Péntek

Hitetlenkedve nézem az órát, hogy mennyi időm van péntekenként mióta itt dolgozom. Mennyi mindent csináltam már, rend a konyhában, kel a kenyér, kimosott a mosógép, megnéztem egy filmet, aludtam egy negyed órát, megetettem a macskákat, átnéztem a Burdát... Nem győzöm kiörömködni magam efelett. Eddig a péntek esték nagy beájulásról szóltak, mikor a hét után már senkivel nem akartam kommunikálni és semmit sem volt képes befogadni az agyam. Pedig nem volt egyszerű napom és nem sikerült valami fontos, amit meg akartam csinálni, de mindenki megértette, nem rajtam múlt.

Délután olyan jól esett betenni a lejátszóba a Büszkeség és balítéletet. Pont a vidéki angol táj és a zongora hangja, amire szükségem volt. Most pedig tobzódom. Korpiklaani-t, Green Day-t hallgatok és a varrós blogokat olvasgatom, előttem egy pohár bor. Szóval kész dőzsölés, minden ami klassz:)