetésének egy részét borítékba kapja:(

Itt azt hiszem akkor fogom magam igazán otthon érezni magam, ha megtanulom melyik ajtó merre nyílik:) ezt meg is mondtam a többieknek, azt mondták ha gondolom felcímkézik nekem:) Jó kávét főznek és együtt teáznak. Egy kicsivel több idő jut a szociális szükségletekre. Van már normálisan működő gépem és netem is, bár elég lassú és valahogy nem tudják rákötni a szerverre, ezért nem tudok nyomtatni, de már ez is haladás az első napokhoz képest.

Szerencsére tényleg gyorsan ment a beilleszkedés, de erre számítottam, így kétszeres a sikerélmény. Persze úgyis akkor derülnek ki a buktatók, ha majd lesz valami gubanc. Egyenlőre fura, mert a régi helyen egy nap alatt több is volt és a legtöbb a hozzáállás - hozzá nem állás - miatt.

A férjem itthon van felsőlégúti-izével. Az elmúlt pár napban nem aludtunk valami jól. Úgyhogy tea van és maroknyi gyógyszer. Remélem nem esem bele súlyosabban, nem lenne jó táppénzzel indítani. A derékfájás ellenére elmentem zumbázni is. Elég sokat mozgok. Gyalog járok dolgozni, plusz még a torna. Jót tesz.

Szombaton végre megejtettük a legalább egy éve tervezett unokatesó találkozót. Persze ez sem volt tökéletes, mert az Ausztriában dolgozó lányka kimaradt a buliból, de azért nagyon jó volt. Így felnőttként egész más beszélgetni, férjek  és gyerekek nélkül. A pincér srácot ismertük régről, ki is akasztottuk egypárszor:) jókat röhögtünk és jókat sztorizgattunk. Mindannyiunknak megvannak a saját problémái és jó néha más szemszögből látni a világot, a nőiséget, a párkapcsolatokat. Sűrűbben is összejöhetnénk... Koccintottunk az egészségünkre és a pincér csinált rólunk fényképet:)

Elfáradtam... még nem fürödtem. Valamit csinálni kellene a torkommal, lehet bekötöm, bár utálom a nyakamon éjszaka a kendőt. Holnap egy új nap. Most úgy érzem nagyon gyorsan telnek a napok. Rengeteg az új infó, néha nehezebben alszom el, mert jár az agyam. Olyankor HP olvasás van, a lányom elkért 4 részt a barátnőjétől és most újra olvashatom.